2018. április 27., péntek

Törökméz

Fandom: Pál utcai fiúk
Párosítás: Cselnakos
Műfaj: modern bentlakós középiskolás AU
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: slash
Megjegyzés: Az Anonim meme oldalára íródott a történet, a prompt a következő: "Csele/Csónakos mindenki él au. Első randi, egy kis csavarral: a csapat unszolására(miszerint nem bírják már nézni az ovis civódós udvarlást, amit ők nem hajlandóak elismerni) mennek el randizni."






Csaba bosszúsan meredt a maga előtt látott rendetlenségre. Undorodó arccal tolt arrébb két matekkönyet, egy vonalzót, egy vízfestékes dobozt, fél tasak sós mogyorót, egy gombócba tekert spárgát, egy rongyos szélű sudoku magazint, egy svájci bicskát, némi szendvicsmaradványt még napokkal ezelőttről, illetve egy pakli (szanaszét heverő) francia kártyát. 
- Ezerszer megmondtam, hogy ne pakolj az én térfelemre! - fakadt ki a fiú, éppen akkor, amikor Csónakos megérkezett a tanterembe. Reggel hét ötven felé járt az idő, ennek ellenére a diákok nagy része már jelen volt: Weisz minden bizonnyal későn jött le a koliból és még reggelizett (Leszikkel egyetemben), Richter Geréb matekháziját másolta, Nemecsek a bal szélső padon aludt, a mellette ülő Kolnay meg éppen elmerült mémpárbajt folytatott mobilon az otthon lábadozó Barabással. - A padnak ez a fele az enyém, miért nem lehet megjegyezni?
- Nyugodj már le! - vágott vissza András dacosan, ahogy levetette magát a székre Csaba mellé. A kinyújtott tenyerét letette a padra. - Idáig az én részem, és a cuccaim egy centivel sem voltak beljebb ennél! 
- Itt voltak. - Csabi megmutatta. - Éppen itt, ez több mint két centi különbség. Idáig kiért a matekkönyved. Egyáltalán minek van a matekkönyv a padon, amikor töri az első óra? És miért van itt a tegnapelőtti szendvicsed?
- Nem volt időm tegnap délután elpakolni, faszomat kell ezért hisztizni...
- Nem hisztizek, oké? - paprikázta fel magát Csaba. Szépen ívelt ajkait lebiggyesztette. - Csak van egy rend, amit megszoktam. Barabás mellett sem volt könnyű az életem, a Kolnayval állandóan a fejem felett marták egymást... de a Kende legalább nem hagyott ekkora rumlit maga után. 
- Hidd el, én is örülnék, ha Weisz lenne megint a padtársam. Nem is értem, mi baja volt Rácz tanár úrnak velünk - horkantott fel András gúnyosan. Csak azért is elkezdte újra összekeverni a cuccait a padján; fél szemével azonban látta, hogy Csabi előveszi a telefonját. - Lehet, hogy néha elvontam a figyelmét az óráról, de legalább én nem szexchateltem a barátnőmmel a tanteremben. 
Csele végtelen türelemmel nézett fel a plafonra, de közben el is pirosodott kissé. Csónakos ezt egyértelmű beismerésnek vette, az újonnan hátraforduló Geréb viszont csúnya tekintettel meredt a két fiúra.
- Lehetne egy kicsit halkabban? Richterrel épp a matekházit beszélnénk meg, de egy szót sem hallunk egymás szavából. 
- Csónakos hibája az egész - vágta rá Csele azonnal. Még bepötyögött pár szót a mobilba, aztán elsüllyesztette azt csinos, barna vászonnadrágjának a zsebébe. Ekkor már a körülöttük ülő Boka, Kolnay és Weisz is feléjük fordultak. - Itt morog, mert azt hiszi, barátnőm van, pedig tudhatná, hogy Dalmával semmi olyan nincs köztük.
- Azért dumáltok egész álló nap, meg azért küldd mindig szívecskés kommenteket instán - gúnyolódott Andris. - Biztosan. De engem igazán nem zavar, Csaba azzal dug akivel akar.
Csabi torkából apró nevetés tört ki.
- Hát, kérlek, arról igazán nem tehetek, hogy a te lányismerőseid száma a nullához közelít. 
- Ez egy bentlakásos fiúiskola - emlékeztette Richter szomorúan Cselét.
- Na és? Vannak hétvégék, szünetek. - Csabi farkasszemet nézett Andrással. - Ha magányos vagy, csak magadra vess.
- Hülye kis buzi. 
Csónakos tüntetőleg kifordult, majd csend lett. Csele csak pislogott, és érezte (mint ahogy a többi srác is) hogy szinte tapintani lehet a feszültséget a levegőben. Még ilyen kora reggel is. 
- Hülye aki mondja - Csele habozott. - Amúgy meg a másik igaz. De azért azt közlöm, hogy semmi, de semmi közöd nincs hozzá. 

Az osztálytársak némán figyelték tovább őket. Csele a törifüzetébe pingálta fel a dátumot, a címet és az óraszámot, Csónakos meg (hiába reggelizett velük együtt) betolt még egy kis kolbászt a bicskája segítségével a pad alatt. 
- Mi...mi történt? - Nemecsek ásított egyet, és kipislantotta szeméből az álmot. 
- Csele coming outolt - súgta neki oda a kis Csengey, ahogy leült mellé. - Szóval semmi különös, nyugodtan visszaaludhatsz. 
Nemecsek bólintott. A feje újra lebukott a karjára.


×××

- Én ezt már nem bírom nézni - köhintett Boka néhány nappal később, egy verőfényes tavaszi délután. Ekkor már túl voltak az iskolai napon, az ebéden és a tanulószobán; a kollégium közösségi termében ücsörögtek, aminek bejárata közvetlenül a hálótermek folyosójára nyílt. A helyiséget alig egy éve újították fel, így a fiúk boldogan ki is élvezték ennek előnyeit: néhányan a színes puffokon ülve társasoztak, egy távolabbi csoport a tévét nézte, a kis nyolcadikosok pedig valami versenyre készültek szorgosan a terem távolabbi sarkában, az íróasztaloknál. A Pál utcaiak (legalábbis akik nem mentek kimenőre) közvetlenül a bejáratnál foglaltak helyet, és többnyire a telefonjukat, latopjukat nyomkodták; néhány szorgosabb még mindig tanult. - Valamit tennünk kell. Segítenünk kell nekik. 
Weisz bólogatva görgette lentebb a Facebookot a laptopján.
- Az elmúlt fél órában rohadtul nem figyeltem, de gondolom, Csónakosról meg Cseléről van szó.
- Egyértelmű - helyeselt Richter.
Geréb a szemeit forgatta.
- Szerencsétlen szarok. 
- Én megértem őket - felhősödött el Ernő arca. A fiút kicsit kellemetlenül érintette, hogy mindenki egyszerre nézett rá, így elvörösödött. - Mármint, nem voltam még szerelmes, de szerintem nem lehet könnyű bevallani ilyesmit a másiknak. Hogy... tetszik neked, na.
Geréb felhorkantott.
- Olyanok, mint az ovisok, komolyan. Csónakosnak hiába akkora a szája, gyáva mint a szar. Csele... hát ő meg Csele, na. Mi volt az a szó, amit a múltkor találtunk a szótárban? Amikor nyelvtan dogára készültünk. - Mivel senki nem válaszolt, Geréb elgondolkozott. - Gigerli, azt hiszem. Na, szóval Csele egy gigerli, de még azt is tök nehezen ismerte be, hogy meleg. Pedig hát mindannyian gondoltuk. 
- Ez egy vallásos suli, én megértem, hogy nem volt könnyű - kelt a fiú védelmére Boka. - Bennünk azért megbízhatott volna. 
- Összehozzuk őket? - érdeklődött Csengey.
- Simán. Valami kreatív dolgot kellene kitalálni - csapta össze a tenyerét izgatottan Richter. - Mondjuk írni egy névtelen rajongói levelet egyiküknek, amiben randit beszélnek meg... vagy Cselének küldünk egy szerelmi vallomást Csónakos mobiljáról, én simán el tudnám lopni... vagy esetleg csokit csempészni Csónakos padjára...


- Rólam beszéltek? - Andris éppen ekkor jelent meg a terem ajtajában. Sűrűn pislogva meredt az osztálytársaira, akik viszont (mivel nem akarták elárulni tervüket) inkább a kütyüikbe merülve sunnyogtak, és fel sem néztek a fiúra. Kivéve Bokát, aki felállt.
- Mindjárt jövök. - Ezzel kiviharzott. Öt perc sem telt el, és visszatért; magával hozta az eddig szobájában kuksoló Cselét is, aki elég mogorva arcot vágott. Odaállította Csónakos mellé.
- És most? - érdeklődött Nemecsek. Gerébből bukott ki először a tényállás, ahogy rámutatott a párosra:
- Rettentően nevetséges, amit műveltek, ugye tudjátok? Amióta együtt ültök, állandóan csak ez az ovis civódás megy, és már mindannyiunknak elege van belőle!
- Az egész osztály érdekében - könyörgött Richter. - Légyszi, menjetek el randizni! A vak is látja, hogy odavagytok egymásért! 
Csele és Csónakos döbbenten összenézett.
- Hogy én és Csónakos? Még csak azt kéne - biggyesztette le ajkait a gigerli. - Lehet, hogy a fiúkat szeretem, de ennél azért jobb ízlésem van. 
- Pedig állandóan elpirulsz a közelében - kontrázott Nemecsek, mellette meg a kis Csengey is egyetértett.
- És milyen elmerülve bámulod mindig, amikor kihívják felelni! Pedig hát Andris tudása azért nem olyan lehengerlő...
- Hé - csattant fel András. - Ezt kikérem magamnak! És amúgy sem vagyok meleg, szóval fejezzétek be ezt a hülyeséget!
Geréb meg Boka egyszerre horkantak fel. 
- Andris - fordult a fiú felé János vörösen -, hányszor szóltam rád az elmúlt négy évben, hogy légyszi, ne bámulj a zuhany alatt?
- Ez velem is előfordult, jó hogy említed - mordult fel Dezső. - Na meg amikor tegnap Andris kölcsönadta a laptopját, belekukkantottam kicsit az előzményekbe. A rengeteg melegpornót meg sem említettem volna, de tele volt a google keresési lista olyanokkal, hogy "szerelmes vagyok az osztálytársamba", "nem vagyok meleg de szerelmes vagyok egy fiúba", "szerelmes vagyok de ő utál engem", és társaik... annyira fájdalmasan egyértelmű, miért nem vallod be végre?
Csónakos egyre vörösödő fejjel Gerébnek akart ugrani, de Boka (és az éppen akkor felpattanó) Richter visszafogták. Ekkor már nagyjából az egész közösségi őket nézte.
- Hogy volt képed belenézni az előzményeimbe, te kis faszfej?!
- Csak az igazságot mondtam!
- Kutattál a cuccaim közt, pedig én megbíztam benned! - kiáltotta Csónakos. - Na nem baj. Most már tudom, hogy soha, semmit nem fogok rád bízni, vagy neked adni, mert egy hülye kis áruló vagy, és különben meg...
- Srácok! - ugrott közéjük Nemecsek is, nagy bátorságról téve tanúbizonyságot. Apró termetével alig látszott ki a két erős srác közül. - Figyeljetek már! Csabi elment.
Mindenki egyszerre odanézett, ahol az előbb még Csele állt; a fiúnak valóban hűlt helye volt.

×××

Csele és Csónakos napokig nem beszéltek egymással. Egyik reggel aztán, nagyjából egy héttel később, Csónakos felfigyelt két alsós fiú beszélgetésére; a gyerekek arról diskuráltak, hogy a helyi édességárus állítólag most már törökmézet is árul, ami remek hír, hiszen tudvalevőleg azt csak vásárokon, meg templomi búcsúkon lehet vásárolni. Csónakos próbálta ezt a hírfoszlányt száműzni az agya leghátsó szegletébe, de azért mégiscsak gondolkodott rajta a nap folyamán. Mert hát mindenki tudta az iskolában, hogy Csele Csaba kedvenc édessége a törökméz; a fiú sokszor beszélt arról, hogy mennyire sajnálja, amiért csak kivételes napokon tud venni. 

Délután Csónakos már alig bírt magával, az utolsó kémiát végigszenvedte. Mivel nem az osztálytermükben voltak, ezen az órán nem Csabi mellett ült; András tehát gondolt egyet, és kicsöngetés után mindenki szeme láttára odasomfordált a kémcsöveket pakolgató Cseléhez.
- Van kedved ma délután eljönni velem az édességboltba? 
A Csabi mellett álldogáló Nemecsek arca felragyogott, de a többi Pál utcai is izgatottan, feszült figyelemmel követte az eseményeket. Richter még a kémcsövek mosogatásában is megállt. 
- Hát... - Csabi elhúzta a száját. - Az attól függ. Miért pont az édességboltba?
- Meglepetés - kacsintott rá Csónakos. - Majd meglátod. Feltéve, hogy nincs fontosabb dolgod... mondjuk azzal a Dalmával.
- Dalma Budapesten van, és különben is... megmondtam százszor, hogy nem a barátnőm.
- Elhiszem - hárított Csónakos. - Fél négy körül a koli bejáratánál?

A szilfasoron bandukoltak egészen sokáig. Könnyed, bár kissé szeles, tavaszias idő volt, amihez Csónakos éppen tökéletesen volt öltözve: sportcipőt, farmert és lenge széldzsekit viselt. Csele természetesen megint divatolt: annak ellenére, hogy nem volt még olyan jó idő (és a fiú kicsit fázott is, bár ezt sosem ismerte volna be), vékony, boka fölé érő kék nadrágot vett fel, fehér alapon kék csíkos inggel. Egy fehér kalap is volt rajta, ami András ízlésének már sok volt, de egyet nem lehetett tagadni: Csaba eszméletlenül szexin nézett ki, miközben azt a buta kis édességet majszolta. Egy újságból kilépő modellfiú sem lehetett volna különb.
- Koszos lesz a kezed, Csele baba. Nem fogsz kiakadni?
Csónakos nem akart bunkó lenni, de hát eddig is így viselkedett Cselével; nehéz volt az átállás. Csele azonban nyugodtan meredt rá, láthatóan abszolút nem sértődött meg.
- Nem, most valahogy nem érdekel az ilyesmi. Amúgy is, van nálam kézfertőtlenítő. Kérsz?
- Kézfertőtlenítőt?
- Édességet - nyújtotta felé a törökmézet.
- Elég édesség vagy te nekem ma délutánra.
Csele itt hirtelen megtorpant. Csónakos már azt hitte, valami rosszat mondott, és Csabi a következő pillanatban iszonyatosan letorkollja majd; de szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Egymás tekintetébe feledkezve álldogálltak jódarabig a sétány közepén, miközben mellettük számtalan járókelő haladt el. Ők nem vették észre egyiket sem. 
Csabi egy idő után gondolt egyet, és letört még egy darabot a törökmézből.
- Ne nyáladdz. - A fogai közé illesztette a finomságot. - Nem áll jól neked, tudod? Ezzel amúgy sem fogsz tudni levenni engem a lábamról. Azt nem így kell.
- Hanem hogy?
Csele vidáman mosolygott. Aztán elindult, András pedig szó nélkül követte; hamar rátaláltak egy vastag törzsű fára, ami éppen jól takarta őket a mellettük lévő futópályától, meg a valamivel távolabbra eső játszótértől. A másik oldalukon a kacsástó volt, de a szüntelenül brekegő békák, meg az ide-oda röpködő madarak előtt egyik fiú sem szégyellte magát túlságosan.

- A természet lágy öle - állapította meg Csónakos, mire Csele elmosolyodott. A törökmézet szépen, módszeresen elcsomagolta, betette a vintage bőrtáskájába, majd ahogy a két keze szabaddá vált, tőle szokatlan vehemenciával nekilökte Andrást a fának. Szorosan odabújt hozzá. - Szóval... megtudom végre, hogyan kell téged levenni a lábadról?
- Úgy, hogy nem viselkedsz úgy, mint egy ovis. És nem alázol meg a többiek előtt. 
Csónakos elvörösödött.
- Hagyjad már, nem téged akartalak megbántani... csak mérges voltam Gerébre, szerintem tök jogosan. Aztán meg mindenki előtt elhívtalak randizni, ez csak számít valamit, nem?
- Nyugi. - Csele hosszú csókot nyomott András ajkaira. - Én is bunkó voltam veled sokáig, szóval kvittek vagyunk. Féltem, hogy... kinevetnél. Vagy megutálnál. Vagy...
Andris most már képtelen volt tovább türtőztetni magát; a derekánál kapta el Csabit, és úgy szorította, csókolta, ahogy csak tudta. Képtelenek voltak a kezeiket levenni egymásról, és egy idő után Csónakos azt vette észre, hogy Csaba nemcsak az arcát, a nyakát és a csípőjét simogatja, hanem lentebb is merészkedik a keze. Eléggé eltakarta őket a fa törzse, de azért Csónakos mégis kényelmetlenül érezte magát, és a nadrágja is egyre szűkebb lett. Mikor a csók közben egy kis szusszanásnyi szünetet tartottak, Andris megfogta Csele ( törökméztől ragadós) ujjait, és átrakta őket a combjára. 
- És én még azt hittem, kis ártatlan vagy - lihegte Andris, Csele meg túlfűtött tekintettel nézett le az ajkaira.
- Az vagyok egyébként. - Nevetett. Olyan édesen, hogy Csónakos nem tudta, hogyan volt képes valaha is veszekedni vele. A gigerli egyik mutatóujját Csónakos szájára rakta. - Csak már nagyon kívánom... kívánlak, na. Senki nem nézné ki belőlem, tudom. 
- De a koliban hogy fogunk szexelni?
Csele elgondolkodott.
- Megoldjuk majd. Amúgy meg most hétvégén eljöhetnél hozzánk. 
Csónakos finoman összekulcsolta Csaba kezeit az övével.
- Csak ha nem zavar, hogy össze fogjuk koszolni az ágyadat - suttogta a fülébe.

0 komment:

Megjegyzés küldése

 
Design by Casandra Krammer