Párosítás: Boka/Áts
Műfaj: politikus!AU
Korhatár: 18+
Figyelmeztetés: slash, illetve néhány cifrább kifejezés (csak a szokásos)
Tartalom: Három évvel később a Grund párt erősebb, mint valaha. Boka mindent megtenne, hogy a népszavazási kísérlete sikerrel járjon - azzal viszont nem számol, hogy Ferit akár el is veszítheti közben.
Korhatár: 18+
Figyelmeztetés: slash, illetve néhány cifrább kifejezés (csak a szokásos)
Tartalom: Három évvel később a Grund párt erősebb, mint valaha. Boka mindent megtenne, hogy a népszavazási kísérlete sikerrel járjon - azzal viszont nem számol, hogy Ferit akár el is veszítheti közben.
Megjegyzés: BokÁts politikus AU. Nagyon kikívánkozott ez a második fejezet, illetve valószínűleg várható még egy harmadik is, a lezáró rész.
Jánossal forgott a világ, mikor végre becsukhatta maga mögött a miniszterelnöki iroda ajtaját. Számtalanszor volt már ideges élete során: először a kapkodós és túlzsúfolt mindent-ötösre-akarok-teljesíteni egyetemista korszakában, majd kezdő tanárként, legutóbb pedig a világot megváltani kész miniszterelnök-jelöltként. De talán soha nem izgult még annyira, mint az elmúlt pár órában; reggel óta szabályosan görcsben állt a gyomra, és azt gondolta, hogy az egész parlament őt nézi szavazás közben. (Ami nyilván nem volt igaz. Még messziről is látta a szeme sarkából, hogy a népszavazás témájának felvetése közben sokan a mobiljukat nyomkodták, laptopon néztek valamit, egy idősebb politikus a terem végében még valami újságot is olvasott egészen nyíltan.) Ennek ellenére kemény tekintettel és egyenes háttal ülte végig a szavazatok megszámlálását, majd amikor - éppen pontosan - meglett a szükséges többség, képtelen volt bármit is érdemben reagálni. Meredten ült a helyén, hallgatta az országgyűlési elnök beszédét, és nem hitte el, hogy megcsinálták.
Tényleg megcsinálták.
×××
- Szerintem rendeljünk egy pizzát - javasolta Kolnay, Barabás viszont flegma arccal vágódott le barátja mellé a székre.
- Pizzát?! - hördült fel. Elképedve nézett Palira. - Szerinted illő dolog lenne ide a parlament közepére csak úgy pizzát rendelni? Kisgimnazisták vagyunk, vagy mi?
Mindketten Bokára néztek megerősítésképp, de János még mindig néma volt. Összekulcsolt kézzel ült az asztalánál, és kifejezéstelen arccal bámult maga elé. Pár másodperc csönd után berontott az irodába Richter, Weisz meg Leszik, nyomukban az emberes méretű pizzákat cipelőt Csónakos Andrással.
- Gondoltam, megünnepelhetnénk a mai napot - közölte vidáman Csónakos, ahogy lerakta a pizzákat Boka elé, a miniszterelnöki asztalra. - Ez sonkás-kukoricás, a másik meg szalámis. Jó régen pizzáztunk így együtt, mi?
- Én megmondtam, hogy jó ötlet! - támadt Kolnay ismét Barabásra, a szőke azonban csak a szemét forgatta erre.
- Fiúk - kezdte János kissé bizonytalan hangon -, ti is tudjátok, hogy még nem dőlt el semmi. A népszavazást ugyan ki fogják írni, de egyáltalán nem biztos, hogy mindenki egyetért majd az ötlettel. Komoly ellenszélre kell számítanunk, és nem szabad lenéznünk az ellenzéket, mert bármennyire is erős most a pozíciónk…
- Lazíts már egy kicsit! - nyugtatta őt Csónakos. Boka kezébe nyomott egy szelet szalámis pizzát.
- Andrisnak igaza van - hangsúlyozta Weisz, ahogy rávigyorgott a többiekre. - Beszarás, hogy sikerült, még én sem hittem volna.
- Senki sem hitte volna - toldotta meg Leszik is a dolgot. Éppen ebben a pillanatban nyitott be az irodába a sugárzó arcú Nemecsek Ernő, illetve - kissé ziláltan, elegáns öltönyét igazgatva - a mindig friss Csele Csaba.
- Megvan már az időpont a népszavazásra? - kérdezte Csaba, ahogy leült Kolnay mellé az egyik fotelbe. Kissé lekonyult ajkakkal nézett rá a pizzára, majd megrántotta a vállát, és elővette táskájából az aznap reggel elkészített gyümölcsös zabkásáját. Kiskanállal állt neki falatozni.
- Június hatodika - sóhajtotta Boka, ahogy összenézett Csónakossal. - A belügyminiszter úrral így találtuk ki. Alig két hónap. Elég kevés idő, de nem akarjuk sokáig húzni.
- És ha igennel szavaz a többség, ugye összeházasodtok Ferivel?
Egyszerre csend lett a helyiségben. Ernő olyan lelkes volt, és annyira szerette a miniszterelnököt; igazán nem lehetett rá haragudni ezért a kérdésért. Nyilván csak jót akart neki, de hát nem tudhatta, hogy milyen érzékeny kérdésre is tapintott.
- Nem tudom - köhintett Boka kissé vörösen -, majd meglátjuk. Még csak három éve vagyunk együtt, az nem olyan sok idő… és ráadásul még mindig külön élünk. Először talán ezen kellene változtatnunk.
- Én két év együttjárás után kértem meg Csilla kezét - vetette ellen Richter, miközben Palira nézett. - Kolnayék meg egy év után lebabáztak, mi van abban.
Barabás összefonta maga előtt a karjait, és halkan jegyezte meg:
- Aki még egy óvszert se tud rendesen felhúzni, az meg is érdemli…
- Na jól van - vágott vissza Kolnay -, másnak legalább van családja, meg normális munkája! Egyáltalán mi az, hogy tárca nélküli miniszter? Mit csinálsz, ha még tárcád sincsen?!
- Mert te aztán annyira véded a hont, ugye?!
- Szálljatok már le egymásról! - utasította őket helyre Andris, miközben (fél kezében a pizza maradékával) hevesen gesztikulált is. - És amúgy Bokáék azt csinálnak, amit akarnak. Semmi közünk hozzá. Gondolom, Ferivel papír nélkül is tökéletesen megvannak.
Boka elnézte a világ legnagyobb nyugalmával pizzát eszegető Csónakost, és valamiért eszébe jutott az a pillanat, amikor először mutatta be Áts Ferit - hivatalosan - volt osztálytársainak. Előtte persze már tudták Jánosról, hogy meleg, hiszen az egész országot bejárta az a bizonyos nyílt levél, amiben a miniszterelnök ezt bevallotta. Csónakos, Csele, Nemecsek meg a többiek persze támogatásukról biztosították őt, még ha Csónakos le is szidta azért, hogy eddig ezt nem mondta el nekik. Mindenesetre pont kapóra jött, hogy Csónakosból belügyminiszter lett, Nemecsekből pedig (aki régóta áhítozott valami komolyabb pozícióra) miniszterelnök-helyettes; egy kerti partit tartottak Jánoséknál, ahol a férfi párja sütötte a húst. Semmi kellemetlen hangulat vagy közjáték nem volt, Boka szíve pedig repesett, amiért a barátai ilyen jól kijönnek Ferivel.
Feri.
Boka gyorsan ránézett az órájára, és rádöbbent, hogy késésben van. Felkapta az öltönyét, illetve az aktatáskáját, aztán sűrű kifogások közepette már szaladt is a parkolóba.
×××
Mire János leparkolt a kérdéses ház elé, Áts szürke kis Opelje már ott állt a díszes, modern bejárat előtt. Feri még a telefonját nyomkodta, de amint meglátta a kocsijából kiszálló Bokát, rögtön sietett elé. A férfi nem is emlékezett, mikor látta Feri arcán legutoljára ezt az önfeledt, boldog mosolyt.
- Jancsi! - Feri másodpercekig képtelen volt ennél többet mondani. Szorosan átölelte párjának derekát, majd sokáig csak annak nyakhajlatában lélegzett. A szívverése szapora volt, és bár János már többé-kevésbé megszokta ezt, mégis újra és újra rácsodálkozott, hogy egy másik emberből ilyen heves testi reakciókat tud kiváltani.
- Gondolom, már tudod.
- A rádióban hallottam idefelé jövet - emelte fel fejét Áts. - Bejátszották a te beszédedet is. Ugye mondtam, hogy remek leszel?
- Görcsben állt a gyomrom egész reggel.
- De nem megérte? - Feri nevetett. - Jaj, ahogy csak elképzelem a szüleim arcát, amint meghallják, hogy törvénybe fogjátok iktatni a melegházasságot… apa lilulna a méregtől. Annyira megnézném!
Boka arca kissé szürkébb lett; ő nem igazán szerette, ha Feri a szülei homofóbiájával viccelődik. Talán Áts már megbocsátotta nekik, hogy tizenhét évesen kidobták otthonról a melegsége miatt, és azóta sem látogatták meg őt, de Boka képtelen volt hasonló gesztusra.
- Figyelj, ezzel még csak a népszavazás kiírását értük el - mondta János. - A többségnek igennel kell szavaznia, csak akkor iktathatjuk törvénybe a dolgot. Persze ez is egy előrelépés, mert hát tudod te is, hogy az országgyűlés sosem szavazott volna meg hasonló törvényt… csak át akarják hárítani a felelősséget a népre.
- Mossák kezeiket - sóhajtotta Feri, ahogy az égre nézett. - Nyilván. De nézd a jó oldalát: elég jó esély van rá, hogy összejöjjön a szükséges többség. Végül is, a te coming outodat is elég jól fogadták, az emberek kedvelnek téged.
Boka megforgatta a szemét - de persze muszáj volt elismernie, hogy kedvesének igaza van. Bár a nyílt levele nagy port kavart három éve, és az ellenzéki média indított is ellene egy kisebb lejárató kampányt, Bokáéknak mégis sikerült elérni, hogy a hír ne János melegsége legyen, hanem a tény, hogy a miniszterelnök elég bátor volt ahhoz, hogy lebuktasson egy korrupt belügyminisztert. A tanulság pedig az lett, hogy bár az emberek nagyrésze még mindig nem kedvelte a homoszexuálisokat, sokan teljesen érdektelenül álltak hozzá János nemi identitásához. Néhány kóbor buzizó persze előfordult a férfi nyilvános szereplésein, de szerencsére ott voltak a sajtósok - különösen Csele, aki most is bebizonyította, hogy bármilyen felfokozott helyzetnek képes az elejét venni. Sokszor elég volt néhány ügyes, mézes-mázas szó a jóvágású Csele Csabától, és az újságírók teljesen elfelejtették, mit is akartak kritizálni korábban.
-... szóval egyébként miért is jöttünk ide? - Áts felemelte kicsit a hangját, így már Boka is visszazökkent a valóságba. Feri szétnézett. - Nem mondom, a kilátás egészen fasza innen a dombról, de a Gellérthegy sem lett volna rossz, ha kirándulni akarsz.
János végre őszintén elmosolyodott. Vidáman karon fogta Ferit, és átfordította őt a másik irányba, ahol a rendkívül modern, kétemeletes ház magaslott. Az építmény szigorú, fehér, csillogó falait néhol megtörte egy-egy hatalmas ablak, amelyen keresztül be lehetett látni a halványkék, formatervezett kanapékra, a faragott dohányzóasztalra, valamint az elegáns padlóvázákban lévő szobanövényekre. A második emeleti ablakokban egy edzőterem, illetve egy míves ebédlő formái sejlettek fel. Az alacsony, szürke kerítéssel körbeszegett telek különben hibátlan, friss gyeppel volt betakarva, a ház vonala mentén pedig még egy gyönyörű, rózsaszín tulipánsor is futott.
- Kié ez a ház? - kérdezte Feri.
- A miénk.
Néma csend.
- Figyelj, János, szerintem rosszul hallottam.
Boka megvonta a vállát, de a mosoly még mindig nem olvadt le az ajkáról.
- Jó, még nem a miénk teljesen, de a foglalót már befizettem pár napja. Ez egy meglepetés lett volna - hangsúlyozta izgatottan. - Neked. Mert hát úgyis terveztük, hogy összeköltözünk, és azt hiszem, ha már így alakult, igazán megérdemlünk egy rendes…
- Én meg úgy emlékszem - vágott a szavába Feri rögtön -, hogy azt beszéltük, hanyagoljuk egy időre ezt az összeköltözés témát.
Boka lenézett a cipőjére, de kicsit már dolgozott benne a méreg. Hát persze, az elmúlt időszakban többször is összevesztek ezen a dolgon, de ő azt gondolta, Feri már megbékélt - elvégre melyik épeszű ember mondana nemet arra, hogy összeköltözzön vele, és a nagy nyilvánosság előtt is a miniszterelnök párja legyen? Jó, teljesen ésszerű, hogy nem dolgozhat többet karbantartóként, de János szerint ez nem lenne nagy áldozat. Hiszen kettejük helyett is keres bőven elég pénzt.
- Ez nem egy luxuslakás - magyarázta kissé csalódottan Ferinek. - Jó, kicsit talán puccosabb az átlagnál, de például a medence is elég kicsi.
- Van hozzá medence? - hüledezett Áts. Boka megpróbálta megfogni a kezét, de Feri hátrébb lépett egyet. - Na nem, ilyen helyre én be nem költözök.
- De miért?!
- Elsősorban azért, mert én ebbe nem tudnék pénzt adni. Sajnálom, Jancsi, de nem vagyok hajlandó úgy lakni itt veled, mint valami kitartott… nem engedhetem, hogy helyettem kifizesd az egészet.
Boka csak pislogott.
- De… de Feri, ez hülyeség. - János Feri vállára tette puhán a kezét. - Én csak veled szeretnék élni egy szép lakásban, amit tisztességesen megkeresett pénzből tervezek finanszírozni. Végre hivatalosan is felvállalhatnálak, és nem kellene bujkálnunk a média meg az újságírók elől.
Áts felhorkantott.
- Úgyis felvállalhatsz hivatalosan, ha a nagyszüleid régi házába költözünk. Nem ezt beszéltük eredetileg? Hogy együtt felújítjuk szépen, és abba én is be tudok szállni anyagilag?
Boka a tenyerébe temette arcát.
- De igen, ezt beszéltük, most viszont akadt egy jobb lehetőség. Ne haragudj, Feri, de ha már egyszer megadatott, hogy pénzből nincs hiány, nem lenne rossz ötlet...
- Tudja, kedves miniszterelnök úr, hogy mi nem lenne rossz ötlet? - kiabálta Feri, Boka pedig már reflexből is körülnézett. Szerencsére a környéken a legtöbb ház még épült, és a város gócpontjától is igen messze voltak, így senki más nem lézengett az utcán; de igazán nem lett volna jó, ha egy szemfüles újságíró csak úgy megjelenik hirtelen. Boka az elmúlt pár évben külön brigádot foglalkoztatott csak azért, hogy Feri anonimitását megőrizze, és ilyen apró kis összezördülés miatt nem lett volna szép lelepleződni. - Ha leszállna végre a fellegekből, és normális, épeszű emberként viselkedne!
- Én nem viselkedek normális emberként? - hördült fel János is. Körbemutatott a kezével. - Ezt a házat nem magamnak akarom, Feri, hanem kettőnknek! Mit számít, ki adja bele a pénzt, mit számít, ki tartja fenn? Más örülne, ha ilyen gyönyörű lakásba költözhetne, meg ha nem kellene többet elromlott csapokat javítania…
- Na jó, én ezt nem hallgatom tovább.- Feri fogta magát, és hátat fordított Jánosnak. Aztán már ment is az autója felé; miután beült a vezetőülésbe, mérgesen csapta be az ajtót. Boka arca égett, de rohant a férfi után.
- Várj, Feri, én nem úgy…
- Gondolom, most kibaszott hálásnak kellene lennem - gúnyolódott a férfi, amint felhúzta az ablakot, és beindította a kocsi motorját. - De tudod mit? Ha három évvel ezelőtt tudtam volna, hogy a pénz ilyen szánalmas pöccsé tesz, biztos nem kezdek ki veled. Jobb, ha tudod, hogy nem vagy különb a Gerébnél.
A férfi ezzel az utolsó mondattal mélyen János lelkébe gázolt bele.
Aztán ott is hagyta őt.
×××
Néhány hét múlva Boka fáradtan rogyott le a krémszínű kanapéra. Egyik kezében egy doboz frissen kibontott sört tartott - péntek délután lévén már nem kellett sehova mennie, így bátran élvezte az alkohol nyújtotta kellemes ellazulást. Törökülésben ült, és másik kezével a térdén lévő laptopot egyensúlyozta; a Barabás által kidolgozott népszavazási kérdőív még délelőtt megérkezett az email címére, de nem igazán volt ereje ezzel foglalkozni. Tovább azonban nem akarta húzni a dolgot - hisz egy hónap sem volt már a kitűzött időpontig.
A megnyitott melléklet bal felső sarkában a magyar címer foglalt helyet, alatta pedig a magyar zászló.
Akarja-e Ön, hogy Magyarországon összeházasodhassanak az azonos nemű párok?
Igen Nem
Akarja-e Ön, hogy Magyarországon gyermeket fogadhassanak örökbe az azonos nemű párok?
Igen Nem
Ennyi volt az egész, két egyszerű kérdés. Boka persze örült, hiszen évek óta kínlódnak a népszavazás kiírásával - most végre lehetőségük nyílt rá, hogy valóban történelmet írjanak. Jánost természetesen vonzotta a lehetőség, hogy a leendő történelemkönyvekben úgy hivatkozzanak rá, mint egy erős, nagyhatalmú, újító politikusra. Aztán persze ilyenkor mindig eszébe jutott, hogy egyébként is ő az első magyar miniszterelnök, aki nyíltan vállalta a melegségét - ezzel pedig már önmagában is fémjelezte azt, hogy a magyar politikában egy új korszak fog következni.
Hiába volt azonban sikeres a munkájában, esténként nagyon nehezen aludt. Megszokta, hogy Feri hetente több napot is nála alszik, és most hihetetlenül hiányzott a férfi közelsége, meleg teste a takaró alatt. Áts ugyanis hetek óta nem hívta őt, nem látogatta meg, és csupán egyszer váltottak szót személyesen: akkor, amikor a miniszterelnöki iroda folyosóján leesett egy nagyobb darab a kristálycsillárból. (Volt is nagy sürgés-forgás, és egyesek rossz előjelnek vették ezt a közelgő népszavazásra - barátai azonban igyekeztek megnyugtatni Jánost, hogy ez csak egy hülye véletlen, és semmit sem jelent.) Mindenesetre az incidens óta nem látta Ferit, még futólag sem. A probléma az volt, hogy János nem különösebben érezte hibásnak magát abban, hogy a párja megsértődött, így bocsánatot sem akart kérni tőle. Még azért esedezzen, mert venni akart maguknak egy gyönyörű házat?! Feri egyszerűen túlreagálta a dolgot. Boka persze nem ragaszkodott a villához, felőle egy erdő széli kis kalyibában is eléldegélhetnének ketten, de az zavarta, hogy Feri ennyire elutasítóan viselkedett az ötletével szemben, amit ráadásul meglepetésnek szánt. Ő csak kedveskedni akart, hiszen kedvese ejtett már el néhány célzást arra vonatkozóan, hogy fiatalkorában nem vetette fel őt a pénz. Boka csak azt szerette volna, hogy Áts ne szenvedjen hiányt semmiben. Ez olyan nagy bűn lenne?
Miközben ezeken gondolkodott, meghallotta a bejárati ajtó csengőjét. János kissé zavartan nyitott ajtót - nem várt senkit estére, bár titkon azért reménykedett benne, hogy Áts akar vele kibékülni.
- Szervusz, sógor - köszöntötte őt egy kedves mosolyú, telt arcú nő. Áts Lilla szőke haja ezúttal laza kontyban volt összefogva a feje tetején, kék szemei pedig kissé fáradtan, de azért lelkesen néztek a miniszterelnökre. Boka kissé összezavarodott, amint meglátta, hogy a nő elegáns blúzt és szoknyát visel. Kezeiben egy ajándéktasakot is tartott, amit hamar János felé nyújtott. - Ne haragudj, hogy késtem, de elég nagy volt a forgalom. Hoztam egy kis hozzájárulást a vacsorához.
Boka elvörösödött.
- Hát… ez tényleg remek, csak az a helyzet, hogy nincs vacsora. Az öcséd nem szólt?
Lilla felhúzta az orrát.
- Nem, nem említette. Még hetekkel ezelőtt beszéltük meg ezt az egészet, és…
- Tudom - sajnálkozott Boka bocsánatkérő arccal -, nekem is mondta. De a helyzet az, hogy mostanában… öhm… nem igazán vagyunk beszélőviszonyban Ferivel. Mondhatnám, semennyire. De ha már eljöttél idáig, gyere csak be nyugodtan, jó? Kitalálunk valamit.
- Nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz - szögezte le a férfi. - Sőt. Örülök, hogy végre van egy kis társaságom, és nem csak a laptopomnak beszélek.
Alig másfél óra múlva az ebédlőben falatozták a spaghetti carbonárát, amit Boka netpincéren rendelt. Kissé mulatságosan nézett ki, ahogy a műanyag tárolódobozból ették a tésztát, miközben vörösbort ittak, de Lilla azt mondta, miatta igazán felesleges tányérba rakni az ételt, azzal csak gyűlne a felesleges mosogatnivaló.
- Idejöttél ilyen elegáns ruhában, drága vörösborral a kezedben, én meg farmerben nyitok neked ajtót, és műanyag dobozban tálalom fel a rendelt kaját.
Lilla legyintett.
- Semmi baj, az élet már csak ilyen. Tud különös dolgokat produkálni. - Felemelte a vörösboros poharat. - Bálint amúgy is teljesen odavan a bébiszitteréért, legalább tölthet vele egy kis időt.
Lilla négyéves fiának említésére János ajkai mosolyra húzódtak.
- Miért nem hoztad el magaddal? Máskor is olyan jól viselkedett nálunk. És élénk érdeklődést mutatott a képes töriatlasz iránt is, ami nálam nagyon jó pont.
A szőke hangosan felkacagott.
- Jaj, azt elhiszem. Egyébként gondolkodtam, hogy elhozzam-e, de végül arra jutottam, hogy jobb, ha nem. - Lilla lesütötte a szemét. - Az igazat megvallva… hát, azt gondoltam, ez ilyen ünnepélyes alkalom lesz, és nagy bejelentést tesztek. Mármint pár héttel a népszavazás előtt meghívni engem vacsorára...
Boka meglepődött, az arca minden színben játszott.
- Értem. - Megtörölte az ajkai szélét a szalvétával. - Most őszinte leszek veled, pedig a helyzet az, hogy ezt még a legközelebbi barátaimnak sem mondtam el. Házasságról mi soha nem beszéltünk Ferivel, legalábbis úgy nem, hogy kettőnkről volt szó. Amikor összejöttünk, még álmodni sem mertem, hogy valaha kiírhatjuk ezt a népszavazást, így értelemszerűen nem volt téma, mostanában pedig… mostanában még a sima összeköltözésen is képesek vagyunk összeveszni.
- Mi történt? - hajolt közelebb érdeklődve a nő.
- Találtam egy gyönyörű lakást az egyik kertvárosi részen, és szerettem volna megvenni magunknak. Feri viszont teljesen kiakadt, azt mondta, ő oda nem fog beköltözni. Mert nem tudna besegíteni az árába, és ez kellemetlenül érinti.
Lilla elgondolkodott pár pillanatig.
- Hmm. Végül is érthető.
- Érthető?! - hüledezett János. - Szerintem nem az. Ki nem mondott egyezség volt köztünk már régóta, hogy amint keresztülviszem ezt a népszavazást, megfelelő eredmény esetén hivatalosan is felvállalom Ferit. Tudta ezt ő is nagyon jól. Most valahogy mégis idegenkedik ettől, úgy érzem… pedig a nagy házzal csak neki akartam jót, azt szerettem volna, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Ráadásul még dolgoznia sem kellene többet, nem értem, melyik normális ember utasí…
- Nem kellene dolgoznia? - bukott ki a kérdés Lillából. - János, te el akarod tőle venni a munkáját?
János meglepetten nézett a nőre.
- Elvenni? Ez egy kicsit erős megfogalmazás. Sosem dolgoztam karbantartóként, de gondolom, fizikailag eléggé megterhelő munka, és nem is fizet olyan sokat. Miért akarna dolgozni, ha így is meg tudom teremteni magunknak a megfelelő életszínvonalat?
- Mondjuk mert Feri szereti a munkáját? Ez meg sem fordult a fejedben? - Lilla teljesen megütközött. - Nézd, János… én nem tudom, te milyen voltál, mielőtt miniszterelnök lettél, mert nem ismertelek akkor. De azt tudom, hogy téged egyetem alatt is végig eltartottak a szüleid, és, már bocsáss meg a kifejezésért, de a segged alá tettek egy lakást, semmire nem volt gondod pályakezdőként. Ferit tizenhét évesen rakták ki anyáék, hiába könyörögtem nekik, hogy ne tegyék. Le is bukott még abban az évben egy osztályt, és tizenkilenc volt, mire teljes állásban is tudott dolgozni. Addig abból a pár tízezer forintból élt, amit a gyakorlatra kapott, meg az én egyetemi ösztöndíjamból, amit odaadtam neki. Öt másik emberrel lakott egy kis lyukban, hónap végén volt, hogy én adtam neki egy kiló kenyeret, mert arra sem volt pénze. Mikor végre lett teljes állású munkája, nagyon boldog volt, hogy végre normálisnak nevezhető fizetést kap, és gyakran még hétvégén is munkálkodott azért, hogy saját lakást vehessen. Feri sosem szégyellt dolgozni, mert ez adta meg neki a lehetőséget, hogy önálló lehessen. Na, ilyen embert akarsz te megfosztani a munkájától.
Boka szégyenteljesen hallgatott. Percekig.
- Rendben, értem. És igazad van, nem gondoltam bele Feri helyzetébe. Mondjuk főleg azért, mert ő ezeket sosem mondta el nekem.
- Nyilván szégyelli. De ez teljesen normális, senki nem számol be szívesen arról, hogy milyen szar volt a fiatalkora. Csak annyit érts meg - hangsúlyozta a nő -, hogy az öcsém számára a függetlenség a legfontosabb. Alapvetően képtelen lenne kvázi kitartottként élni, gondolom, ezért utasította vissza a házat is.
- Most már én is sokkal jobban értek mindent - bólintott János. - Nagyon köszönöm, hogy ezeket elmondtad, mindenképpen beszélni fogok vele.
- És legyen szó a házasságról is - tette hozzá Lilla. - Mármint csak akkor, ha te is szeretnéd. Feri kívülről talán kissé tartózkodónak meg hidegnek tűnik, de szerintem belül nagyon is vágyik arra, hogy elköteleződhessen feléd. Meg aztán én is örülnék neki, az eddigi pasijai közül messze te vagy a legnormálisabb. Még úgy is, hogy az országunk miniszterelnöke vagy.
Boka itt már képtelen volt nem nevetni.
- Ezt bóknak veszem.
×××
János terve csak másnapra állt össze teljesen, de szerencsére mindennel idejében elkészült. Kora este volt, mikor a férfi leparkolt a régi téglatömb előtt, ahol Feri lakott - ő maga csak egyszer járt itt korábban (akkor is hajnalban), hiszen az épület társasház jellege nem igazán volt alkalmas arra, hogy megőrizze kettejük kapcsolatának titkát. Mindenesetre Bokát most cseppet sem érdekelte, hogy - zsúfolt belváros lévén - néhány kósza járókelő megbámulja őt, amint hunyorogva igyekszik kivenni a falra rögzített lakólistát. A huszonötös szám alatt hamar megtalálta az ÁTS nevet, bár egyelőre még nem merte megnyomni a csengő gombot. Mi van, ha van nála valaki? Bokát kiverte a hideg ettől a gondolattól. Mi van, ha már túl is lépett rajtam, és éppen valami fiúval szórakozik? Nem akarom kinevettetni magam, de ha meg sem próbálom, azt örökre bánni fogom.
Felsóhajtott, lamentált még pár pillanatig, majd felcsengetett.
- Szia, Feri! - szólt bele a telefonba a kis pittyegés után. Igyekezett, hogy ne hallatszódjon, mennyire ki van száradva a torka, és mennyire izgul. - János vagyok, és beszélni szeretnék veled. Felmehetek most? Nem rabolom az idődet?
A másik oldalról nem válaszolt senki, az ajtó viszont egy berregő hanggal jelezte, hogy ki lehet nyitni.
Boka hamar felszaladt a második emeletre, majd a gangos folyosón elindult a nyíllal jelzett irányba. Szerencsére ilyen időpontban - kora szombat este - kevesen lézengtek a házban, és csak két, teregető öregasszony figyelt fel rá; ők viszont összesúgtak, mikor Boka elhaladt mellettük. Mikor a férfi odaért a kérdéses ajtóhoz, kopogott rajta kettőt; igazság szerint hármat akart, de Áts hamarabb ott termett, mint János várta volna.
- Gyere be.
Feri hangja nem árulkodott különösebb sértődöttségről, de vidámságról se. Boka, amint belépett a kis, amerikai konyhás nappaliba, rögtön megérezte az éppen piruló hagyma illatát. Feri egyik kezében egy paradicsomszószos üveget tartott, arról próbálta leügyeskedni a tetejét.
- Olyan képet vágsz, mint egy óvodás, aki most kapott egy plüssmacit a szülinapjára - jegyezte meg Áts. Ajkai kissé féloldalasan ugyan, de felfelé görbültek. - Ez csak egy kibaszott paradicsomleves lesz, nem kaviár.
Boka villámgyorsan helyreigazította a mimikáját.
- Csak örültem, hogy… egyedül találtalak. Ennyi.
Áts gúnyosan nevetett, miközben megforgatta a lábasban a hagymát.
- Miért, azt gondoltad, vad gruppenpartikat tartok a lakásomban, mióta összevesztünk? - Feri nyelt egyet. - Egy hároméves kapcsolat lezárása azért nem ilyen egyszerű, kedves miniszterelnök úr. Még nekem sem.
- Hát még nekem - bukott ki Bokából a vallomás. Nem éppen a legromantikusabb helyzet volt, az igaz; Feri persze vacsorafőzés közben, kissé már koszos kötényben is volt olyan jóképű, hogy a miniszterelnök minden büszkeségét hátrahagyja. - Igazság szerint azért jöttem, mert… bocsánatot szerettem volna kérni. Csak a saját nézőpontommal voltam elfoglalva, és nem is gondoltam arra, hogy neked esetleg…
- Hogy nekem esetleg rosszul eshet, hogy kvázi egy kitartott prostit akarsz belőlem csinálni? - A férfi a szemeit forgatta. - Gratulálok, hogy erre rájöttél. Sokáig tartott?
Boka elengedte a füle mellett a gúnyolódást, helyette odament a neki háttal álldogáló Átshoz, és finoman rátette a kezét annak derekára.
- Már nem érdekel a puccos ház - suttogta Feri fülébe egészen közelről. Áts megfordult, mire Boka (aki egyik kezét még mindig a másik derekán nyugtatta) összekulcsolta Feri kezét az övével. - Felőlem lakhatunk egy egérlyukban is, azt se bánom. És azt sem, ha továbbra is karbantartó akarsz lenni; ez a te munkád, a te hivatásod. Bevallom, hogy eleinte azt hittem, csak miattad akarom a pompát meg a csillogást, hogy neked megadjak mindent… de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez csak kifogás volt.
Feri fáradtan bólintott.
- Elszálltál egy kicsit, az az igazság. Én sosem akartam luxust, és ezt számtalanszor elmondtam neked.
- Tudom. Hatalmas nagy szerencsém van, amiért itt vagy. Vissza tudsz fogni, ha már nagyon a föld felett járok, és ezért hálás vagyok neked. - Boka hallgatott egy kis ideig. - Bár azért amikor a Gerébbel hasonlítottál össze, az nagyon fájt.
- Mérges voltam - mentegetőzött a férfi, ahogy a tenyerével kedvesen megsimogatta a párja arcát. - Te se haragudj, jó? Hirtelen csúszott ki a számon az a mondat, végig sem gondoltam igazán.
- Nem haragszom - mosolygott Boka. Feri apró puszit nyomott a szájára, amit Boka hamar vissza is adott. - Viszont már nagyon nehezen bírom nélküled. Szeretnék veled élni. Mi lenne, ha tényleg a nagyszüleim régi házába költöznénk, ahogy korábban megbeszéltük?
Áts ezen jól láthatóan elgondolkodott.
- Rendben, de ott elég komoly problémák vannak, hónapokba telik, mire egyáltalán lakható állapotba szedjük.
- Akkor költözz addig hozzám - vágta rá rögtön János. - Az én házam nem olyan tágas, mint a mamáéké, a kert is kicsi, meg konyha szinte alig van, de jó lesz az egy darabig. A lényeg, hogy együtt legyünk, hivatalosan is.
Feri - kissé aggodalmasan - felsóhajtott.
- Akkor komolyan bejelentjük a dolgot. Mikor tervezed? A népszavazás után?
János bólintott
- A szavazás éppen három hét múlva lesz, és már így előre elintéztem, hogy másnap szabad legyél. Cseléékkel pedig lebeszéltem néhány interjút, szigorúan csak a közcsatornákon. Csabi azt gondolta, hogy érdemes lenne közös képeket csináltatnunk, szóval egy fotóst is foglalt aznap reggelre.
- Közös képeket? - döbbent le Feri. - Miért csinálnánk közös képeket? Azt legfeljebb akkor szokás, amikor…
Boka hamar térdre ereszkedett, közben pedig látta, hogy Áts ereiben megfagy a vér. János keresgélt kicsit, de aztán sikeresen előhalászta a nadrágja zsebéből azt a kis fekete dobozt, ami már reggel óta olyan nagy súllyal nehezedett rá.
- Na, hát az a helyzet, hogy nem készültem erre annyit, mint illene… meg a térdem is fáj. Rövid leszek. - Boka nagy levegőt vett. - Amióta tudom, hogy a férfiakat szeretem, és hogy egyes országokban azonos neműek is házasodhatnak, mindig úgy képzeltem, hogy én leszek az, akinek megkérik egyszer a kezét; már ha valaha is találok egy balekot, aki képes engem hosszútávon elviselni. Ennek ellenére most úgy éreztem, hogy muszáj lépnem. Nem mondok nagy titkot azzal, hogy Dezső óta egyszer sem voltam igazán szerelmes, és azt hiszem, nem is reméltem, hogy valaha is az leszek újra. - János szemei ellágyulva fonódtak Feri tekintetébe. - De te teljesen felforgattál mindent, jó értelemben. Nagyon örülnék, Feri, ha megtisztelnél azzal, hogy a férjem leszel.
Áts aggasztóan sokáig néma maradt.
- Nem tudjuk mi lesz a népszavazás eredménye - szólalt meg végül rekedten. - Mi van, ha elbukjuk? Mi van akkor?
- Nem bukjuk el. Én bízom ebben az országban.
- Mert naiv vagy - szaladt ki Feriből az indulat. - Te is tudod, János, hogy kettőnk közül én gondolkozom racionálisabban, és én tudom, hogy még simán borulhat ez az egész terv. Nem bízom a felmérésekben, a jóslatokban… majd ha saját szememmel látom, hogy az egész ország kétszer az igenre szavaz, na akkor, akkor elhiszem. Az a baj, hogy félek, hogy túlságosan… beleélem magam. Rohadtul nem lenne fair, ha aztán mindketten csalódnánk.
Boka szemei elkerekedtek.
- De akkor… igent mondasz? Tényleg hozzám jössz, ha minden jól alakul?
- Persze. De azt hittem, ez egyértelmű - csodálkozott Áts. Minden ellenérzését leküzdve hagyta, hogy János felhúzza az ujjára az egyszerű, díszítéstől mentes aranygyűrűt. - Már én is akartam erről beszélni veled az utóbbi időben, és én is terveztem lánykérést. Csak aztán felhoztad ezt a hülye háztémát, meg hogy hagyjam ott a munkámat, és nagyon felment bennem a pumpa.
- Érthetően. De most már minden rendben - mosolygott Boka. A következő pillanatban Feri ajkaira tapasztotta a sajátját, és miközben a férfit csókolta kivételes gyengédséggel és törődéssel, arra gondolt, hogy nem is emlékszik, mikor volt utoljára ennyire boldog. Ez talán még azt az alkalmat is felülmúlja, mikor összejöttek Ferivel. János hagyta, hogy vőlegénye átfonja karjait a nyakán, és még szorosabban magához vonja; hiába, mindig is Áts volt a vehemensebb köztük. Most is alig pár percig csókolta őt, már nyúlt is János sliccéhez, és a pillanat tört része alatt lehúzta rajta a cipzárt.
- Sok volt ez az egy hónap - nyögte a férfi János szájába. Boka nagyon átérezte ezt, hiszen ő is éppen ennyi ideje nélkülözte Feri érintését. Nem ellenkezett tehát, mikor Áts letérdelt elé, és megragadta férfiasságát. Elég volt néhány határozott mozdulat Feri két tenyerével, hogy János teljesen bezsongjon a látványtól - hetek óta ugyanis még önkielégítésre sem maradt ideje, annyira lefoglalta a munkája. Azonban amikor Feri forró száját megérezte a pénisze körül, képtelen volt visszafojtani egy elégedett sóhajt. Mit volt mit tenni, a férfi nagyon értett ehhez. Lassan járatta végig a nyelvét a hímtagon, és most még a kezével is rásegített, ujjaival lágyan masszírozta a férfi heréit. János már éppen be akarta hunyni a szemét, hogy zavartalanul élvezhesse a kényeztetést, véletlenül azonban éppen rápillantott a tűzhelyre.
- Feri, basszus - nyögte. Áts ezt talán élvezetteljes nyögésnek vélte, így fel sem nézett. - Mármint… most komolyan, a tűzhelyen hagytad a hagymát!
Áts erre már felpattant, és gyorsan a konyhába sietett. Boka kicsit sajnálta, hogy a leendő paradicsomleves alapja feketévé szenesedett, de azt még jobban, hogy az elrontott ételt kidobó férfinak eszébe sem jutott, hogy folytassák, amit elkezdtek.
- Csinálok újat - határozta el Feri. - Szóval segíthetsz felvágni a hagymát. Igaz, hogy te kérted meg az én kezem, így most én vagyok a háziasszony, de... te is besegíthetsz néha, nem?
×××
- Hogy állunk? - lépett ki Boka a miniszterelnöki iroda mosdójából, majd rögtön visszasietett az íróasztalához. Barátai szinte mind ott ültek a kinyitott laptop körül, és élénken figyelték a híradó legújabb adatait; ott volt köztük Feri is, akin látszott, hogy kissé feszülten érzi magát kedvese baráti társaságában. (Talán az sem volt elhanyagolható szempont, hogy ők voltak egyben az ország legfontosabb emberei is.) János ugyan csak öt percre hagyta ott a fiúkat, de mégis rendkívül izgatott volt, hogy vajon hogyan halad a szavazás állása.
- Még mindig arra várunk, hogy bejelentsék a nyolcvan százalékos feldolgozottságot - summázta Csónakos, aki már közelebb húzta magához a jégbe hűtött pezsgőt. - Hiába volt negyvennél kábé fele-fele az arány, ez még változhat. Nyolcvannál már többet tudunk majd.
- A részvétel magasabb a vártnál - biztatta Bokát Barabás. A fiú még János vállára is tette a kezét, amikor az leült melléjük. - Ez tuti jót jelent.
- Most az egyszer egyetértek ezzel a hülyével - jegyezte meg Kolnay. Bokára azért ő is jóindulatúan tekintett. - Csak arra kérlek, hogy az esküvőn ne Kende mellé ültess, mert a végén megint kötözködni kezd majd. Weisz lagziján is emlékeztek, mi történt!
- Én jobban szeretnék nem emlékezni - dörmögte Weisz, Richter viszont röhögve oldalba bökte barátját.
- Látod, neked is innod kellett volna, és akkor most pont olyan boldog tudatlanságban élnél, mint Nemecsek.
- Én nem is ittam sokat! - vörösödött el a fiú arca. - Csak azt a két pohár bort, meg egy kis házi pálinkát abból, amit a Csele…
- Na jól van - köhintett fel Csele, ahogy kicsit közelebb húzta magához a laptopot, lábát pedig elegánsan összefonta. - Tíz perce mondták, hogy pár perc múlva lesz eredmény, ezeknek mégis mennyi a pár perc?
- Tényleg, honnan volt olyan bitangerős házi pálinkád? - döbbent le Leszik. - Azt hittem, te csak ilyen likőrféléket, meg koktélokat iszol. Ki nem néztem volna...
Csele diplomatikusan kinézett az ablakon. Sokáig.
- Bebaszni mégis a pálinkával lehet legjobban. - Ezen a ponton mindenki csodálkozva meredt Andrisra. Csónakos összehúzta a szemöldökét. - Na mi van, mit adjátok itt a szentet? Vagy most azt várjátok, hogy azt mondjam, tőlem kapta a páleszt? Biztos úgy volt ez az egész, hogy egyszer jól beittunk, dugtunk egyet a Csabi konyhaasztalán, aztán meg azóta is itt szemérmeskedünk.
- Ilyesmit már olvastam rólatok, Csónakos. Nem vagy elég kreatív - forgatta a szemét Kolnay, Boka meg csak türelmetlenül sóhajtott.
- Nektek van időtök ilyeneket olvasgatni?
- Figyelj, János - mondta komolyan Csele -, amikor az ötvenedik fanficet olvasom arról, hogy Andris meg én hogyan szexelünk az irodája íróasztalán, meg az ülésteremben, meg a szénásboglyában, meg az űrben… szóval már kezd egész szórakoztató lenni. Andrissal fogadtunk is, hogy a bejelentésed után vajon végre mi leszünk-e a legnépszerűbb politikusos páros.
- Szerintem tuti nem - röhögött fel Csónakos, ahogy hátbaveregette (a még mindig vörös) Nemecseket. - Ha Ernő továbbra is ilyen lelkesen ölelgeti Bokát a sajtótájékoztatókon meg a hivatalos eseményeken, meg sír a nyakában, nem sok reményt látok.
Nemecsek - rendkívül önérzetesen - vissza akart vágni (mert hogy ő tényleg imádja Bokát, de az nem úgy volt, és mindenki félreérti, és igazán azt sem érdemelte, hogy annyi mém készüljön az ő önkéntes akcióiból), de akkor János felfigyelt a híradóra, és feljebb kapcsolta a hangot. Annak ellenére, hogy egyébként zúgott a füle, és nem is hallotta a riportert; a képernyőn lévő számadat viszont félreérthetetlen volt.
- Ötvenhat százalék az igenre voksolt - suttogta elképedten Richter. - Ötvenhat, és ez már…
Boka asztalán megszólalt a hivatali telefon. A miniszterelnök felvette, aztán csak bólogatott, bólogatott percekig. Kipréselt néha egy igent. Aztán letette.
A többiek lélegzetvisszafojtva vártak.
- Nemsokára közzéteszik a kilencven százalékos adatokat - mondta a férfi. Nem hitte el, hogy ezek a szavak tényleg az ő szájából jönnek; pedig mind igaz volt. - Ötvenöt százalék, és már gyakorlatilag nem lehetséges, hogy ez jelentősen változzon. A számlálóbizottság elnöke azért hívott, hogy gratuláljon. Megcsináltuk, fiúk.
Csónakos füttyentett egy nagyon hangosat, minden bizonnyal az egész folyosón hallani lehetett. Aztán megbontotta a pezsgőt.
×××
- János! - Feri teljesen el volt sápadva, és utolsó mentsvárként még muszáj volt belekapaszkodnia a párjába. - Biztos vagy benne? Ez egy élő adás. És ha elrontom?
- Nem fogod elrontani. - Boka a férfi kezére tette a tenyerét, így próbálta nyugtatgatni. Ő sem volt persze kevésbé feszült, hiszen kora reggel óta talpon voltak. Csele meg a fotósai ugyanis valamiért úgy gondolták, hogy egy isten háta mögötti, fehérre meszelt parasztházikó lesz a legalkalmasabb hely az eljegyzési fotók elkészítésére. Három órát utaztak a helyszínre, három órát vissza, közben pedig az egész kisbusz (mert ennyi ember volt a teljes stáb) végighallgathatta, hogy Áts mennyire irtózik a sminktől, és hogy őrá aztán biztos nem kennek semmit, még a fotók kedvéért sem. (Aztán mégis kentek.) Délután visszatértek Boka irodájába, ahol magazinokat és hetilapokat fogadtak; az egész procedúra rendkívül fárasztó volt.
Ez az esti interjú volt azonban a legnagyobb dobásuk - élő adás este hétkor, minden bizonnyal az egész ország őket fogja nézni.
- Ma már ez a harmadik öltöny, amit rámadtak - jegyezte meg gúnyosan Áts -, szóval lassan igazi buzinak érzem magam.
Boka felsóhajtott.
- Bírd ki még egy kicsit, jó? - Megpuszilta Feri kezét. Aztán hamiskásan mosolyogva odahajolt a férfi füléhez. - Este majd kieresztem belőled a gőzt. Már, ha te is akarod.
Feri szintén elmosolyodott, és már csókolta volna meg a kedvesét, amikor kivágódott az öltőzőszoba ajtaja.
- A gerlicepárt várják a stúdióban - közölte Csele.
×××
- Szép estét kívánok minden nézőnknek! A mai adásban Boka János miniszterelnök úr tisztel meg minket azzal, hogy a vendégünk lesz. - A szőke riporter hölgy kedves mosollyal fordult a vele szemben ülő két férfihoz. - Jó estét kívánok, miniszterelnök úr. Lenne olyan kedves, hogy bemutatná a partnerét?
János már éppen el akarta kezdeni, amikor Áts határozott, férfias hangon megszólalt. Még a fejét is felemelte kissé, és belenézett a kamerába, hogy mindenki lássa: vele igenis számolni kell.
- Áts Ferenc vagyok - nyelt egyet. A nap folyamán már ezerszer hallotta Jánostól a következő szavakat, de ezúttal ő kívánta elmondani őket. - Boka János párja, és vőlegénye. Azért szerettünk volna interjút adni, hogy bejelentsük: még idén össze fogunk házasodni.
0 komment:
Megjegyzés küldése