A tökéletes tanári kar I.

Fandom: multifandom
Sherlock, Doctor Who, Downton Abbey, James Bond, The Borgias, Harry Potter, valamint valódi hírességek elvétve

Párosítás: RENGETEG, de tényleg. Főbbek: Sherlock/John, Bond/Q, Piton/Hermione, Amy/Vincent/Rory, Thomas/Jimmy de ezen kívül még rengeteg.
Korhatár: 16
Figyelmeztetés: tömény humor
Tartalom: Egy csapat ember különböző fandomokból, akik ezen történetben tanárnak állnak. Meglátjuk, hogy igyekszik Rory, a konyhásfiú magára vonni a vörös hajú titkárnő figyelmét, és Sherlock tanár úr miért is őrizget a kémiaszertárban egy plüssmacit.
Más megjegyzés: Ezek a kis szösszenetek írásaim közt különleges helyet foglalnak el. Egyrészt azért, mert elsősorban saját magam szórakoztatására kezdtem el őket egy különösen fárasztó iskolai nap után (ezért van, hogy rengeteg személyes kedvencem található benne, mivel eredetileg csak a számítógépem rejtett zugainak szántam), de egyik kedves barátnőm javaslatára úgy döntöttem, megosztom ezeket a nagyközönséggel, hátha érdekel még valakit rajtam kívül. Ha nem, meg lehet írni, nem harapok XD

Segédlet a tanárokhoz:

Fizika és töri tanár: a Doktor
Biosz tanár: Dr. John Watson

Kémia tanár: Sherlock Holmes

Tesi tanár: James Bond
Informatika és matek tanár: Q
Ének tanár: Marina Diamandis (Marina and the Diamonds-ból)

Rajztanár: Vincent van Gogh

Olasz és hittan tanár: Cesare Borgia

Angol tanár: Oscar Wilde

Igazgató: Dumbledore

Igazgatóhelyettes: Perselus Piton, kémiatanár is

Titkárnő: Amy Pond

Büfés: John Barrowman

Kollégiumi nevelő: Thomas Barrow
Karbantartó: Jimmy Kent

Konyhásfiú: Rory Williams

×××

- Nekem elég volt.
James ledobta a naplóját a tanári szoba egyik asztalára. Q nem sokkal mellette lázasan gépelt a laptopba valamit, Bond pedig gyanította, hogy megint az iskolai honlap szerkesztésével van elfoglalva. Már régóta esedékes volt egy kis felújítás - az igazgatósági tagok is szóvá tették - de eddig kollégája mindig valami mással volt elfoglalva.

- Mesélj. – Q megigazította a szemüvegét, le sem véve tekintetét a monitorról. Bond azonban megszokta már. Lassan másfél éve tanított ebben a gimnáziumban, és nyugodtan elmondhatta magáról, hogy a világ legfurcsább tanári karának egyik becses tagja. Holmesra, a kémiatanárra mindig csak panasz van a szülők részéről, és Cesare, a hittan és olasz szakos tanáruk sem jeleskedik éppen erkölcsösség dolgában; nem is beszélve Oscarról, akivel rendszeresen tivornyákat tartanak, és egyszer az is előfordult, hogy részegen, egymást átkarolva jöttek be tanítani. Persze Pitonnak sikerült azonnal elsimítani az ügyet, nemhiába volt ő Dumbledore jobb keze.

- Az egyik lány megállt a stadion közepén, és közölte, hogy ő aztán nem fut tovább. Aztán csatlakoztak még páran, és mindenkinek bevágtam az egyest – sóhajtotta. – Végül úgy döntöttem, inkább két egyest adok. Hadd tanuljanak belőle.

- Hmm.

- Látom, mennyire fel vagy háborodva.

Q felé fordult.

- Diákok. Mi is ilyenek voltunk, nem? – És ezzel belekortyolt a Scrabble-s bögréjében lévő forrócsokoládéba. Általában jobban preferálta a teát, de nemrég Marina beállított egy szép nagy almáspitével, és ragaszkodott hozzá, hogy forrócsokit is csináljon a tanári kar tagjainak. Q nem akarta visszautasítani.

- Én nem. Legszívesebben megbuktatnám az összeset év végén.

- Mert neked ez az életed - közölte kollégája nyugodtan. – De ha ennyire utálod ezt a munkát, miért nem választottál valami mást? Például taníthatnál egyetemen, mintha azt mondtad volna, megvan hozzá a végzettséged. Vagy lehetnél titkosügynök, és lövöldözhetnél lézervegyverekkel.

- Hogyne.

Ebben a pillanatban a Doktor libbent be szórakozottan a tanáriba, kezében össze-vissza gyűrt papírok és egy osztálynapló. Hamarosan le is vetette magát a Q melletti székre, és ebben a kicsavart testhelyzetben nekiállt beírni a kijavított dolgozat jegyeit a naplóba.

- Venni akarok egy zsák hagymát. Vöröshagymát – mormogta a naplónak. Igen, kétség kívül ő volt az egyik legkülöncebb ember a tanári karban, de a diákok szerették, mert viccesen magyarázott. Talán a hagyma is egy fizikai kísérlethez kell, de Bond inkább nem firtatta. Helyette inkább azzal kezdett el foglalatoskodni, ami eleve a tanári szobába vonzotta; az osztályzatos füzete már kezdett lapokra esni, és úgy döntött, megpróbálja visszaragasztani. Pedig az eladónő azt mondta, kiváló minőség.

×××

Rory kukán állt az ablak előtt.

- Feltartanád a mutatóujjad? Így, köszönöm. És most kérlek, rakd a fejedhez, mintha meg akarnád ölni magad. Köszönöm. Maradj így.

Kora reggel volt éppen, és a tanári még kihalt volt. Vincent is szokásához híven akkor jött, amikor kedve támadt, így amikor beért, és nem talált senkit, úgy döntött, elmegy a konyhára, hogy kérjen pár gyümölcsöt, amiről gyorsan összedobhat egy vázlatot. A férfi minden apró pillanatot megragadott, hogy alkothasson. Lent azonban új sugallata támadt: meglátta az egyik konyhást, Roryt, és úgy ahogy volt, felhívta, hogy álljon neki modellt. Valamiért hatással volt rá a fiú, aki pedig nem tudta, mi tévő legyen, ezért ment. Végül is, reggel hatkor még neki sem volt túl sok dolga, szimplán csak azért jött be, mert látni akarta Amyt, amikor lejön egyeztetni hozzá a másnapi ebédet.

- És meddig kell még…?
- Maradj nyugton.

Vagy egy percig meg sem szólaltak, végül Amy robogott be egy csésze kávéval a kezében. Már ilyen korán is kifogástalan öltözéke volt.

- Vincent, ha gondolod, szívesen elintézem neked… - A lány látszólag meglepődött, hogy Roryt is ott találja.- Ó, helló. Sajnálom, nem akartam zavarni…

- Ó, nem zavarsz, egyáltalán – vágta rá Rory, majd kicsit bele is pirult.

- Te a konyháról vagy, igaz?

- Igen.

Sanda pillantást vetett a rajztanárra, aki épp elmélyülten őket figyelte. A nő már éppen mozdult volna meg, amikor Vincent rákiáltott:
- Ne, állj vissza! A szellő borzolta a hajadat. Ezt meg kell örökíteni. – Ám mielőtt szólhatott volna, Amy elmosolyodott, és sarkon fordulva Roryra kacsintott; majd kiment.

A fiú ettől rettentően zavarba jött, és már a karja is kezdett fájni. Lázasan gondolkodott, mi lehetne a megfelelő kibúvó, mert nem akarta, hogy a főnöke már megint leszidja, amiért gondatlanul végzi a munkáját. Végül köhintett.
- Ne haragudj, de lassan negyed hét, és ööö… el kellene mennem… kocogni.

- Kocogni?

- Ööö… ilyenkor szoktam, mert… mert ilyenkor még nem fáradtam el a munkában. Érted. Délután már nem lenne rá időm sem, és különben is, felfrissít.

- Hát… rendben – tekintett rá bizonytalanul, kissé szomorkásan Vincent, majd a szeme elhomályosult. – De ugye nem azért mondod, mert nem tetszenek a festményeim? A múltkor pedig lefestettem a jeruzsálemi óvárost. Azt látnod kellett volna.

- Biztosan csodás volt. – Majd Rory elköszönt, és elindult kifelé. Nem volt benne biztos, de a folyosón mintha a hátán érezte volna valakinek a tekintetét.

×××

-… és végre sikerült a jó helyre dugni, de még mindig nem működik.

Q sóhajtott, majd lehajolt, hogy megnézhesse, mi lehet a baj. John éppen biológiát tartott a felsősöknek, és egy érdekes természetfilmet szeretett volna levetíteni az emlősökről, de a hangfalat sehogy sem lehetett működésre bírni. Pár gyerek annyira unta magát, hogy már hangosan beszélgetni kezdett.

- A hangfallal lesz a probléma. – Q fentebb tolta a szemüvegét, majd a gyerekekre nézett. – Mármint jó helyre van dugva, a hang fel van véve mindenhol, a vezeték is stimmel… amúgy is jó régi már, nem csoda, hogy elromlott.

John tanácstalanul pillantgatott erre-arra.

- Na és most akkor mit csináljak?

- A kémiaiban is van egy kisebb hangszóró, esetleg elkérhetnéd Sherlocktól.

John sóhajtott, majd egy köszönöm után ráparancsolt a gyerekekre, hogy maradjanak csendben, mindjárt hozza a szükséges felszerelést. Amikor benyitott a kémiaterembe, Sherlock éppen a katedra mellett állt, és a szokásos fehér köpenyét viselte. Látszólag árgus szemekkel figyelte a dolgozatíró diákjait, de John érkezésére felkapta a fejét.

- Mit szeretnél? – Sherlock egészen közel jött hozzá, mert nem akarta, hogy a gyerekek meghallják.

- Öhm… az öcséd szerint van nálad egy hangszóró, ami kellene nekem, mert a nagy elromlott. Filmet vetítenék.

Sherlock bólintott, majd intett, hogy kövesse a szertárba. John csodálkozott, amikor becsukta maguk után az ajtót.

- Nem félsz, hogy puskáznak? Én biztos nem merném magukra hagyni őket.

- Nálam nem mernek, hidd el – vigyorodott el a férfi, majd nekiállt kutatni az egyik alsó szekrényben. Közben John jobban szétnézett a helyiségben; szó, mi szó, Sherlocknak sohasem volt az erénye a rendrakás. Némivel enyhítette a káoszt, hogy Piton is ezt a szertárat használta, mivel ő volt a másik kémiatanár az iskolában; azonban ő ritkán nézett be ide, na meg aztán csak egy osztálya volt, igazgatóhelyettesként elég is volt neki ennyi. Egyik sarokban felhalmozva különböző könyvek hevertek, a polcokon pedig miért is kellene ábécé sorrendbe helyezni a vegyszereket. A biológia szertárban persze mindig rend volt, Johnnak köszönhetően.
Mire Sherlock előhalászta a kért hangszórót a vezetékekkel együtt, John észrevett egy apró plüssmacit félig kilógva az egyik szekrény alól.

- Az ott micsoda?

- Az egyik diáklánytól kaptam, egy adag citromos illóolaj kíséretében. Azt már kidobtam. Pedig szegényt a nevelőapja molesztálta kiskorában, fogalma sincs, mi az a szerelem. Ráadásul még az anyja is drogfüggő.

John felhúzta a szemöldökét.

- De honnan…?
- Dedukció, John. Látom, megfigyelem, aztán következtetést vonok le; ilyen egyszerű.

- Egyik ismerősömtől hallottam, hogy agykontrollon tanult olyan dolgokat, amivel meg tudta mondani más betegségét ránézésre.  – Sherlock felnevetett.

- Semmi ilyen tömegromboló kuruzsláson nem voltam.

- Pedig talán tanulhattál volna egy kis kedvességet - sóhajtotta John, miközben Sherlock a kezébe nyomta a vezetékeket.  – Szegény kislány, biztos szerelmes beléd.

- Tudhatná, hogy nem vagyok elérhető. Legalábbis nem mindenkinek. – Sherlock közelebb jött hozzá, majd finoman John arcára tette a kezét. Lassan végigsimította az állát, majd finom csókokkal borította el a férfi nyakát. John rettentően élvezte, és először Sherlock derekára tette a kezét; aztán gyengéden eltolta magától, ráeszmélve, mi is történik.

- Hmm… Sherlock… nekem órát kellene tartanom. Ne… most.

Pár másodperc múlva boldogan bandukolt lefelé a bioszterembe, kezében a hangszóróval. Azt még nem tudta, mivel magyarázza majd diákjainak a pirosságát, de gondolta, majdcsak kitalál valamit.

×××

Thomas éppen a reggeli joghurtját piszkálta a kanállal, és közben elgondolkodott, hogy vajon miért pont erre esett a választása. Elvégre sohasem szerette igazán a tejtermékeket. Abba már bele sem mert inkább gondolni, hogy valószínűleg azért eszik mostanában mindig ananászos joghurtot, mert Jimmy jut róla az eszébe. Az ő kedvence.

Végül befejezte a reggelit, és munkához látott.

- Gyerünk, felkelni! – adta ki a parancsot, benyitva az egyik kollégiumi szobába. Pár diáklány szégyenlősen magára húzta a takaróját; meleg lévén kicsit lengén voltak öltözve. Thomas ilyenkor magában jót szórakozott; érdekelte is őt ezeknek a fejletlen kamaszlányoknak a teste.

Miután reggelizni parancsolta őket és a szobák megint üresek lettek, felfigyelt egy el nem zárt csapra a fürdőszobában. A víz csak úgy ömlött kifelé, és el sem tudta zárni.

Lassan kezdett elege lenni, pedig tudta, nem kellene Jimmy Kentet felhívni. Volt már nekik egy kis közös afférjuk; Thomasnak ugyanis nagyon tetszett ez a fiú, és mint később kiderült, ez nem kölcsönös. Egyszer csak úgy megcsókolta, Jimmy meg kiverte a hisztit Dumbledore-nál, de az öreg jólelkű volt és adott még egy esélyt Thomasnak, végül is régóta nevelő már a lánykollégiumban.

Jimmy végül mégis feljött.

- Ez az a csap – mutatott rá Thomas, a férfi pedig leguggolt és pár pillanat múlva már hozzá is látott a javításhoz. Az arca merev volt, és nem mutatott érzelmeket; nyilván a kapcsolatukra erősen rányomta a bélyegét a korábbi incidens.

- De meleg van! – jegyezte meg Thomas pár perc múlva, csak hogy oldja a feszültséget. Na meg látta is, társa mennyire izzad a munkában, hiszen hosszú ujjú pólóban volt.– Pedig még csak április eleje van.
- Ha igazi férfi lennél – morogta Jimmy hidegen -, lemerném vetni a pólóm előtted.

- Nem vagyok hormonzavaros tinédzser, nem ugrok rád rögtön, ha leveszed a felsőd. Becsszó.

De Jimmy nem szólt semmit, csak folytatta tovább némán. Lassan már egész kis árvíz keletkezett a mosdó környékén; és akkor Jimmy a kelleténél nagyobb erővel megrántotta az egyik csavart. A csap kiszakadt a helyéről, Thomast pedig képen találta a kizúduló vízoszlop. Mondani akart valamit, de a vízsugár elnyomta a hangokat. Hál istennek Jimmy végül feleszmélt, és elzárta a csapot, így Thomas megúszta a szimplán bőrig ázással.

- Mit mondjak, figyelhettél volna jobban – dühöngött Jimmynek, miközben a vizes pólójából csavargatta a vizet. A cipőjét sem kellett már fényesíteni vinni, nem is beszélve a lábszárához tapadt nadrágról.
- Neked meg eszedbe nem jutott, hogy arrébb állj.
- Le voltam sokkolva! – Erre a férfi olyan arckifejezést vágott, hogy Jimmy nem tudott mit tenni, elnevette magát.

- Na jól van, szárítkozz meg, máris hozok neked egy törülközőt. Amúgy két perc és kész vagyok.

Tényleg két perc volt az egész. A csap jobb volt mint újkorában, Thomas pedig ezalatt alsónadrágra vetkőzött. Amikor Jimmy kilépett a fürdőből, Thomas éppen a nyakát törölgette szárazra.
- Így már sokkal jobb – sóhajtotta. – Úgyis meleg van, legalább egy kicsit felfrissültem.

Nem tudta nem észrevenni, Jimmy hogy bámulja a felsőtestét, és… egyéb testrészeit. Az alsónadrág ugyanis kissé kicsi volt. Nem szándékosan csinálta, sőt, meg is lepődött, mert mindig is azt hitte, Jimmy a nőket szereti. Elvégre mégiscsak üvöltözött vele, amikor nemrég megcsókolta.

- Ugyan már, te hülye, anyám rá fog jönni! A múlt hónapban is az egeket verdeste a telefonszámlám… - A vidáman csacsogó lány és szobatársa elhűlve álltak az ajtóban, amint meglátták a jelenetet. Nem sűrűn látták a nevelőjüket alsónadrágban, de Jimmy Kent társaságában és alsónadrágban meg aztán végképp nem.  

×××

Marina megköszörülte a torkát, és mintegy figyelmeztetően felemelte a kezét.

- Emberek, mindenki megkapta az üzenetet?
Ilyenkor dél körül a tanári szobában csak úgy nyüzsgött az élet, mindenki össze-vissza kóválygott; ki a dolgozatait, ki a kollégáját kereste. Vincent félénk hangát lehetett hallani valahonnan a kávéautomata mögül.

- Milyen üzenetet?

- A tervezett diáknapi színdarab elmarad, helyette táncolunk.

Páran megdermedtek, és úgy meredtek Marinára.

- A Doktorra bíztam, de úgy látom, nem volt túl sok értelme – húzta el a száját a nő. – Most sincs itt. Na mindegy, a lényeg, hogy nem lenne időnk összepróbálni mindenkivel a darabot, ezért találtam egy aranyos svéd dalt, arra fogunk táncolni.

- Milyen svéd dalt? – húzta fel a szemöldökét rosszat sejtve Bond, aki éppen hátrafordult a székében.

- A neve Caramelldansen. – John kiköpte a kávéját. A velem szemben ülő Sherlock most már tényleg kíváncsi volt, és minden figyelmét Marinára összpontosította. – A mozgások, ööö… elég érdekesek benne, de majd lesz egy segítőnk, aki lépésről lépésre mindent elmagyaráz. – A zsebébe nyúlt. – Itt van a cédé, ha van egy szabad magnó, meg is hallgathatjuk.

Oscarhoz volt a legközelebb a magnó, de ő annyira el volt foglalva valaminek a firkálásával, hogy figyelésre sem méltatta a társaságot. Helyette az éppen mellette ülő Vincent volt olyan segítőkész – pont az asztalhoz tudta vinni a kávéját -, hogy átnyújtotta az eszközt. A meghallgatás után Bond kezdett gúnyolódni elsőként:

- Amikor már azt hittem, nincs megalázóbb egy sasjelmeznél.

- Te meg ne szólalj! – torkollta le őt John. – Nem neked kellett volna rózsaszín uszonyokkal sellőt játszani.

- Ó, istenem, ilyen alpáriságra használni az irodalmat! – sóhajtott fel Oscar, de fel sem nézett a lapjaiból. Már mindenki megszokta, hogy különböző megjegyzéseket szokott tenni irodalmi szerzők műveire, jelenleg éppen A kis hableány Marina féle átírását méltatta ily szavakkal. – Pedig az eredeti történet igazán kitűnő. Akár én is írhattam volna.

- Hát még Andersen milyen kitűnő író volt! - tört be a szobába a Doktor. – Emlékszem, egyszer éppen én segítettem neki tintát venni, amikor kifogyott a…

- Jól van – szakította félbe Marina nyersen. – Ha mindenki túl van a kezdeti sokkon, közlöm, hogy csütörtök délután próbálunk.

A jelzett időpontban meg is jelent szépen mindenki, beleértve Amyt és Pitont is, bár utóbbi igencsak kellemetlen szájízzel. Dumbledore korára hivatkozva kimentette magát, de lehívták a kollégiumból Thomast is, és hogy legyen elég ember (Dumbledore helyett), Jimmyt is előkerítették valahonnan. A karbantartót nagyon szerették a diákok, különösen, amikor felállt az asztalokra a tanteremben, hogy kicserélje a lámpában az égőt; bár egyesek gyanították, hogy inkább feszes hátsó része miatt alakult meg a Jimmy Kent fanklub a diákság körében.
Egy eldugott kis teremben kezdtek el próbálni, amit Marina be is zárt maguk után, biztos, ami biztos. Mellette egy csinos, vörös hajú lány jelent meg, akinek hatalmas szemeiben gyönyörűen türköződött vissza a fény; kezében kis papírlapokat szorongatott, és végig mosolygott.

- Sziasztok, engedjétek meg, hogy bemutatkozzam: az én nevem Annalisa, és azért vagyok itt, hogy megmutassam, hogyan kell táncolni a Caramelldansent.

Az erős akcentusára Cesare felfigyelt, és be is kiabált:
- Ugye, te olasz vagy? Mert én is az vagyok!
- Te spanyol vagy – szúrta közbe Sherlock. John oldalba bökte.

 Cesare gyilkos tekintettel meredt a vissza rá.

- Igen, igen, Annalisa olasz - szögezte le gyorsan Marina, mielőtt vér folyt volna. – És én most le is ülök, és átadom a szót neki.

Annalisa kicsit elpirult közben, de aztán megköszörülte a torkát.

- Szóval, igen, kiosztom a lépéseket, amik ezen a papírok szerepelnek. Hazavihetitek áttanulmányozni, de mi már most el is kezdjük gyakorolni a fő motívumot.

Miután a díszes kompánia kezébe nyomta a lapokat, kérte, hogy mindenki álljon egy sorba, ő pedig a többiekkel szemben helyezkedett el. Már látható volt, hogy pár delikvens – például Bond és Sherlock – igencsak húzza a száját, aztán ez még inkább igaz volt, amikor Annalisa kiadta a parancsot:
- Először csak próbáljátok meg ringatni a csípőtöket jobbra és balra.

Ez még a csapat nagy százalékának sikerült elsőre.

- A két kéz a fejnél legyen, és nyitogassátok ütemesen a tenyereiteket. Mintha nyuszik lennétek, és ez lenne a fületek.
Jimmy, Thomas, Oscar, Amy és a Doktor rögtön ráéreztek, de a többieknek sehogy sem akart sikerülni.

- Csak ütemesen! – biztatta Pitont a Doktor, aki, ha szemmel ölni lehetne, már rég halott lenne. Az egész társasággal egyetemben. - Ne nyisd szét a lábad!
- Nézd, csináljuk együtt – mosolygott Q Jamesre. Megfogta a férfi kezeit, majd felhelyezte oda, ahol annak lenni kellett volna. – Most nyuszik vagyunk, és a fülünk nem a homlokunkból nő ki. Így. Most próbálj meg utánozni!
Egy jó negyedóra elment azzal, amíg mindenki legyőzte a dühét, sértődöttségét, és végre neki tudtak fogni a következő lépésnek. A Doktor már közben a cédé lejátszóhoz galoppozott, hogy Annalisa utasítása szerint elindítsák végre a dalt.

Kudarc követett kudarcot, de a kis szedett-vedett társaság végül csak megtanulta a táncot. Cesare-nak volt főleg problémája azzal, hogy a kezét mikor hova kell rakni, de miután végül is pap volt, és Annalisa elmondta neki, hogy ez majdnem olyan, mint a „keresztvetés, csak keresztbe” – azonnal sikerült megoldania a dolgot.

- Fantasztikus, egyszerűen fantasztikus! – lelkendezett Annalisa. – Már csak a koncepciót kell kidolgoznunk. Először kettesével jöttök be, mindenki kap egy kis részt, és a végén együtt táncol az egész társaság. A párok így lesznek, random sorrendben: James-Q, John-Sherlock, Jimmy-Thomas, Marina-Vincent, Piton-Doktor, Cesare-Oscar, Amy… neked nincs párod. Esetleg becsatlakozhatsz valahova.

- Ó, majd találok valakit magam mellé! – erősködött a lány. – Úgyis randira akartam hívni az egyik konyhásfiút.  

Végül a diáknap fantasztikusan sikerült, a tanárok mind hatalmas sikert arattak. Mindenki nagyon örült ennek, még ha nem is ismerte be – kivéve Pitont, aki úgy érezte, megalázta magát azzal, hogy egyáltalán elfogadta ezt az idióta ötletet, miszerint szerepeljen a tanári produkcióban. Már régen megbánta az egészet; amikor is az előadás után a folyosón belebotlott egy barna hajú, gesztenye-szemű, mosolygós lányba, aki a tanítványa volt.

- Tanár úr, csak annyit szeretnék mondani, hogy fantasztikusan táncolt!  - Csillogó szemeit a Pitonéba fúrta, majd egy pillanat múlva már el is tűnt a szeme elől.

×××

Elment az eszem. Elment az eszem. Elment azt eszem.

Piton ezt ismételgette magában, mikor is egyik óra után az iskola aulájában haladt el. Aznap már vége volt az óráinak, és pénteken az igazgatóhelyettesi teendői sem marasztalták benn késő délutánig. Alig várta már, hogy végre hazamehessen, és már majdnem kinn volt az iskolából, amikor eszébe jutott: venni kellene egy csomag papír zsebkendőt, hiszen otthon kifogyott belőle; és tekintve, hogy az iskola melletti házban lakik közvetlenül – a legközelebbi vegyesbolt egy kilométerre van -, jobb lesz, ha az itteni büfé szolgáltatásait veszi igénybe.
A férfi már el is felejtette, hogy nemrég új büfést vettek fel. Homályosan emlékezett rá, hogy valami Jacknek hívják, de az első amit meglátott belőle, az egy fülig érő vigyor volt.

- … pedig olyan szép gyerekeink lennének! – Egy szőke lány sietett el a büféablak elől, fülig pirulva. Piton felhúzta a szemöldökét, majd fagyosan közölte:
- Egy csomag papír zsebkendőt kérek.

- Ó, heló, te az igazgatóhelyettes vagy, ugye? Már sokat hallottam rólad.
Piton odaadta a pénzt.

- És mondd csak, tüzes a kicsike az ágyban?
- Elnézést?
- Amy, a titkárnő. – Szünet. – Ó, cseles ez a Dumbledore, pedig azt hittem, van már olyan öreg, hogy… de ezek szerint megtartja magának a nőt, az a vén kecske.

Piton úgy ledöbbent, hogy mozdulni sem bírt. Jack mosolya azonban egyre csak szélesedett, és hirtelen felkiáltott:

- Nézd csak, hát nem ott jön a kedvenc diákom?!
Hermione mosolyogva szaladt oda hozzájuk. A vállán táska volt, minden bizonnyal ő is hazafelé igyekezett a többiekkel.

- Szia, Jack! – Puszit váltottak a kisablakon keresztül. – Mikor mész haza?
- Felhívás keringőre?

- Piszok disznó! – nevetett a lány.

- Akkor én most… khm… - Piton szörnyen zavarban volt, és már éppen indult volna, amikor Jack megszólalt:
- Hova mész, Perselus? Tán csak nem hív az üres lakás?
- Honnan veszed…? – A férfinak már nagyon elege volt. Csak Jack jelenléte még nem marasztalta volna, de Hermione… Hermione más volt. Nem akart gyávának tűnni előtte, viszont feszélyezte is a közelsége.

- Csak rád kell nézni. Biztos baromi régóta nem voltál már senkivel.

Hermione elpirult, és zavartan lesütte a szemét. Piton egy ideig csöndben maradt, majd mielőtt ő léphetett volna, Hermione elköszönt gyorsan, és már kinn volt a főbejáraton.

- Hát… ez furcsa volt – szólalt meg végre Jack összehúzva a szemöldökét, majd Pitonra nézett. – A tanítványod?

- Semmi közöd hozzá, és most, ha megbocsátasz, mennék a dolgomra.

- Fogadok, hogy nagyon tudja a kémiát. Az egyetlen rendes diák az osztályában, ráadásul szép is és fiatal.

- Nem tudom, mire akarsz kilyukadni – válaszolta mérgesen a férfi.

- Nem szégyen ám bevallani, ha szeretsz valakit.

- De ez ostobaság!- dühöngött. – Nem is hallgatom to…

- Szerintem ő is szeret. Semmit nem veszthetsz, ha megpróbálod.
Piton kis időre elhallgatott, majd az arca kisimult. Már nem is erőlködött.

- Csak az állásomat. Ami persze, nem olyan lényeges dolog…
- Á, Dumbledore nem olyan – legyintett Jack. – Hidd el, egy próbát megér.

Piton gyanakodva újra végigmérte a büfést.

- Hát, további szép délutánt.

×××

Q-t csak az vigasztalta, hogy már csak pár méter van hátra. Mikor odaért a standhoz, egy mozdulattal levágta a hatalmas, barna dobozt a földre – még jó, hogy semmi törékeny nem volt benne. Bár James ajánlkozott neki az imént, hogy segít a cipekedésben, de kedvenc informatikatanárunk csak nem akart kötélnek állni, mert hát mi lett volna a becsületével. Ő, aki pár óra alatt képes összedobni egy, a nemzetbiztonság hasznára is fordítható védelmi programot, csak nem fogja már a testneveléstanár segítségét kérni egy közepes, limlommal teli doboz hordozásához.

- Ez a fele az asztalnak a tiéd – húzta meg a mutatóujjával a képzeletbeli választóvonalat Bond. Fejük fölött hétágra sütött a nap, de annyi esze egyik tanárnak sem volt, hogy napernyőt hozzon. Velük tőszomszédságban Vincent képei lógtak egy felállított táblán, mellette Marina címkézte fel az eladásra kínált, régi ruháit és bakelitjeit. Már csaknem minden tanár megérkezett a jótékonysági vásárra – amit az iskola hatalmas udvarán rendeztek meg egy szombaton -, kivéve a Doktort, de ő úgyis elkésik mindenhonnan.  Nem messze Bondéktól John is kirakta használt természettudományos könyveit, Sherlock pedig saját készítésű házi mézeit árulta igen borsos áron.

Miután Q alaposan szemrevételezett mindenkit, nekilátott, hogy kipakolja a saját, eladásra szánt holmijait. Pár régi pulcsi, Photoshop-os könyvek, tucat usb csatlakozó, amit már nem tudott hová tenni helyhiány miatt, és még számos apróság, aminek a tanár már nem vette hasznát.

- Az ott egy Abba cédé? – kérdezte James, látszólag kíváncsian, kollégája kupacára nézve.

– Ebből véletlenül kettő van nekem, egyébként nem válnék meg tőle semmi pénzért – mosolygott. – Te is szereted őket?

- Nem, de csodálom, hogy te igen. Nem éppen a te korosztályod.

Q már éppen szólásra nyitotta a száját, amikor Amy tűnt fel nem sokkal mellettük frissen vágott frufrujával, és egy régi, korhadt asztalt cipelt utána Cesare és Piton.
- Nahát, köszönöm, srácok – Puha csókot nyomott Cesare arcára, de Pitont már nem merte megkockáztatni. – Nem is tudom, hova lennék nélkületek.
Hamarosan már készen is állt Amy Teázója – ahogy a nagy cikornyás betűkkel díszített tábla is hirdette a stand felett -, és a fiúk voltak olyan kedvesek, hogy pár kényelmes kerti széket is hoztak, ha esetleg a fáradt diákok le akarnának ülni, meginni valamit. Amy szüntelenül csak mosolygott.

- Csodás egy nő, nem? – Q felkapta a fejét. Mintha a hang James irányából jött volna.

Q hasa mintha összement volna a mosásban, de próbált mosolyogni.
- Ha így gondolod, miért nem próbálkozol be nála?

- Mert már megvolt.
James ezt olyan helykén, olyan egyszerűen mondta, mintha legalábbis arról beszélt volna, hogy süt a nap. Az arca is csak a szokásos merev, testnevelés tanár-arc volt.

- M.. mi?
- Most úgy viselkedsz, mintha éretlen kölykök lennénk. Szerinted két önálló, felnőtt ember nem dönthet úgy, hogy pár órára megossza a másikkal az ágyát?
- De, persze – sóhajtotta Q. – Nem mondtam, hogy baj, csak meglepett. Te minden nővel…?
- Marinánál nem tudtam, rögtön elhajtott – bökött arra James. – Egyébként igen. Testnevelés tanár vagyok, mindenfajta testmozgást szeretek.

Q igyekezett nem arra gondolni, hogy a férfi mennyire izmos.

Egy húsz perc múlva a Doktor is megérkezett – pont elkezdtek szállingózni az első vendégek. Az ő kacatjairól tán a jóisten se mondja meg honnan valók, de mindent nagyon olcsón adott, ezért hamar elkapkodták nála a jó holmikat. James túladott egy használt bokszkesztyűn, és Q is pár könyvön, de hamarosan Bondra bízta a saját helyét is, és elindult szétnézni a standok között. Bár napernyője még mindig nem volt senkinek, rendkívüli ötlet volt Amy részéről, hogy rendel egy jégkásás gépet is az alkalomra, ami mellett állva Jimmy Kent osztogatta a finomabbnál finomabb jeges italokat. Q már hányta magáról a vizet, mire sorra került – sok diáklány beszélgetni is szeretett volna a karbantartóval, aki a nagy melegre való tekintettel felső nélkül igyekezett kielégíteni az igényeket.
- Egy cseresznyéset, és a tetejére kérlek tegyél egy kis citromot is – adta ki az utasítást Q.
- Nekem is készítsd légy szíves egy málnásat! – Thomas hangját hallotta nem sokkal maga mellett. Jimmy standja mellett álltak a nevelő régi sporteszközei, és még egy jó állapotú gitár is, de eddig nem nagyon tolongtak a vevők; ami duplán kínos volt, tekintve a Jimmy előtt kígyózó hosszú sort.
- Azon vagyok – válaszolta Jimmy készségesen, és már nyomta is Q kezébe az italt. Mikor Thomas felé nyújtotta a kívánt ízt, Q észrevette, hogy a kezük véletlenül összeér, és Thomas zavartan elfordul, hogy nyugodtan ihassa meg a jégkását. Q is tudott arról a kis csókos nüanszról, de ő igazából végig támogatta Thomast ebben a dologban; úgy gondolta, megérdemel végre egy igazi társat, hiszen milyen régóta él egyedül.

Q ezek után sóhajtva visszatért a Bonddal közös asztalukhoz. Mikor letette az asztalra a jégkását, Bond egy hirtelen mozdulattal megragadta azt, és ivott pár kortyot a szívószál segítségével.

- Ez az enyém – mérgelődött az informatikatanár. – Hallod, James? Ha szóltál volna, hozok neked is.

Még jó, hogy az asztal elég magas volt, így a vásárban lézengő diákok nem látták, amint Bond keze Q combjára siklott, és gyönyörű kék szemei összefonódtak a fiú tekintetével.

- Mit akarsz?

Bond már vette a levegőt, de ekkor egy diák érdeklődött egy régi óráról, amit Bond árusított. James immár a vásárlóval törődött és nem Q combjával, de a fiú még mindig bambán ácsorgott egészen addig, amíg a testnevelés tanár eladta azt a bizonyos tárgyat.

- Este nyolc, nálam – suttogta végül Bond.

- Ez most felhívás egy randira?

- Inkább felhívás szexre. Rohadt régóta izgatod a fantáziám.

Q el se tudta hinni, mi történik vele, se azt, hogy örüljön, vagy inkább sírjon.

- Komolyan azt hiszed, hogy beleegyezem?

- Ugyan már, látom, hogy nézel rám egész nap. – James kaján mosolyát nem tudta kikerülni. – Biztos neked is megfordult már a fejedben, hogy milyen jó lenne…

- Nem – hazudta Q, de ahogy hallotta a hangját rögtön észrevette, mennyire pocsékul. Ezért próbálta inkább az igazat mondani. – Vagyis de, de… én nem vagyok mindenki. Szeretnék már végre egy jól működő, kiegyensúlyozott párkapcsolatot, de ha te nem vagy ebben benne, inkább hagyjuk az egészet.

- Egy icike-picike kufirc csak belefér.
Bond olyan éhes szemeket meresztett rá, hogy Q lassan már kezdte élvezni a helyzetet, és szélesen elmosolyodott.

- James, te mindig megkapsz mindent, amit csak megkívánsz. Fogadd el, hogy most az egyszer nem így van.
Apró csönd.
- Jól van – szólalt meg Bond, és ő is megeresztett egy félmosolyt. Mindketten a tömeget fürkészték, a világért sem néztek volna egymásra. – Fogsz te még kegyelemért nyögdösni alattam.
- Vagy te énalattam.
Q mosolyogva vette szájába a szívószálat. 

folyt. köv. 

_________________________________

Megjegyzés: Igen, Q Sherlock öccse.
Megjegyzés 2: Az első öt történethez mind kaptam/találtam random szavakat, amiket beleépítettem a sztorikba. Ezek pedig:

Első: lézerfegyver, eladónő, vöröshagyma

Második: mutatóujj, kocogni, óváros, szellő

Harmadik: hangfal, agykontroll, plüssmaci, illóolaj

Negyedik: telefonszámla, tejtermékek, fényesít, hormon

Ötödik: sas, uszony, galopp, fény