Igenis, miniszterelnök úr - 3. fejezet

Fandom: Pál utcai fiúk

Párosítás: Boka/Áts

Műfaj: politikus!AU
Korhatár: 18+
Figyelmeztetés: slash, illetve néhány cifrább kifejezés (csak a szokásos)
Tartalom: Boka és Feri esküvőjére minden készen áll, de természetesen újabb bonyodalmak lépnek színre.

Megjegyzés: BokÁts politikus AU. Végre-valahára megszültem a harmadik fejezetet. Mint a végéből kiderül, szándékozok még egy negyedik részt is írni, de egyelőre most más munkákat is szeretnék még folytatni, szóval nem tudom megmondani, az mikor jön.

Kora este volt, a lágy őszi szellő pedig úgy rebbent szét a fűzfa ágai között, mintha csak egy fiatal lány fürtjeibe akarna belekapni. Nem volt már akkora a forróság, mint akár pár héttel ezelőtt; János csupasz talpa alatt jólesően hidegnek tűnt a frissen lerakott faburkolat, de azért még kellett egy pléd az ölébe. A régi karosszék (melyet kedvese nővére szerzett valahonnan) puha párnáira szintén kellemes volt ledőlni, akár el is lehetett benne szundítani. A férfi most azonban nem akart mást, csak bámulni azokat a földig érő, gyönyörű ívű fűzfákat; közben azért rá-rápillantott a kezében tartott borospohárra, melynek égővörös tartalmát megcsillantotta a feje fölött lévő hangulatvilágítás, a füzéres gömbsor.

- … most komolyan, akkor bézs legyen vagy sárga?
János kissé értetlenül meredt a mellette ülő Áts Ferire. 
- Micsoda? - pislantott a férfi kissé bambán. Feri nagyot sóhajtott, majd vőlegénye felé fordította a tablet képernyőjét. 
- Az ikeás bútorokat ugye holnapután szállítják, de az ágykeretről még nem sikerült döntenünk… ha jól emlékszem. Már csak a bézsből vagy a narancssárgából van.
Boka vállat vont.
- Legyen a bézs. Jut eszembe, a szalvéták időben ide fognak érni? Nem akarom, hogy az legyen, mint az eljegyzési vacsorán, jesszus, azok a csiricsáré neonzöld vackok…
Áts nyugtatólag a kezébe vette János tenyerét. 
- Az esküvőre már minden kész van, nyugi. Hétfőn lesz a hivatalos állófogadás, ezzel kapcsolatban még egyeztetni kell a cateringgel, de szerdára minden le van fixálva. - Áts hallgatott. - Egy hétnyi szabim ment rá erre az egészre, szóval remélem, hogy minden kibaszott tökéletes lesz.
Boka kissé felhúzta az orrát, meg jobban bebugyolálta magát a takaróba. 
- Hát azért a lagzink talán fontosabb…
Feri kuncogva nyomott egy vörösborízű, igencsak szúrós csókot János ajkaira. (Feri mindig is szeretett borostásan mutatkozni, de most a szokásosnál is jobban hagyta kinőni. János ezt eszméletlen szexinek találta, így eszébe sem volt megemlíteni a dolgot.)
- Persze, ne aggódj már ennyit. - Feri ekkor gondolt egyet, és megpaskolta a veranda nemrég beállított, frissen csiszolt sarokoszlopát. - Ezzel a házzal is mennyit gürcöltünk, te jó ég… a mesterek is persze, de mi is. Rohadt régen nem festettem ki pár négyzetméternél nagyobb felületet, a leendő hálószoba szerintem egész jól sikerült.

Boka ezt kénytelen volt beismerni. Feri szakértelmére - melyet tinédzserkorában, alkalmi munkákból szedett össze - igenis szükségük volt, ha már egyszer elhatározták, hogy felújítják Boka nagyszüleinek a régi, budaörsi házát. Áts hétvégenként maga is sokat munkálkodott a telken, rendbe rakta a kertet és verandát - a szobabelsőkhöz (a hálószobán kívül) pedig leginkább mesteremberek segítségét kérték, de nem volt okuk panaszra. Boka az utóbbi időben rengeteget dolgozott, valamint munkaügyben külföldre is kellett utaznia; ennek ellenére amikor csak meglátogatta a házat, mindig elámult azon, hogy leendő otthonuk milyen elképesztő ütemben csinosodik. 
- Nélküled fele ilyen szép nem lenne a ház. Rossz érzés, hogy én csak ritkán tudok segíteni.
Áts nagyot sóhajtott.
- Hát igen. - Ezen a témán éppenséggel sokat veszekedtek az elmúlt időszakban, még jobban is, mint az esküvő megszervezésén; az ugyanis meglepően simán ment. Egy fogadás a hivatalos személyeknek, egy privát esküvő csak a barátoknak és a családtagoknak. Tiszta sor volt mindkettejük számára; a helyszín, a dekoráció színe, a meghívottak listája megoldandó problémák voltak, de ezeket komolyabb összetűzés nélkül képesek voltak eldönteni. Hogy János az utóbbi két hónapban ritkán volt otthon, és még skype-ra sem volt ideje,  az már nagyobb gond volt; Feri valamiért úgy érezte, hogy csak neki fontos a leendő házuk, ezt a gondolatát pedig Jánossal is megosztotta. A múlt hibáiból tanulva sikerült megbeszélniük a dolgot, és azóta szent volt a béke; János látta, hogy Feri sem haragszik már rá. A jövő szerdai esküvő mindkettejüket olyan izgatottsággal töltötte el, hogy nem is tudtak másra gondolni. - De már majdnem kész van. Csak a hálószobabútorok vannak hátra, és azok is megérkeznek jövő héten. Jó, nyilván van még rajta mit csiszolni, de azok már csak apróságok… a lényeg, hogy jövő héttől hivatalosan is itt lakunk. 

János belekortyolt a borba.
- Amúgy is itt vagyunk mostanában a hétvégéken. Mi lesz a változás?
- Hogy nem a hálószoba padlóján fogunk dugni, hanem az ágyon?
János összenézett a párjával, de muszáj volt elnevetnie magát, hiszen Feri vigyora is fülig ért.
- Basszus… soha többé padlót.
- Nem ez volt a legjobb ötletem valaha - somolygott Feri is, ahogy visszaidézte az élményt. Boka amúgy is hátfájós volt, és nem igazán tett neki jót, amikor alulra került; aztán Feri nagy okosan kitalálta, hogy cseréljenek, de akkor meg az volt a gond, hogy a férfi nemrég jött ki egy komolyabb megfázásból, és majd megfagyott a háta. Pléd persze közel és távol nem akadt, Boka pedig felháborítónak találta, hogy emiatt állítsanak át a szomszédhoz. Végül Átsnak eszébe jutott, hogy van egy nagyon régi, rossz pokróca a kocsi csomagtartójában, abban szállította a faléceket reggel - az persze borzasztóan szúrós volt, de ekkor már ez egyiküket sem érdekelte. - Az a kirándulós szex volt, tudod, amikor a Mátrába mentünk.
Boka felhorkantott.
- Hát lehet neked ez volt a legjobb élményed, de én végig azon aggódtam, hogy nem bukkan-e fel valami szemfüles újságíró valamelyik bokorban.
Áts harsányan nevetni kezdett, és rácsapott János combjára.
- Ugyan, kincsem, nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Bár tény, hogy vicces lett volna, ha másnap a bulvárban látom viszont a csinos kis feneked… sok női olvasó örült volna neki, hidd el. És sok férfi is. - Feri kedvesére kacsintott. - Ilyen szép hátsója egy miniszterelnöknek sincs.
Erre már Boka ajkai is mosolyra rándultak.
- Honnan tudod? Hány miniszterelnöki hátsót láttál, ha szabad kérdeznem?
- Megvannak a forrásaim. Hidd el, hogy te vagy a legfessebb miniszterelnök a világon… - Feri itt elgondolkodott. - Jó, a politikusok közül azért még tudnék válogatni. Akár a te kabinetedből is.
- Mi? - szörnyülködött Boka, majd játékosan vállon bökte a férfit. - Ez komoly? 
- Ne mondd már, hogy neked nem jön be egyik sem. 
- Ők a barátaim - hangsúlyozta János halálos komolysággal. - Sosem kezdenék ki a barátaimmal. És most ne mondd, hogy Dezső is a barátom volt, mert az tök más. 
- Jól van - emelte fel a kezeit védekezően Áts. - Nem is azért mondtam, nem akarok konkurenciát csinálni saját magamnak. Csak mintegy mellékesen szerettem volna megemlíteni, hogy azért más jó seggű politikusok is vannak a világon, és ne szállj el magadtól. Például az a kis szőke, aki mindig ott lebzsel körülötted…
- Ne beszélj így a miniszterelnök-helyettes úrról! 
Áts beharapta az ajkait, hogy el ne nevesse magát.
- Édes vagy, amikor féltékenykedsz. - Aztán lágyan megcsókolta Jánost. Ajkaik alig pár pillanatra érintkeztek, elváltak egymástól, aztán megint visszataláltak a helyükre. Boka mindig elcsodálkozott, hogy Áts ajkai ilyen édesek és finomak (jelenleg leginkább borízűek) tudnak lenni; a férfi ugyanis általában inkább a szenvedélyes ölelkezés híve volt, az ilyen gyengédségeket csak ritka alkalmakra tartogatta. Ujjaival még János arcát is cirógatta két oldalt, az pedig olyannyira belefeledkezett a pillanatba, hogy a szemeit is csak nagysokára nyitotta ki. - Tudhatnád, Jancsi, hogy nekem senki más nem kell.
- Senki?
- Senki. - Áts felnézett az égre. - Jó, azért ha mondjuk a Nemecseket be tudnád szervezni harmadiknak…
Boka megint (kicsit már nagyobb erővel) oldalba bökte Ferit.
- Nyugi, csak vicceltem - nevetett amaz. Aztán magához húzta Jánost, és belecsókolt annak puha, barna fürtjeibe. - Jó, nem tagadom, bejön az Ernő. Egy kicsit. De ha őt akartam volna eredetileg is, gondolod, hogy most itt ülnénk kettesben nagyanyád verandáján?
- Szegény nagyi - sóhajtotta Boka, ahogy szorosan odabújt vőlegényéhez. - Sosem gondolta volna, hogy egyszer idejut a világ.
- Hova? Hogy az egyszem unokája hozzámegy élete szerelméhez?
- Aki történetesen egy férfi.
- Amiket meséltél róla - kezdte Feri -, azok alapján nagyon erős és kedves asszony volt, biztos megértette volna a helyzetünket. Kár, hogy nem élhette meg az esküvőd.
Boka sóhajtott egy nagyot.
- Igen. Kár.

×××

Csónakos András jóleső, gyors hörpintéssel itta fel a pezsgőspohár tartalmát, majd elégedetten nézett szét az előtte tornyosuló, szebbnél szebb tortákon, kekszeken, cukrászsüteményeken. Boka még mindig beszélt valahol a díszterem másik végében a mikrofonba - milyen hatalmas termek vannak ebben a Parlamentben, Andris még mindig megdöbbent néha -, de neki már nagyon nehezére esett türtőztetnie magát. Szerencsére a kifinomult Csele (aki általában rászól, ha nagyon alpári vagy illetlen dolgot készül elkövetni) most a többi kollégájával együtt a miniszterelnök úr körül sündörgött, így igazán nem vette észre azt sem, amikor Csónakos már az ötödik islert lopta le az asztalról.
- Hagyj egy kicsit Jancsinak is, jó? - Áts szórakozottan vakarta meg a feje búbját, ahogy Csónakos mellé lépett. Szétnézett ő is a sütik között, majd a száját elhúzva inkább az üdítők felé lépett. Töltött magának egy kis fantát. - Az isler a kedvence.
- Tényleg? - lepődött meg Csónakos. - Érdekes. Általános óta ismerem Jánost, és nem is tudtam. 
- Azért az ember a párjáról öntudatlanul is megjegyez bizonyos dolgokat.
- Én az összes volt csajom szülinapját elfelejtettem. Mindig emlékeztetőt állítottam, de úgy is előfordult, hogy elcsesztem. - Andris úgy vont vállat, mintha unott lenne, de Áts látta rajta azért hogy szégyelli magát. - Jobb egyedül. 

- Örök igazság.
Mindkét férfi elképedve meredt arra a - mellettük álldogáló - Geréb Dezsőre, aki a lehető legtermészetesebb módon húzta ki magát, és tapsolt, amint vége lett Boka beszédének. 
- Te mégis mit keresel itt? - döbbent le Csónakos, miközben fél kézzel megpróbálta lefogni a szikrázó szemű Ferit. 
- Nem akarom elrontani a fogadást, nyugodjatok meg, én csak éppen… - kezdte a férfi, ám Áts közbevágott:
- Egyetlen oka van annak, hogy most nem húzok be neked egy hatalmasat - közölte dühödten -, mégpedig az, hogy János nem akarna botrányt az állófogadáson. Hogy van képed idetolni a pofád azok után…?
- Nem tudtam, hogy tegeződünk - emelte fel a hangját Geréb. Már-már bánatos képpel nyújtott át egy borítékot Átsnak. - De mindegy is. Nem veszekedni jöttem. Csak gratulálni akartam, és persze szerettelek volna megkérni titeket, hogy adjátok át ezt Jánosnak. 
- Három év után végre eszedbe jutott, hogy bocsánatot kérj? - gúnyolódott Andris. - Nagy csoda. Hogy engedtek be egyáltalán ide? 
- Az mindegy. Adjátok neki oda, nagyon szépen kérlek titeket. Örülni fog neki. 

Áts éppen készült visszavágni valami csípőssel, mikor Boka János egyszer csak lecövekelt mellettük, és még a szája is kinyílt meglepetésében. 
- Nahát, Dezső… - Geréb nyájasan felé fordult, és kezet ráztak. - Mégis mit csinálsz itt?
- Tudom, ez a fogadás csak a politikusoknak van - szabadkozott a férfi egészen lágyan, János szemébe nézve -, és nyilván nem kaptam meghívót. De gondoltam, benézek, hogy gratuláljak. Hihetetlenek vagytok. 
- Köszönjük. 
- És adtam egy borítékot Andrásnak - mutatott Csónakos felé a férfi. - Leírtam benne pár dolgot, amit mindenképpen el szerettem volna még mondani neked, illetve… vannak benne régi emlékek is. Tudod, nemrég kaptam egy ösztöndíjat Stockholmba, és úgy néz ki, novemberben már költözök is. Nem szeretnék hazajönni.
A jelenlévőkre súlyos hallgatás ült. Másodpercekig senki nem tudott semmi válaszfélét kinyögni, csak nézték a cipőik orrát. Végül Boka megköszörülte a torkát, hümmögött egy “nyilván, megértjük”-félét, majd elköszönt Gerébtől. Dezső hamar el is tűnt, de a nyomán támadt kellemetlen, zavarba ejtő légkör megmaradt.

- Azt hiszem, eszem egy islert - mondta Boka, majd a sütemények felé fordult, mintha mi sem történt volna. - Egyébként ti meg mit csináltatok itt, fiúk? A hátam mögött sutyorogtatok? Biztos megint az esküvőt szerveztétek. Ugye az a bizonyos dal kimarad a lagziból?
- Milyen dal? - csodálkozott el hirtelen Andris. Feri odasúgta:
- “János, legyen fenn a János-hegyen...”
- Ja, persze - csapott a homlokára Csónakos. - Az nem lesz. 
Mikor János elfordult hogy szalvétát vegyen, Feri és Andris összevigyorogtak a háta mögött.
Naná, hogy lesz.

×××

Drága János!

Tudom, már semmi nincs köztünk, és nem is lesz, hiszen te hamarosan megházasodsz. Én azért csak fenntartom magamnak a “drága” megszólítást, hiszen annyira szeretted, mikor így címeztem neked a leveleket. Már akkor sem volt divat a levelezés, de mi csak ilyen régimódiak voltunk, emlékszel? Még mindig megvan néhány azok közül, amiket te küldtél. Gyönyörű írásod van, már gimiben is csodáltalak érte; az enyém csak amolyan macskakaparás, kész szerencse, hogy ma már mindent számítógépen írunk.

Mindenesetre csak azért írom ezt a levelet, mert hamarosan elköltözök Stockholmba, kaptam egy remek lehetőséget. Svédül még nem tudok annyira, de már járok egy remek magántanárhoz. Szeretnék legalább társalgási szinten megtanulni, még akkor is, ha ott a munkám angolul végzem majd. Úgy tervezem, hogy nem csak egy évre megyek ki - amennyi időre a megbízatásom szól - hanem hosszabb időre. Legszívesebben haza sem költöznék. Nyilván ezt is megérted, hiszen a nyilatkozatod után a legtöbb vezető pozícióban nem látnak szívesen, meg van bélyegezve a nevem. Bukott politikus lettem, akinek semmi keresnivalója nincs Magyarországon. Tudom, sok korrupt ember van, akik szemrebbenés nélkül folytatják tovább a munkájukat, hazudnak tovább a többiek szemébe, még azok után is, hogy a bűnük következtében teljesen ellehetetlenítették őket. Nincs szégyenérzetük. Én nem vagyok ilyen, és ezt te is tudod. Az elmúlt három évben sok mindent át tudtam gondolni, és most azt mondom, hogy inkább kezdenék tiszta lappal külföldön. Nagyon megbántam már, amit tettem; azt is, hogy loptam, és azt is, hogy téged ilyen megalázó helyzetbe hoztalak. Már akkor is bántam, de tombolt bennem a düh. A kompromittáló képeinket szerencsére nem tettem közzé… egyébként letöröltem őket mindenhonnan. Azt az egy darabot, amit ezen levelemhez mellékeltem, nagyon megsajnáltam, és úgy döntöttem, legyen csak a tiéd. 

Szeretnék gratulálni a leendő házasságodhoz is, ha megengeded. Elképesztő dolgot vittél végbe a melegházasság és örökbefogadás elfogadtatásával, és már önmagában ezért büszke vagyok arra, hogy ismerhettelek. Te is tudod, mennyit küszködtem a biszexualitásommal, és azzal, hogy nem tudtam elfogadni saját magam. Azt hiszem, sokan így vagyunk ezzel. Svédországban talán találok egy édes, szőke hölgyeményt és elveszem - de ha fiú lesz, az sem baj. Arrafelé nyíltan vállalhatom az identitásom, és ez azért nagyon megnyugtató. Remélem, te is nagyon boldog leszel Ferivel! Azt kívánom, hogy sokáig éljetek együtt, boldogan és őszinte szeretetben. Így is remek párost alkottok, és biztos vagyok benne, hogy remek szülők is lesztek. 

A levelem végefelé még annyit szeretnék elmondani, hogy - ha bármikor is kételkedtél benne - én igenis szerettelek téged. Borzasztó, nyers, hirtelen természetem van, és nem tudtam kimutatni annyira. De szerettelek. Jó lenne, ha így maradnék meg az emlékezetedben. 

Minden jót:
Dezső

 U. i.: Remélem, jót mosolyogsz majd a füzeten :)

Boka észre sem vette, hogy könnyel telik meg a szeme olvasás közben. Remegő kezekkel rakta le a levelet, majd kihámozta a súlyos borítékból a mellékleteket is. Volt ott néhány fénykép, amit még Dezső csinált a telefonjával korábban: akadtak egészen ártatlanok is, ahol közösen ebédeltek, színházban szelfiztek, strandon voltak; és persze ott volt az az egy igencsak túlfűtött kép is, amin Boka egy fekete harisnyatartóban, Dezső kérésére pózol. János emlékezett, mennyire kényelmetlen volt a ruhadarab, és pír öntötte el az arcát, ahogy arra gondolt, milyen hihetetlenül jót szeretkeztek azon az estén. 

- Megnézhetem én is? - huppant le Boka mellé a párja. Még János régi házában voltak, a nappali foteljében összekuporodva, néhány vastag pléddel körbeburkolva. - Édes isten, gyere le. Nekem miért nem öltözöl be így soha?!
Boka aprót nevetett, ahogy finoman összeérintette ajkait a szerelmével.
- Sosem kérted, magamtól pedig nem vagyok ennyire exhibicionista. Mindenem kilátszik belőle.
- Pont ez a lényeg. 
- Inkább nézzük, mi ez a füzet. - Boka óvatosan kinyitotta az apró, kockás kis jegyzetfüzetet, majd a szíve nagyot dobbant, mikor elkezdte átfutni az első oldalakat. - Nem hiszem el. Ez tényleg megvolt még neki?
- Mi van benne?
- A pártunk programja. Még gimi első évében találtuk ki, a gólyatáborban - mosolyodott el az emlékre Jancsi. - Épp csak összeismerkedtünk a srácokkal, de kieszeltük, hogy ha nagyok leszünk, alapítunk egy pártot. Grund pártnak neveztük el, mert imádtunk a grundon focizni. Aztán részletesen leírtuk, milyen célkitűzéseink vannak, és ki milyen tisztséget fog betölteni nálunk. - Boka belehajolt a füzetbe. - Igaz, itt még a Dezső szerepel miniszterelnökként, én pedig oktatásügyi miniszterként. 
- Dezső akart miniszterelnök lenni? Valamiért nem csodálkozom - forgatta a szemeit Feri.
- Igen. - János mintha most először gondolkozott volna el ezen. - Mindig is ez volt a vágya. Lehet, engem is azért utált meg, mert én lettem a miniszterelnök, és nem ő. Ezt már sosem tudom meg, hiszen nemsokára elutazik. 

Boka felsóhajtott, majd nem sokkal utána kedvese is. Jópár másodpercig csendesen ültek, Feri pedig János vállára dőlve pihent. János újra kezébe vette a levelet, majd átfutotta még párszor. Gondolkodott és gondolkodott.
Majd felcsillant benne az ötlet. 
- Feri  - suttogta, majd apró puszikkal próbálta felébresztgetni a szinte alvó férfit. Feri nyüszögött, mint egy kisfiú, akitől éppen most próbálják elvenni a játékkatonáját; szorosabbra vonta a karjait János dereka körül, és még jobban odabújt a forró testhez. - Figyelj… nem vacsorázunk? Készíthetnél egy-két melegszendvicset. 
- Miért én? - mormogta amaz.
- Tegnap én főztem, te is csinálhatsz valamit néha. 
Feri halálhörgésre hasonlítos hangot hallatott, majd kibattyogott a konyhába.
- Sonkát kérsz vagy szalámit? - kiáltotta ki unottan.
- Sonkát, sok sajttal és paprikával. - Ám Boka ezután már oda sem figyelt, rögtön átment a szobájába, és papírt meg tollat vett elő. Hiszen - Dezső jól mondta - vannak még régimódi emberek, és akiknek ő írni szándékozik, valószínűleg ők is azok. Különben nem is írna nekik.

Tisztelt Áts Katalin és Áts Mihály!

A nevem Boka János, és azért írok önöknek levelet, mert - mint azt valószínűleg tudják, hiszen az egész sajtót bejárta a hír - holnapután esküszök meg a fiukkal, Ferivel. Tudom, hogy nem tartják a kapcsolatot, de én mégis arra kérem önöket, hogy jöjjenek el a szertartásra és a lagzira. Ami régen történt az elmúlt, és gondolom hogy önöknek is eszükbe jutott, hogy bárcsak tiszta lappal kezdhetnének… hiszen Feri a maguk fia, és biztos vagyok benne, hogy mindennél jobban szeretik őt. Kérem, ne okozzanak csalódást! Tudom, későn küldöm ki ezt a levelet, de Feri nővérét személyesen ismerem, így bízom benne, hogy kérésem időben célhoz ér. 
Higgyék el: mindennél jobban szeretem Ferit, és azt akarom, hogy teljes legyen a boldogsága az esküvőnk napján. Kisiskolás koromban engem is járattak hittanra, és bár nem lettem nagyon vallásos, annyit mégis tudok, hogy a könyörület krisztusi erény. Kérem, ezt ne felejtsék el. 

Sok örömet és boldogságot kívánok önöknek, bárhogy is választanak:
Boka János

×××

A szerdai nap meglehetősen sok bonyodalommal kezdődött, annak ellenére is, hogy a leendő ifjú pár megpróbált mindent a lehető legaprólékosabban megszervezni. Már rögtön kora reggel kiderült, hogy a süteményeket nem sikerült idejében kiszállítani a kiválasztott esküvői helyszínre - ami nem volt más, mint egy Balaton menti, varázslatos kis borház jókora kerttel. Feri már kora reggel leutazott a helyszínre, hogy személyesen is felügyelni tudja a díszítést és a szervezést; nagy lélekjelenlétének köszönhetően sikerrel elsimította a pesti cukrászda ügyetlenkedését, eligazította a virágszállítmányt, valamint a dekoráció többi része is hiánytalanul a helyére került. Szándékosan kezdő vagy feltörekvő cégekkel szerveztették az esküvőt, Boka szerint azért, hogy “a pályakezdőket támogassuk”, és ez szép is volt önmagában, Feri viszont már a haját tépte, mikor a virágelrendező, pattanásos képű fiú felborította a bejárat előtt álló viráginstallációt.

- Megesküdhettünk volna az udvarunkon is - panaszolta kedvesének a telefonban a mérges Áts. 
- Novemberben.
- Felhúztunk volna egy sátrat, vagy valami. Huszonhat embernek aztán… vagyis velünk együtt huszonnyolc, az akkor sem sok. Nagyon szerencsétlenek ezek a szervezők, hidd el. 
- Azért szép lesz?
- De kérlek, Jancsi - húzta fel az orrát a férfi, majd le is tette a telefont. Boka önfeledten, kisfiúsan mosolygott bele a mobiljába, és még azokat a gúnyos poénokat is elengedte a füle mellett, amiket a mellette ülő - és éppen százharminccal repesztő - Csónakos mondott. Andris már a szép öltönyében volt: mogyoróbarna zakó a vajfehér ing felé, és persze hozzá illő nadrág és nyakkendő. A hátsó üléseken terpesztő fiúk - Nemecsek, Richter, Weisz - is az ünnepi öltözetüket hordták már, egyedül Jancsi volt farmerben és halványsárga, vastag pulóverben. Az ő esküvői ruhája a csomagtartóban pihent, számos - a srácok által rendelt vagy készített - tortával, süteménnyel, finomsággal. (Ezekre Boka nem is számított, de kedves gesztusnak tartotta, hogy a fiúk így összebeszéltek.)

- Áts megvan még? - érdeklődött Andris.
Boka vállat vont, és elsüllyesztette a telefont a zsebébe.
- Persze, csak akadt némi nehézsége a szervezőcéggel. Már a vendégek majdnem fele megérkezett, és egy óra múlva meg is kezdődik az esküvő előtti borkóstolás. Odaérünk, ugye?
- Húsz perc és ott vagyunk - nyugtázta Csónakos.
- Hamarabb kellett volna elindulni - dohogott Jancsi, ahogy kibámult az ablakon. - A franc tudja, hogy sikerült még egy kis extra papírmunkát összehozni pont mára… mindenkinek nyomatékosan elmondtam, hogy ne zavarjon. Egy napot szeretnék munka nélkül tölteni, egyetlen egy napot, az esküvőmet, miért ilyen borzalmasak az emberek?

A fiúk lemondóan sóhajtoztak, majd Csónakos benyomott egy kis AC/DC-t a cd-lejátszón, és máris vidám lett a hangulat. Andris kezdett először kiabálni, azon a hülye fahangján, majd Weisz is csatlakozott, meg Richter, és végül Nemecsek. Boka sosem szerette különösebben Andris zenei ízlését, de hozzászokott az évek során, és alig pár perc múlva azon kapta magát, hogy a hátul ülőket követve a magasba dobja a kezét, és minden gátlásáról megfeledkezve kiabálja a dalszöveget bele a levegőbe. Hihetetlen várakozással kezdett remegni a szíve.
Az esküvőmre megyek éppen!

×××

Alig parkolták le az autót a borház mögött, Boka loholt is a kis konferenciaterem felé, ahol magát a ceremóniát szándékozták tartani; szégyellte magát, hogy ilyen későn futott be, hiszen már Feri sem volt ott, minden bizonnyal éppen az ünnepi öltönyébe öltözött át. De azért nem volt semmi baj, a vendégek többsége laza volt és jókedélyű, és boldogan falatozott a borkóstoláshoz előkészített bruschettából és az aprósüteményekből. A násznép többségét János rokonai és barátai tették ki: ott volt az összes unokatestvére, az ő családjaik, ott volt a két nagynénje és Berci bácsikája, és persze a szülei is. A mindig modern, kontyban és őszibarackszín ruhában virító Boka anyuka jó alaposan megölelgette az éppen megérkező Jánost és barátait, idősebb Boka János pedig az általa igen kedvelt Csónakossal merült mélyreható vitába a Balaton bortermelési sajátosságairól és trendjeiről. 
- … szerintem pedig a 2017-es termés volt az utóbbi évek legjobbja. Főleg a mézborok sikerültek jól. Már ha csak a Balaton-felvidék borászatait nézzük, és nem is az egész régiót… - Csónakos, aki éppen a bejárati ajtóval állt szemben, összeráncolta a homlokát. Megbökte a mellette álldogáló barátját. - Te, Jani, kik azok ott az ajtóban? Úgy néznek ki, mintha…

János végigfuttatta tekintetét a frissen érkezett páron: talán az ötvenes éveikben járhattak, és jól szituáltnak tűntek, abszolút alkalomhoz illő öltözéket viseltek. A nő alacsony volt és igen vékony, besütött szőke haja remekül illett halványbarna kosztümjéhez. Kissé elveszett volt a tekintete, és remegő kezekkel emelte fel kabátját; fekete öltönyös, őszes hajú, komor arcú férje azonban elvette azt tőle, és előzékenyen felhelyezte a fogasra. 
Bokának majd kiugrott a szíve a helyéről. Gyorsan elköszönt a szüleitől meg a barátaitól, majd az újonnan érkezettek felé vette az irányt. 

- Hát tényleg eljöttek - lelkendezett János, ahogy megtorpant előttük. A nő szeme kikerekedett, de jól láthatóan a férfi is zavarban volt kissé; bár tudták ugyan, hova jönnek, mégis sokként érte őket a dolog, hogy maga a miniszterelnök köszönti őket ilyen egyszerű vidámsággal. - Istenem, Feri milyen boldog lesz! Az Áts házaspárhoz van szerencsém, ugye?
Még mielőtt a hölgy szóhoz juthatott volna, egyszerre csak ott termett Feri nővére, Áts Lilla, a kisfiával együtt. A kis Balázska boldog kurjantással kéredzkedett fel nagypapája ölébe, Lilla pedig megölelte édesanyját.
- Úgy tudtam, hogy elfogadjátok a meghívást - suttogta a fülébe. - Nagy nap a mai. 
- Feri most öltözködik éppen, de hamarosan visszatér. Foglaljanak helyet nyugodtan a borkóstoláshoz. - A leendő anyósa és apósa tekintetének kereszttüzében János eléggé izgult, de most eszébe jutott, hogy elfelejtett bemutatkozni. Így a kezét nyújtotta. - Egyébként Boka János vagyok, Feri vőlegénye. 
- Tudjuk, kicsoda maga - felelte Áts Katalin zavartan, mire Jancsi ideges nevetéssel a homlokára csapott.
- Feri is éppen ezt mondta, mikor megismerkedtünk, és bemutatkoztam neki. Nyilván én is tudom, hogy tudják ki vagyok, de azért így az udvarias, nem? Ha valakivel találkozok, kezet nyújtok neki. Főleg akkor, ha az illetővel pár órán belül rokonok leszünk.
- Feri nem tudja, hogy meg lettünk hívva, ugye? - kérdezte szárazon Áts Mihály. Kissé lenézően tekintett a miniszterelnökre. - Csak mert jobb ha felkészül, hogy nem fog repesni az örömtől. 
Boka elmosolyodott.
- Bízzák csak rám, jó? Elintézek mindent. Ha önök hajlandóak kibékülni vele, én is mindent megteszek az ügy érdekében. - Hallgatott. - Természetesen ehhez az is kell, hogy bocsánatot kérjenek tőle. A levelemben erről nem írtam, mert féltem, hogy rossz néven vennék a kritikát, elvégre nem voltam a maguk helyében…
- Több, mint tizenöt éve bocsánatot akarok kérni tőle - sóhajtozta a szőke asszony, ahogy kínjában lesütötte a szemét. Nyilvánvaló volt, hogy kényelmetlen számára a fia szerelmének a szemébe nézni. - Én nem bántam volna vele így, az uram döntött úgy, ahogy. 
- Én úgy emlékszem, Kati, hogy nem kellett nagyon győzködni téged. Feri szégyent hozott a családunkra - közölte határozottan az idősebb Áts. Undorodva nézett körül. - Sosem fordult még elő ilyen nálunk. Tisztességesen neveltük őt, és álmunkban sem gondoltuk volna, hogy így hálálja meg…
- De Mihály!
- Te azt gondolsz, amit akarsz - vetette oda szúrósan a feleségének -, de én fenntartom a véleményem, hogy ez az egész elmebetegség. Ez az idióta, inkompetens kormány meg még adja is a lovat az ilyenek alá…
- Köszönjük - jegyezte meg csendesen, kissé gúnyosan Boka. - Ezt majd a lagzin megvitathatja a kabinetem tagjaival, itt vannak egytől egyig. Mindenesetre az is haladás, hogy eljött. És hogy nyitott.
- Kati kedvéért vagyok itt egyedül - vágta rá a férfi. - És persze Lillusért. Egy percig se gondolja, hogy megbarátkoztam azzal, hogy a fiam összeházasodik egy férfival. 
Ezzel bele is karolt a feleségébe, majd együtt elindultak a terített asztalok irányba. 

Boka magában hálát adott azért, hogy neki nem ilyen szülőket adott a sors.

×××

Mikor Boka - a ceremónia előtt alig valamivel - elmesélte a barátainak az Áts szülőkkel való találkozást, többen igen hangos nemtetszésüket fejezték ki. Csónakos kereken kijelentette, hogy ha az ő esküvőjén mondana ilyet akár az ő, akár a párja apja, úgy kidobná az egész esemélyről, hogy a lába nem érné a földet.
- Nem tehetem meg - hangsúlyozta Jancsi. - Feri miatt. Olyan régóta nem látta a szüleit!
- Azért volt rá oka - horkantott fel Leszik felháborodva.
- Ne engedd, hogy botrányt csináljanak - kötötte az ebet a karóhoz Csele Csenge is. Elhúzta a száját. - Nem ér annyit a megbocsátásuk. Áts megvolt nélkülük eddig is, ezután is meglesz. Egyáltalán minek hívtad őket ide? Hülye ötlet volt. 
- Leendő miniszterasszonyunk bölcset mondott. - sóhajtozta Csabi, ám mondanivalóját már nem folytathatta, mert egy elsápadt, de igencsak elegáns, szürke öltönyös Áts Feri jelent meg éppen mellettük.
- Jancsi… kölcsönkérhetlek pár percre? 
- Egy életre is, drága.  - János hunyorogva az ajtó felé nézett. - De éppen most jön az anyakönyvvezető… bármit akarsz mondani, ráér kicsit később is. 

- Nem - lehelte Áts egészen halkan, és megragadva János finom öltönyének ujjait, kissé arrébb húzta őt a tömegtől. Egészen közel húzódott kedveséhez, és szinte a szájába lehelte szavait. A szemét mélyen lesütötte, és Boka egészen megdöbbent; Feri egyértelműen pánikolt. János automatikusan megfogta a kezét. - Apám itt van. Nem tudom, mit keres itt, de… biztos, hogy ő volt, itt vannak mindketten anyámmal, az imént jöttem le az emeletről és a lépcső tetejéről láttam őket… de nem mentem oda, teljesen lefagytam, megvártam amíg elmennek… most itt vannak megint, ott ülnek a harmadik sorban, Jancsi… én ezt nem… én ezt nem...
- Életem. - Boka megpróbált magabiztosnak és erősnek tűnni, de belül nagyon is rettegett, talán még jobban, mint Feri. Hiszen ő hozta ide a leendő anyósát és apósát, te jó ég! De hát honnan tudhatta volna, hogy Áts szabályosan pánikrohamot fog kapni? Előbb számított arra, hogy Feri kitekeri a nyakát, minthogy idegileg összeomoljon; alig pár perccel az esküvőjük előtt. Szorosan az ölelésébe vonta a párját, és megpuszilta a homlokát. - Itt vagyok, nem lesz semmi baj. 
- Nem érted, János. - A férfi megborzongott. Feri javarészt csak akkor hívta őt a teljes keresztnevén, ha halálosan komolyan beszélt. - Én évekig pszichiáterhez jártam, hogy egyáltalán túl tudjam tenni magam azon, ahogy apa bánt velem. Depressziós voltam. Súlyosan. A húszas éveimet, a legszebb fiatal éveimet antidepresszánsok szedésével töltöttem. 
Boka hirtelen megszólalni sem tudott. Pedig az összegyűltek már mind a helyükön ültek, az anyakönyvvezető is ott állt teljes ünnepi díszben, fényes szalaggal a mellén. Csak arra várt mindenki, hogy elkezdődjön a szertartás; János fejében pedig eszeveszettül váltották egymást a gondolatok.
- Sohasem mondtad!
- Szerinted az ember csak úgy dicsekszik az ilyesmivel?!
- Azért a vőlegényednek igazán elmondhattad volna! - vágott vissza Boka, de amint látta Feri meggyötört arcát, inkább lehalkította a hangját. -  Jaj, Feri, annyira sajnálom… ha tudtam volna, elküldöm őt még a ceremónia előtt… de most már… botrány lenne. 
 - Nem vagyok benne biztos, hogy végig tudom csinálni. Előtte.
Boka felemelte Feri állát. Féloldalasan, nagyon bokásan elmosolyodott. Kis dudorok nőttek az ajkai szélén. 
- Fogd fel úgy, hogy bemutatsz neki egyet. - A férfi Áts nyakhajlatába döntötte a fejét, majd mindennél lágyabban csókot nyomott a puha bőrhöz. Finoman, alig észrevehetően kicsit bele is harapott, Feri pedig libabőrözni kezdett. - Hogy nem érte el amit akart. Hogy boldog leszel, hogy a férjem leszel. Hogy törvényesen is egymáshoz fogunk tartozni alig pár perc múlva, és ezen már senki nem tud változtatni. És persze… gondolj arra is, hogy mit ígértem neked a ceremónia utánra. 
Áts arca ettől már kissé színesebb lett. Ahogy János felemelte a fejét, Feri fél szeme villanásából is kiértette a választ.

×××

- … és kívánom, hogy ezt a bátor döntést sohase bánják meg, sőt, örömmel és kellemes nosztalgiával tekintsenek vissza később a mai napra. Most pedig szeretném feltenni azt a kérdést, amire valószínűleg mindannyian vártunk, hisz mind nagyon éhesek vagyunk már.  - A középkorú, barna hajú, vidám arcú anyakönyvvezető megvárta, hogy a násznép minden tagja elmosolyodjon, majd a miniszterelnök felé fordult. - Kijelenti-e Ön, Boka János, hogy az itt jelenlévő Áts Ferenc Mihállyal házasságot köt?  
- Kijelentem - szorította meg kedvese kezét János.
- És kijelenti-e ön, kedves Áts Ferenc Mihály, hogy Boka Jánossal házasságot köt? 
- Kijelentem. 
A hölgy felsóhajtott, majd szélesen elmosolyodott. 
- Mivel a válasz egybehangzó igen, megállapítom, hogy Boka János és Áts Ferenc Mihály a Magyar Köztársaság családjogi törvénye értelmében házastársak. Először Boka Jánost és tanúját kérem, hogy írják alá a házassági anyakönyvet...
Miután Boka és Nemecsek végzett, Feri és Csónakos következett. A legvégén az anyakönyvvezető vette magához a papírt, majd a saját aláírásával hitelesítette a dokumentumot. 
- Most már nyugodtan felhúzhatják a karikagyűrűket.

A friss házaspár így is tett, és cselekedetüket igen hangos tapsvihar kísérte. Feri még a násznépet fürkészte, hogy megnézze, a szülei tapsolnak-e vagy sem, de János aztán egy határozott mozdulattal megragadta Ferit a derekánál fogva, majd kissé oldalra döntve magukat belecsókolt a férje ajkába. Áts boldogan felnevetett közben, és a két keze közé fogta párja arcát. Nem létezett most semmi rajtuk kívül.


A ceremónia után, amint a tapsvihar csillapodni kezdett, a jó kedélyű Csónakos (mint félig-meddig hivatalos vőfély) elmondott pár ízléstelen és keresetlen poént, aztán szorgalmasan bocsánatot is kért értük. Mindenesetre hamar leterelt mindenkit a kerti pavilonba, ahol már halmokban álltak a sütemények és az innivalók. A négyfogásos, hagyományos ételekből álló vacsora úgy este nyolcig tartott, majd miután már jóllakott, evett-ivott mindenki, diavetítés következett. Ebben János szülei voltak a ludasok; Feri és János gyerekkori fotóiból válogattak, majd közös képek következtek a házaspárról. János anyukája egy ponton elsírta magát, és igencsak megható pillanata volt az estének az, amikor Boka átölelte őt, és megköszönt neki mindent, amit érte tett. Kolnay és Barabás közös tósztot mondtak, azaz csak akartak; állandóan túllicitálták és lehordták egymást, és János így utólag nem értette, hogy egyezhettek ebbe bele. Mindenesetre az ünnepélyes beszédek végét Nemecsek jegyezte, aki még húsz ember előtt is igen feszélyezve érezte magát. De azért síró hangon előadta, hogy Bokával tizenhárom éves koruk óta legjobb barátok.

- … egészen azóta, hogy együtt fociztunk a grundon. Meg persze suliban is mindig lemásolhattam a házid, mert én későn értem haza sokszor a diákmunkából, és nem volt már időm… meg amikor nyolcadikban meghalt a hörcsögöm, együtt temettük el a suli udvarán, kaptunk is a gondnoktól. És te segítettél nekem elhívni a tizedikes évfolyambulin azt a lányt, aki tetszett, emlékszel? Mert hát engem mindig előbb néztek melegnek, az az igazság. - Itt a fiú a füle tövéig vörösödött. - Öhm… ez nem volt tiszteletlen, ugye? Remélem, nem. Csak azt akarom mondani, hogy sosem lesz nálad jobb barátom, hiszen senki mással nem tudnék Trónok harcát nézni, úgy félek az erőszakos részektől. Borzasztóan szeretlek, János, és remélem, hogy nagyon boldog leszel Ferivel! 

Ernő itt elpityeredett, így János odament hozzá, és mosolyogva megölelte őt. 
- Ezt a szöveget tuti valami fanficből kopizta - forgatta a szemét Richter, ahogy suttogva Weiszhez fordult. - Szerintem olvastam is. Arról szólt, hogy Boka elveszi a Cselét, de közben Nemecsek végig Jánosért epekedik. Még a nászútjukra is utána megy!
- Dehogyis, ez Csónakos/Csele! Andris veszi el a Csengét a sztoriban, hidd el.

- Kis figyelmet kérek! - Áts éppen az élő zenekar mögül lépett elő, arcán pedig kaján vigyor ült. Egyenesen kedvesére - férjére - nézett, majd kitárta a karjait. - Még mielőtt Ernő örökre magához láncolja önt ezzel a nagy szeretetével, szívesen megtáncoltatnám, elnök úr. Mit szól? 
- Az attól függ. Mi lesz a dal?
Ahogy a zenekar rákezdett a régi nótára, a násznép nevetett, Feri pedig odament Jánoshoz, és átölelte a derekát. Szorosan odabújt hozzá, majd kellemes tempóban lassúzni kezdtek.
-“János, legyen fönn a János-hegyen, délután odavárom. János, nekem nehogy álmos legyen, mert én azt ki nem állom!”*
- Megígérted, hogy ez nem lesz!
-“Jaj, Jani, szeretném hallani/Szerelmet vallani/Csak ez a kívánságom!” - Áts átnézett Boka válla felett, és János szinte látta, hogy gondolatban lepacsiznak Csónakossal. 
- Nem ér. Én is elintéztem volna ennyi erővel a Feri feneke ** dalt!
- Az nem csak Feriről szól, mondtam. És nem is ide illő. Ez viszont tökéletes! “János legyen…”

Valamivel a harmadik dal után az önfeledten táncoló Áts mögött egy szőke hajkorona jelent meg, kissé talán bátortalan arccal, és hozzá hasonlóan félénk hanggal.
- Kisfiam! - Feri hirtelen megfordult, majd mikor meglátta édesanyját, teljesen beesett a tekintete. A jó hangulatnak egyszeriben vége szakadt. - Nem lenne kedved esetleg…
- Nem! - vágta rá amaz rögtön. - És az sem érdekel, miért jöttetek apával.
- Apád elment a ceremónia után rögtön. Ő nem bírja ezt megemészteni, légy egy kis tekintettel rá, kérlek. 
- Ő tekintettel volt rám, amikor kirakott otthonról? Te tekintettél voltál rám?!
A férfi felemelt hangjára - még a nagy táncolás közepette is - többen felnéztek. János nem akart botrányt, így a férfi és az édesanyja közé állt.
- Igazad van - hajtotta le a fejét szégyenteljesen Katalin. - Borzalmas voltam hozzád, belátom már. Nincs mentség rá. És nem tudom apádat sem rábeszélni arra, hogy fogadjon el titeket… Jánossal. - Várakozva a miniszterelnök felé fordult. - Hívhatom önt Jánosnak, miniszterelnök úr?
- Megtisztelne.
- Tehát nem tudom rábeszélni apádat arra, hogy elfogadjon titeket Jánossal. Ez az ő döntése. Én viszont… - A nő hirtelen a szája elé kapta a kezét; nem sírt, de Boka látta, hogy nagyon a határán van már. Talán most akart kitörni belőle az elmúlt tizenpár év minden elfojtása és bánata, de nem engedhette meg magának, hogy a fia esküvőjén összeomoljon. - Én viszont szeretnék kibékülni veled, Feri. Te vagy az egyetlen fiam, és az elmúlt években számtalanszor emeltem fel, majd tettem le a telefont… mert hát akartalak én hívni, de nem mertelek. Féltem, hogy ennyi idő múlva látni sem akarsz majd, és az is teljesen jogos lenne. Tönkretettük az életed. 
Áts sok mindent akart válaszolni egyszerre, Boka ezt látta rajta. Végül csak ennyit tudott kinyögni rekedten, nedves szemekkel:
- És miért pont most? 
- Én hívtam meg őt - előzte meg János a nőt a válaszadásban. Feri szemei kikerekedtek a döbbenettől. - Ne haragudj, nem tudtam, hogy ilyen érzékenyen érint majd. 
- Erről még fogunk tárgyalni - adott hangot nemtetszésének Áts, majd anyjához fordult. - De most… kimennénk anyával a kertbe, ha nem baj. 
- Nem fognak elrabolni - ígérte viccesen János, de a szíve majd kiugrott a helyéről; Feri és édesanyja együtt távoztak a pavilonból.

×××

- Édes. Isten. - Feri vett egy nagy levegőt, majd János nyakába borult, és beleharapott annak lágy húsába. Boka felszisszent, de harisnyatartós, izzadt ölét azért csak Feri feneke felé nyomta. Lökött benne párat, és aztán már egyértelműen érezte, hogy a hozzá szorosan odatapadó, izgatott kedvese lábai megremegnek a vágytól. Mindig élvezte ezt, de most a nászéjszakán különösen; Áts kábultan felnyögött, amint János gyorsabb tempóra kapcsolt, és ő is egyre szaporábban lovagolt kedvese férfiasságán.
- Erre vártál egész este, fogadjunk. - János torkából nevetésre hasonlító moraj szaladt ki, de elcsuklott nagy izgalmában. Hiszen Feri beletúrt a hajába, és annál fogva húzta őt közelebb magához; János válaszul belemélyesztette körmeit Feri derekába. - Hogy megvaduljunk kicsit. 
- Vadulás lenne, hogy a férjemmel kefélek a nászéjszakánkon? - Boka vigyorogva megpuszilta a férfi száját. Aztán bekapta annak alsó ajkát, és jóleső morgással kezdte el ízlelgetni. Közben a kezét is levitte Feri hasára, majd némi simogatás után határozottan megmarkolta a másik péniszét. Rántott rajta egyet-kettőt, Áts testén pedig újabb hőhullám söpört végig. - Jól van, talán tényleg az. Iszonyat szexi vagy ebben a harisnyatartóban. Már megérte az esküvő.
 Áts sebesen forgatta a csípőjét, fel és le, Boka már-már látta a férfi arcán a fájdalmat. De ő sem adta fel, még jobban magához szorította a párját.
- Azt akarod, hogy keményen dugjalak?
- Keményen - nyöszörögte Áts, ahogy kapaszkodott. - És sokkal gyorsabban. Kérlek… kérlek, Jancsi… 
Áts belesuttogott még pár igazán mocskos dolgot János fülébe, ám ő sem volt rest, szenvedélyesen viszonozta őket. Mindeközben a testük is olyannyira felhevült már, hogy nem bírta tovább; Feri János tenyerében, lüktetve ment el, majd alig valamivel utána a férje is elérte a csúcspontot. 

Pár perccel később mindketten az ágyon feküdtek, és még mindig pihegtek kissé. János éppen a tenyerét törölte meg egy zsebkendővel, Feri pedig a fejét a vállának vetve szuszogott.
- Álmos vagy?
- Hajnali négy felé előfordul - mondta Feri. Majd elmosolyodott. - De inkább csak gondolkoztam. 
- Azon, hogy milyen kifinomult ízléssel választottuk ki az esküvői helyszínt, na meg a szobánkat?
- Nem. Azon, hogy mióta lettél te ilyen mocskos szájú. Mármint… az egy dolog, hogy én elég pornósan beszélek szex közben, azt megszoktad. De hogy te is… - Áts ciccegett. - Ejnye, miniszterelnök úr. 

Boka csintalanul mosolygott, közben pedig felemelte a takarót az ágyról. Mindketten bebújtak alá, és Feri - ahogy jó szokása volt - János lábai közé fúrta a sajátját, majd a párnán is közelebb kúszva átkarolta párja derekát. Beszélgettek még egy kicsit az esküvőről, a vacsoráról, a lagziról; na meg persze Feri anyukájáról is.
- Majdnem két órán át beszélgettünk, és… bevallom, nem volt olyan tragikus. Megbeszéltük, hogy jövő héten valamelyik nap együtt reggelizünk.
- Ez csodálatos! - virult fel Boka arca. Puszit nyomott férje kezére, amit most a tenyerében tartott. 
- De még mindig nem tudok neki teljesen megbocsátani. Értem, mit miért tett, és próbálom az ő szemszögükből nézni a történéseket. Ettől ez még nekem hatalmas teher. 
- Megértem. De hát a világ összes ideje a tiétek, és szerintem még nincs késő, hogy helyrehozzátok a kapcsolatotokat. Bátor döntés mindkettőtök részéről, hogy megpróbáljátok. 
Feri pár másodpercig hallgatott.
- Igen.
- Mi az?
- Semmi, csak… futólag érintettünk egy témát, amit veled még nem beszéltem meg. Azt mondtam, hogy még egyelőre nem gondolkodtunk ezen. Az igazság az, hogy mindenkit ez érdekel, és teljesen jogosan. Nekem is számtalanszor megfordult már a fejemben, de… tudni akarom, te mit gondolsz róla.
- Ha kinyögöd végre, hogy miről van szó, állok rendelkezésedre.
- János. - Feri hirtelen felült az ágyban. Kérdőn nézett a férjére. - Szeretnénk mi gyereket?







* Eredetileg operett volt a János, legyen... című dal, később sokan mások is énekelték.

** Szeder Feri feneke című daláról van itt szó