Szabad-e locsolni?

Fandom: Pál utcai fiúk

Párosítás: Cselnakos

Korhatár: 12
Figyelmeztetés: slash
Tartalom: Anonime Meme kihívásra íródott  még húsvét környékén, a következő volt a kérés: "Csónakos úgy dönt, hogy ebben az évben Cselét is meglocsolja, de a csoki vagy tojás helyett egy csókot kér."

Megjegyzés: eredeti időben (csak pár évvel később) játszódó PUF történet, bár húsvét már bőven elmúlt, így pünkösd környékén is azért hátha olvasóra talál :) 

1893 húsvéthétfőjén Cseléné a legszebb étkészletét vette elő. Mire az éhes fiúhad megérkezett - köztük jónéhányan fáradtak voltak az egész napos járkálástól - már készen várt rájuk a sonka, torma, főtt tojás, és természetesen a frissen sült fonott kalács baracklekvárral. A ház csinos úrnője, illetve a cseléd nem győzte hordani a bőbeszédű fiatalurak közé az ételt és az italt; fogyott bőven mindenből, még a nagy élménybeszámoló közepette is.

- Mari végig csak engem nézett - erősködött Kolnay, de közben még a szájában volt az étel. Hamar rájött, hogy ez így nem fog menni, így nyelt egy nagyot. - Én mondom, hogy tetszem neki!

- Még hogy te tetszel neki - fújt Barabás szinte rögtön. - Mikor én locsoltam, fülig pirult, ti is láttátok!

Weisz megforgatta a szemét.

- Csak mert ízléstelen volt a locsolóversed. Még ha nem is voltak ott a szülei... hogy lehet ilyen trágárságot mondani egy hölgynek? Egyébként is, nyilvánvaló, hogy én tetszem neki. Nekem adta a legdíszesebb tojást, amit a saját kis kacsójával festett, és hát...

- Elég már! - csattant fel rögtön Geréb. Vörösben úszott az arca. - Megkérhetnélek titeket, hogy ne a cselédünkről legyen szó legalább egy tíz percig?

A fiúk közül néhányan felvonták a szemöldöküket, de nem szóltak semmit. Csendben falatozták tovább az ételeket; egyedül Nemecsek szürcsölése hallatszott, amint a fiú már a harmadik pohár aludttejet öntötte magába. Ott ült mellette a mindig oly komoly Boka is, akit (mint általában) igencsak hidegen hagytak a szerelmi történések, és ő azzal volt elfoglalva, hogy minél szebben aprítsa a kalácsot egyre kisebb darabokra. Az Ernő másik oldalán helyet foglaló Csaba már kicsit talán idegesebb volt; késsel és villával szeletelte a tányérján a sonkát, és nagyon igyekezett, hogy még csak véletlenül se nézzen rá a vele szemben ülő Csónakosra. 

- Kinek hozhatok egy kis befőttlevet? - lebbent be az étkezőbe Csenge kisasszony, mire az összes jelenlévő fiú felfigyelt. A magas, nyúlánk, törékeny Csenge már lassan a huszadik évét töltötte, de még nem ment férjhez; öccse és három kishúga mellett így sem unatkozott. Főleg, hogy Csabi barátai rendszeresen kitüntették őt a figyelmükkel - még Gerébék cselédjénél is népszerűbb téma volt körükben, ami nagy szó. (Na nem mintha bármelyikük is nyíltan udvarolt volna a leánynak, erről szó sem volt. Közelgő érettségi ide, közelgő érettségi oda, nem voltak még ők olyan komoly fiúk. Meg Csele is minden bizonnyal mérges lett volna - így is utálta, hogy a barátai állandóan a nővéréről áradoznak.)

A befőttlére mindenesetre többen jelentkeztek; hozta is hamar Csenge a meggypiros lével töltött kancsókat. Három kistestvére - Aranka, Anna és Margit - szintén ott sündörögtek körülötte, a négyéves Margitka még lépni is alig hagyta, annyira inni akart ő is annak tartalmából. 

- Margitka! - szólt rá Csabi rosszallóan, majd ölébe vette a vásott kislányt. Megsimogatta annak bársonyos, fonott haját. - Hát hányszor mondtuk, hogy viselkedj, ha a fiúk eljönnek? Egy ilyen rossz kislányt senki nem fog meglocsolni! El fogsz hervadni, tudod?

- Nem... nem akarok elhervadni! - szipogta a kislány, ahogy bátyja komor arcára nézett. Látszott rajta, hogy mindjárt sírvafakad. 

- Akkor azt javaslom, fiúk, hogy locsoljuk is meg - indítványozta a Pál utcaiak elnöke, ahogy határozottan felállt. Boka körbenézett a jelenlévő hölgyeken. - Csele anyukáját már meglocsoltuk, amikor megérkeztünk... de hát a kisasszonyok sem maradhatnak ki.

- Támogatom az ötletet - állt fel Csónakos is, aki aztán üdvözült vigyort eresztett meg Csele felé. Az zavartan leszegte a fejét; magában azt kívánta, bárcsak érne már véget ez a keserves nap.

×××

- Láttam és találtam egy szép virágszálra, engedelmet kérek meglocsolására. - Miután a lány igent rebegett, Csónakos egy kis vizet hintett az üvegcséjéből annak fejére. Aztán szélesen mosolyogva vette el a kis Margitkától a hagymahéjjal festett, díszes tojást. 

- Nahát, tudsz normális verset is? - röhögött mellette Richter, ahogy játékosan oldalba lökte Andrist. Csónakos alapvetően szerette a tréfát, de most valahogy nem volt olyan kedvében. 

- Képzeld, tudok. És nem is csak egyet.

- Kár, hogy a többit már nem fogjuk megismerni - sóhajtotta Boka, amint végzett Csenge meglocsolásával. Kipirult arccal fordította fejét András irányába. - Ez az utolsó ház ma. 

- Elmondhatom a másik versemet is - ajánlotta fel Andris, aki ekkor (a nap folyamán már vagy századjára) Csele tekintetébe fúrta a sajátját. Tetszett neki, hogy Csabi zöld tekintete elkerekedik; talán sejti is, mire megy ki a játék. 

- De hát nincs több lány, akit meglocsolhatnál - búslakodott Nemecsek. 

András nyugodtan vállat vont.

- Hát meglocsolom a Cselét. 

A fiúk csak pislogtak. Páran összenéztek.

- A Cselét? - csodálkozott Leszik, és megigazította orrán pápaszemét. - Mármint... úgy érted, hogy Csabát?

- Csak heccből - mentegetőzött Andris, de ekkor már Csaba mellett volt, és bátran szembefordult vele. Az elegáns fiú tartotta magát, tekintetéből azonban (rémületen kívül) Andris nem tudott sok mindent leolvasni. - Csaba úgyis olyan kis nebáncsvirág, hátha a víztől megférfiasodik. 

Többen hangosan felröhögtek, Boka pedig csendre intette őket; de mindhiába, Csaba fel sem vette a barátai gúnyolódását. Képtelen volt elszakadni ugyanis Csónakos nagy, barna tekintetétől.

- Had halljuk a verset! - nevetett fel Csenge, amint két kishúgával leült az étkezőasztalhoz. Margitkát éppen úgy ölbe vette, mint nemrég a bátyja. -Engem ugyan érdekel.

Csónakos elvigyorodott, majd még eggyel közelebb lépett Csabihoz. Megköszörülte a torkát, és feltartotta a vízzel teli kis üvegcséjét. Ünnepélyes hangon kezdett bele.

- Korán keltem, hosszú utat járt ma be a lábam, sok illatos rózsaszálat, gyöngyvirágot láttam. Úgy látom, a legszebb virág itt áll most előttem, ne hervadozz, meglocsollak. Elfogadod tőlem?

Csaba zavartan álldogált, pár pillanatig egy hang nem jött ki a torkán. A többieknek se. Aztán a fiú valahogy összeszedte magát, és szégyenlősen motyogott egy igent. Először csak kicsit hajtotta le a fejét, aztán amikor rájött, hogy jóval magasabb a termete Csónakosénál, még lentebb döntötte magát. 

- Most már nem hervadsz el - jelentette ki büszkén Andris, amint meglocsolta őt. Majd egy olyan pillantást vetett Cselére, amitől a fiú rögtön egy igencsak érett pirospaprika színét vette fel.

- Hozok neked egy hímes tojást - köhintette az, és még egy kis félmosolyt is az ajkára erőltetett, hogy barátságosabbnak tűnjön; hiszen az összes Pál utcai őket figyelte. András azonban feltartotta a kezét.

- Köszönöm, de nem kérek. Tojást legalábbis nem. 

- Édességet?

- Azt sem. 

Csele értetlenül pislogott.

- Hát akkor mit?

- Szerintem tudod - kacsintott rá Andris. - De ha nem, meg fogod tudni hamarosan. Megígérem, hogy nem kell rá soká várnod. - Aztán Csónakos ránézett eddig néma osztálytársaira. - Na, akkor folytatjuk az uzsonnát, vagy mi?

Az evés-ivás végül egészen sokáig elhúzódott, olyannyira, hogy odakint is szinte teljesen besötétedett, mire elkezdték megbontani az asztalt. Geréb ezúttal rendkívül udvarias volt, és felajánlotta pár barátjának, hogy vele együtt utazhatnak az apja által elé küldött fiákeren - akik messzebb laktak, éltek is ezzel a lehetőséggel, és (miután megköszönték Csele édesanyjának és édesapjának a szíves vendéglátást) a fiúval együtt távoztak Csaba otthonából. Boka, Weisz, Nemecsek és Kolnay közel laktak, így ők gyalog indultak útnak; Csónakos maradt utoljára. Az erős fiú ragaszkodott hozzá, hogy segít visszacipelni a konyhába az uzsonna maradékait, valamint a terítő összehajtásával is megpróbálkozott - a cseléd nagy bosszúságára, aki persze hamar átvette tőle ezt a munkát, és negyedannyi idő alatt kétszer olyan precízen oldotta meg a feladatot, mint a fiú.

- Menjenek csak a fiatalurak - erősködött a cseléd. - Stefi asszony meg Csenge kisasszony értenek a házimunkához, maguk csak ne is foglalkozzanak velünk.

Így esett tehát, hogy Csónakos és Csele édeskettesben maradtak ez utóbbi szobájában. 

- Adj egy csókot! - bukott ki Csónakosból a kérés, olyan könyörgő szemekkel, hogy a másik szinte már megsajnálta. De Csele azért mégis erős volt, és csupán a szemeit forgatta, miközben (háttal Andrisnak) leült az ágyára.

- Valamiért sejtettem, hogy ezt kéred cserébe a locsolásért - sóhajtotta az nehezen. Csónakos halkan nevetett; képtelen volt elhinni, hogy a korábbiak után Csaba képes ilyen finomkodóan, szinte már hidegen viselkedni vele. Sejtette, hogy szerelme csak kéreti magát, így szorosan leült mellé az ágyra, szándékosan úgy, hogy a térdük összeérjen. 

- Olyan nagy kérés lenne? - csodálkozott. Összekulcsolta Csabi vékony, kifinomult ujjait a sajátjaival. - Azok után, amit tegnapelőtt csináltunk...

- Amit tegnapelőtt csináltunk - pattant fel pirosan Csaba -, az nagy hiba volt! Vedd tudomásul, hogy már bánom. Azt, hogy hagytam magam. 

- Ne mondd, hogy nem volt jó.

Csabi szégyenteljesen beharapta az ajkait. 

- Jó volt. Andris, te jó ég, te is tudod pontosan, hogy jó volt. De nem volt helyes. És az sem volt helyes, ahogy ma viselkedtél. Mármint... láttad, hogy néztek a fiúk? Nem igaz, hogy nem tudják. Sejteniük kell. Én meg így képtelen vagyok a szemükbe nézni, szégyellem magam. 

- Csabi, életem, túl sokat aggódsz - fogta Andris két tenyerébe a fiú arcát. Finoman, akárha egy törékeny madarat érintene, úgy simogatta őt. - Ha két ember szereti egymást, természetes, hogy... szóval, hogy megtörténnek köztük bizonyos testi dolgok. Még akkor is, ha két fiúról van szó.

- Ez akkor sem illő.

Csónakos elengedte a fiút, és kissé szomorkásan hajtotta le a fejét.

- Sajnálom, hogy így látod. Tudod, ugye, hogy szerelmes vagyok beléd?

Csele bólintott. Felnézett a plafonra.

- Már egy ideje. És... ne hidd, hogy én teljesen közömbös vagyok. Csak nekem ezt még át kell gondolnom, nem tudok egyik napról a másikra dönteni. 

- A számmal is tudom csinálni, nemcsak a kezemmel. - Csele égővörös arcának látványára Andris hangosan felnevetett. - Sőt. Ennél is van jobb, de azt későbbre tartogatom. Már... ha lesz később. Mindenesetre most csak egy csókot kérek, semmi többet.

Csele nehézkesen felsóhajtott, de azért odahajolt Andrishoz. 

- Végül is, kiérdemelted. - Mikor Csónakos ajkai először érintették az övét, Csabi testén lágy, édes borzongás futott végig. A fiú önkéntelenül is elmosolyodott, és odaadóan hagyta, hogy Andris körbefonja karjait a derekán; hiába húzódzkodott eleinte az ötlettől, Csónakos egy idő után azt vette észre, hogy Csabi még nála is nagyobb erővel veti bele magát az ölelkezésbe. Andris kezei közben lefelé kalandoztak Csabi nyakán, ahol talán a legizgatóbb volt a csupasz bőr. Apró köröket írt le ujjaival a fiú börébe, nyilvánvalóan élvezve, hogy az az érintések hatására libabőrös lesz. Aztán egy idő után tovább haladt, és Csabi derekát, formás csípőjét kezdte markolászni - képtelenségnek tetszett, hogy ilyen hévvel ölelkeztek, és mégis, mintha még mindig egy egész űr tátongana kettejük teste között. Minden bizonnyal a sok réteg ruha volt ennek az oka. Ezt orvosolandó, Csónakos egy bátor mozdulattal Csaba combjára tette a kezét, majd becsúsztatta ujjait annak nadrágjába.

- Kérlek, ne! - lihegte Csabi, amint megszakította a csókot. Csónakos kissé csalódottan, de elvette a kezét a fiúról 

- Ne haragudj - szabadkozott, ahogy elhúzódott néhány centire. Megvakarta a feje búbját. - Izé... öhm... nem akartam... tényleg nem, csak... jaj, Csaba, annyira vonzódom hozzád! Bocsáss meg, hogy nem bírok magammal.

Csabi újra elvörösödött, de azért mosolygott is kicsit. 

- Semmi baj. - A padlót bámulta. - Még mindig nem vagyok biztos ebben, de... jaj, istenem. Nem érdekel. - Itt végre Andris szemébe nézett. - Nem baj, ha... most én szeretném csinálni neked? 

Csónakos ledöbbent.

- Mármint...?

Csabi kissé bátortalanul térdelt le Csónakos elé a padlóra. Továbbra sem mert barátja szemébe nézni, de - kissé remegő - kezeit a fiú combjára helyezte.

- Biztosan nagyon ügyetlen leszek - jelentette ki. - De talán ha gyakorolok eleget... akkor menni fog. Elég sok időm lesz, neked köszönhetően már biztos nem hervadok el.

Andris nevetett.