Korhatár: 16
Műfaj: háhááát ezt mondja meg nekem valaki
Figyelmeztetés: egy darab káromkodás, kis korhatáros körítés, de semmi különös.
Tartalom: Mikor Castiel véletlenül rányit Samre és Gabrielre egy elég intim helyzetben, még nem sejti, hogy ezentúl az ő feladata lesz Deant esténként távol tartani az erotikusan túlságosan is túlfűtött párostól. Gabriel azonban elég ravasz ahhoz, hogy tudja, ezek az esték - kettesben Deannel - talán Castiel számára is többet hozhatnak annál, mint amire az angyal kezdetben vállalkozott.
Egyéb megjegyzés: SPOILER AZ ÖTÖDIK ÉVADIG. Az eredeti történethez képest annyi a változás, hogy itt Gabriel nem hal meg az istenek gyűlésén, hanem vígan éli napjait tovább a Winchester-testvérek, de főleg Sam oldalán.
És itt ragadnám meg továbbá az alkalmat, hogy bocsánatot kérek kedves követőimtől, amiért karácsony óta nem publikáltam semmit; az utóbbi időben a saját írásaimmal vagyok javarészt elfoglalva, és kevesebb időm jut a fanficekre (de mostantól igyekszem nagyon, tényleg.)
Castiel üveges szemekkel meredt az előtte álló testvérére.
Gabriel nagyot sóhajtott, és tüntetőleg a plafont nézte; még az ajkait is
összepréselte, miközben rettenetesen látszott rajta, hogy milyen kellemetlenül
érzi magát ebben a szituációban. Sam sem érezte magát sokkal könnyebbnek, de ő
legalább megőrizte komolyságát, és esdeklő szemekkel meredt az angyalra.
- Nem tehetem – jelentette ki Castiel szárazon. Szemöldökeit ráncolta, és
szinte szemrehányóan nézett Samre. – Nem fogok hazudni a kedvetekért.
A fiatalabbik Winchester fiú felállt a rozoga, acélszín motelágyról. A szobában
már kissé dohosodott a levegőt, Sam pedig különösen páradúsnak és forrónak
érezte a légkört; nem is nagyon csodálkozott rajta, hiszen lelkében a már meglévő
terhek poros padlása újabb – értékes, de valahol mégis kínzó – tárggyal lett
gazdagabb. A mardosó bűntudat amiatt, hogy jó ideig démon véren élt, hogy
veszélybe sodorta a családját, valamint leginkább, hogy ő szabadította a
világra az apokalipszist, mikor megölte Lilith-et – ezek tompa, néhol élesen
zengő hangok voltak a fejében, és bár tudta, hogy ezek azok a bűnök, amiket
Isten leginkább felró majd neki, ha arra kerül a sor, a kisebb kilengések is
gyötörték a lelkiismeretét. Már ha kis kilengésnek lehet nevezni azt, hogy
viszonya volt Gabriellel, Isten egyik arkangyalával.
- Ugyan, Cas, ez nem hazugság, csak elhallgatsz előle bizonyos dolgokat –
próbálkozott Sam. – Deannek pont elég
gondja van e nélkül is, oké? Semmi szükség rá, hogy még eggyel több terhet rárójunk.
Feleslegesen aggódna, vagy kiakadna, vagy gúnyolódna… - Látszott a fiún, hogy
akar még mondani valamit, de ez már tényleg a privát zónája határát súrolja, és
ezért csak nagyon halkan folytatta. – Nem akarom, hogy Dean azt higgye, meleg
vagyok.
Gabriel gúnyosan felnevetett, és ekkorra már minden komolyságát elhagyta – ha
volt neki egyáltalán valaha is. Tarkójára tette a kezeit, majd megfordult, és
kedélyesen végigterült a koszos motelágyon. Még a lábát is keresztbe tette,
mintha végtelenül derogálna neki ez a szedett-vedett társaság.
- Nem hiszem el, hogy ezt a beszélgetést
folytatjuk. Már úgy értem, hogy ez a legkomolyabb érv, amit az idióta ötleted
mellett fel tudsz sorakoztatni… Sam, állj már végre a sarkadra! Férfi vagy,
vagy Dean Winchester tehetetlen kisöcsikéje? Mert innen nekem nagyon úgy tűnik,
hogy úgy ugrasz, ahogy a nagytesó fütyül.
Sam próbálta nyelni az indulatát, és arra gondolt, hogy mit fog csinálni
Gabriellel, ha Castiel végre eltávozik a szobából. Sajnos ennek kapcsán nem túl
sok pozitív kimenetelű ötlete volt, némelyik tartalmazott jó ropogós
káromkodásokat, pár a kelleténél hangosabb szót –csak úgy miheztartás végett
persze, mert egyébként esze ágában sem volt megszabadulni imádott
arkangyalától; bár ezt magának is csak fogcsikorgatva ismerte be. Attól a
bizonyos naptól fogva, hogy Gabriel tiszteletét tette az istenek gyűlésén,
többször is megjelent a két testvér közelében (akiknek különben fogalmuk sem
volt arról, hogy hogy talált rájuk). Bár minden rábeszélés ellenére nem volt
képes megölni Lucifert, idővel egészen értékes szövetségesnek bizonyult, mikor
éppen nem az idióta tréfáit eszelte ki és lehetett vele normálisan beszélgetni
- ami elég ritkán esett meg vele. Sam persze nem is a beszélőkéjéért rajongott
annyira; különösen azon este után, mikor Dean és ő tonnaszámra vedelték a sört
egy sikertelen, jó pár hullával megtarkított akciót követően. Dean felszedett
valami random lányt a bárban, fel is mentek annak a lakására, Sam meg úgy
indult haza, hogy kezét-lábát lóbázta, és igazából semmihez sem volt kedve. A
motelbe visszaérve azonban Gabriel várta, aki bár észrevette hogy a Sam
szervezetében szorgosan keringő alkohol nem éppen a legerkölcsösebb dolgokat
hozza ki belőle, nem igazán tett semmit, mikor a magas fiú elkezdte simogatni
az arcát. Sőt, még akkor sem érezte égető szükségét közbeavatkozásnak, mikor a
jobb napokat látott Sam Winchester egyéb testrészeit
is elkezdte felfedezni, immár vízszintesbe helyezkedve. Ennek az eredménye lett
egy fejfájós, megbánás-szagú reggel, és a teljes tagadás – legalábbis Sam
részéről. Gabrielnek ez az egész nem volt túlságosan nagy dolog, volt már pár
egyéjszakás kalandja korábban, igaz, általában jobban preferálta a könnyed hoszteszlányokat,
mint a zűrös vadászokat. Mindenesetre kissé kellemetlenül érte őket Cas
váratlan megjelenése a szobában, mikor már éppen kezdtek belemelegedni a dolgokba.
- Kérlek, Cas, bármit megteszek cserébe – könyörgött Sam. Majd az ágyon fekvő
arkangyal felé sandított. – Ha te utasítod, annak engedelmeskednie kell, nem? A
felettese vagy.
- Apánk távollétében elvileg rendelkezhetek vele, de ez azért kicsit meredek
húzás lenne. - Sam olyan szemeket meresztett rá, hogy attól bármilyen földi
lény nyomban azt kívánná, bárcsak süllyedne meg alatta a föld; szerencsére
Gabriel azonban sokkal nemesebb származást tudhatott magáénak. – Castiel, számítunk rád.
Az angyal kissé pirosodva bólintott.
- Miért van egy olyan érzésem, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni?
- Mert minden valószínűséggel nem is fog - nyugtatta őt Gabriel, majd évődve
megpaskolta Castiel vállát. – De te azért tegyél meg minden tőled telhetőt,
rendben?
Castiel még mindig zavarban volt, de miután elment, Sam
megeresztett egy hatalmas, megkönnyebbült mosolyt. Valóban úgy érezte, mintha
jó pár kiló leolvadt volna a válláról, arca egészségesebb színezetet öltött, és
végre a gátlásai is feloldódtak; a szobát átszelve erősen, mégis bizakodóan
megszorította az angyal kezeit. Furcsa érzés volt megint „otthon” lenni, ebben
a viszonylag lepukkant, tisztítószer szagú motelszobában, de nem tehetett róla:
ha ketten voltak Gabriellel, az egész környezet kényelmessé és puhává vált.
Sajnos a Deannel való kapcsolata az idők során sokkal keserűbbé és monotonná
vált, de Gabriel mellett legalább nem kellett megjátszania magát, jóllétet
színlelve ott is, ahol nincsen.
- Köszönöm – suttogta Sam.
- Ne köszönj semmit, nem csak miattad tettem. – Az angyal átkulcsolta a kezét a
derekán, majd közelebb húzódott Samhez. A Winchester-fiú vigyorgott, ahogy
megint megtapasztalta a köztük lévő magasságbeli különbségeket. Gabriel feje a
válláig sem ért. – Castiel nagyon
lelkiismeretes, és ha egyszer megígérte, mindent meg fog tenni, hogy le ne
buktasson minket. Viszont pocsék színész és könnyen zavarba jön, szóval ha Dean
ezt félreérti, onnantól nyert ügye van.
- Mi? – döbbent le Sam, és kissé elhúzódott, hogy láthassa Gabriel arcát. – Ezt
meg hogy érted?
Gabriel olyan arcot vágott, amire csak egy több ezer éves, tapasztalt lény
képes, akit elképeszt és kétségbe ejt az emberi faj tájékozatlansága.
- Most ezt úgy mondod, mintha nem sütne róluk több kilométerről a szexuális
frusztráció. Különösen Castielből.
Sam alig tudott megszólalni, bár így utólag visszagondolva Gabriel határozottan
nem mondott hülyeséget. Castiel és Dean között valóban nagyon szoros kötelék
húzódott, és bár ő is látta azokat a félrekapott, gondoskodó pillantásokat, ő
Casre akkor is inkább úgy gondolt, mint egy családtagra, egy harmadik
testvérre.
- Dean is akarja őt – bukott ki Samből a felismerés. Mintha minden eddigi
beszélgetésfoszlány, mozdulat értelmezhetővé vált volna a testvére és annak angyala
között. – A francba is, erre miért nem jöttem rá korábban? Segíthettem volna
nekik… elvégre pár éjszakát csak kibírok külön szobában, amíg ők lerendezik a
dolgot. Nem értem, miért nem szóltak nekem, nincs ebben semmi rossz.
- Egyrészt azért – forgatta a szemeit Gabriel -, mert gondolom Dean is félt
attól hogy majd gúnyolódni fogsz rajta, másrészt egyiken sem biztosak abban,
hogy a másik is ugyanígy érez iránta, harmadrészt… harmad részt egyszerű
logika. Gondoskodnak egymásról. Féltik egymást, de saját magukat is, és ezért
érzik, hogy jobb, ha távol maradnak testileg.
Sam önkéntelenül elmosolyodott.
- Szóval szerinted szerelmesek egymásba?
- Szerinted nem? Annyira nyilvánvaló.
- De hát Castiel angyal, az idő nagy részében még csak nincs is velünk. Nem
tudom, hogy működhetne köztük ez a párkapcsolatosdi.
- Én is az vagyok – húzta fel a szemöldökét Gabriel, széttárva karjait. – Mi
pedig tudtommal kitűnően megvagyunk.
- Jó, de ez nem egy párkapcsolat – tiltakozott Sam. – Néha ágyba bújunk, és jól
érzem magam veled… de lényegében ennyi.
Remélem emlékszel, hogy legelőször részeg voltam, és bár így utólag nem
tudnám megmagyarázni, a többi alkalom hogy jött, de nem vagyok beléd szerelmes.
A fiú mindenre számított, hogy Gabriel majd elhúzódik tőle, hogy ott hagyja őt
egyedül, hogy soha többé nem jön vissza – pedig legkevésbé az állt a
szándékában, hogy elriassza őt -, viszont az angyal mégsem tett semmi
látványosat, csak a mindig életkedvet sugárzó arca süppedt be kissé. Sam
szemébe nézett, áthatóan és mintha egészen az agyvelejéig látott volna;
mértéktelen zavar ült ki az arcára. A fiú sosem látta még ilyen komolynak.
- Ó, ha apa látná, mennyi felesleges gondolat gyötri a kicsiny kis fejeteket –
szólalt meg szemöldökét ráncolva. – Mennyi bűnt ráaggattok magatokra, mint
valami címkéket, csak azért, mert valami furcsa örömetek telik abban, ha gyötör
titeket a lelkiismeret… Sam, te tényleg azt hiszed, hogy neki ezek számítanak? Ő,
aki olyan nagy dolgokban gondolkodik, éppen a démon vért vagy a velem való
viszonyt fogja neked felróni, mikor száz és száz embert mentettetek már meg a
bátyáddal? Nonszensz. És azt sem értem, miért nem tudod bevallani magadnak a
nyilvánvalót… ha a férfitest tart vissza, semmi gond, keresek másik járművet. Így talán megfelelek majd Deannek is.
- Ne – kapta el a kezét Sam, aki immár paprikapiros volt, és még észre sem
vette. Magához húzta Gabrielt és hosszan megcsókolta, miközben kezei egészen
betévedtek alul az angyal ingje alá – akinek láthatóan nem volt ellenére a
dolog, mert szorosan átfonta karjaival Sam nyakát. Így csatáztak egy darabig,
egyre közelebb és közelebb férkőzve egymáshoz, míg végül Sam ajkai Gabriel
nyakán kötöttek ki.
- Tudod te, milyen szerencséd van velem? – sóhajtotta Gabriel elakadt
lélegzettel, ahogy visszafojtott egy elegáns kis nyögést. Sam értette a dolgát,
az biztos.
- Mert nem sértődsz meg egyhamar?
- Ilyen családdal mint az enyém, jobb ha az ember megtartja magának a
véleményét. Ez tapasztalat. Szexelni meg szeretek – fejezte ki véleményét
tömören az arkangyal. Sam belevigyorgott annak nyakába, és hamarosan azt is
konstatálta, hogy Gabriel libabőrös. Ezt többnek értékelte, mint egyszerű
siker, mert azért feltételezte, hogy az angyalnak nem kis tapasztalata volt
ilyen dolgokban – már amennyit eddig mesélt neki. Ezért hát a fiú szándékosan
lassított, ajkaival épp csak súrolva Gabriel bőrét, kezével pedig finoman annak
csípőjét kezdte simogatni. Megérte, mert szeretője szemét az égnek emelte, és
látszott rajta, hogy nehezen veszi a levegőt. Sam még a porhüvely irdatlan
ütemben verő szívét is érezte, ahogy a másikhoz simult: Gabriel mellkasa forró
volt, heves és Sam egy pillanatra tényleg elhitte, hogy ez a magas rangú
főangyal, aki ráadásul több ezer éves, szerelmes lehet belé. Pont belé.
- Villany? – kérdezte Sam kiszáradt ajkakkal. Gabriel hátranézett a halványan
pislákoló éjjeliszekrény lámpájára. Elvigyorodott.
- Villany.
Az angyal csettintett, és máris jótékony sötétségbe burkolózott a piciny, ám
annál koszosabb motelszoba.
×××
Egészen pontosan öt
nap telt el ama bizonyos incidens óta, hogy Castiel rajta kapta Samet és
Gabrielt egy elég intim szituációban, és szegény azóta sem volt képes túltenni
magát a sokkon. Az ugyanis egy dolog volt, hogy Castiel teljesen tapasztalatlan
volt ilyen téren, de ez nem jelentette azt, hogy nem akart tapasztaltabb lenni;
akart, hogyne akart volna, csak hát nem volt senki a közelében, akit legalább
kicsit is kedvelt, és aki hasonló tudásvágyat érzett volna fellobbanni
lelkében. Már Dean Winchesteren kívül, aki persze kétség kívül sok mindenre
megtaníthatta volna a visszahúzódó angyalt, csak éppen Castiel nem mert lépni.
Miért is mert volna? Még jól emlékezett arra a kínos alkalomra, mikor elmondta
Deannek, hogy ő még nem volt nővel, az meg elvitte őt egy lokálba, és minden
erejével azon volt, hogy összehozzon neki egy fizetett menetet. (Pedig mikor
még csak beszélgettek róla, Castiel szíve szinte a torkában dobogott, annyira
remélte, hogy ez a gondolatmenet majd pozitív irányban fog tovább folyni, ő
pedig végre elmondhatja azt a valamit, amit eddig – szándékosan – magában sem tudatosított.)
Aztán a dolgok akkor máshogy alakultak, majd máskor is máshogy alakultak, és a
harmadik, negyedik, ötödik alkalommal is mindig volt valami kifogás, hogy miért
gyáva már megint, és miért nem vallja be az érzéseit Deannek… jó indokot nem
tudott találni, mert a félelmet nem fogadta el jó indoknak. Ő Isten katonája,
hogyan védje meg az emberiséget a rájuk leselkedő veszélyektől, és hogyan védje
meg a saját családját, ha még arra sem
képes, hogy egy egyszerű kis érzést beismerjen egy alacsonyabb rendű halandó
előtt?
Gabriel és Sam ügye óta még többet vergődött ezen, de a Deanhez való
hozzáállása alapvetően nem változott. Szerette őt, imádta őt, és szüntelenül
arra vágyott, hogy a közelségében lehessen; de nem tett semmi feltűnőt. Saméket sem árulta el, mert nem érezte
helyénvalónak. Egyrészt megígérte, másrészt nagyon szimpatikus volt neki az,
hogy Gabriel és Sam nem törődnek másokkal (talán Deant kivéve), csak azzal,
hogy nekik jó legyen, még ha ez mások rovására is megy – és hamarosan Castiel
megtapasztalhatta, hogy milyen az, mikor az ő rovására megy.
Egy este ugyanis hallotta Samet, ahogy hozzá imádkozik egy sötét parkolóban, és
mivel elég kétségbeesetten segítséget kért tőle, Castiel úgy döntött, megjelenik
neki. De már abban a percben megbánta ezt, ahogy Sam szólásra nyitotta a
száját.
- Csak azt szeretném tőled kérni, hogy tartsd fel kicsit Deant, amíg mi Gabe-bel…
szóval érted. Nem szeretnénk, ha véletlenül betévedne a közös motelszobánkba.
Castiel arca egyszerre türközött megdöbbenést és dühöt.
- Komolyan ez az a létfontosságú kérdés, amit nem oldhatsz meg nélkülem? Ne
haragudj rám, Sam, de ennél most sokkal jelentőségteljesebb problémákkal
kellene foglalkoznom, nem érek rá… ilyen
dolgokra. – Az ilyen szót jelentőségteljesen
megnyomta, Sam pedig felnyögött.
- Csak egy-két óráról lenne szó, rendben? – Fejével a parkoló másik végére
bökött, egy villódzó, neon cégéres bár felé. –Már mondtam Deannek, hogy nem
érzem jól magam, és inkább hazamegyek pihenni. Neked csak annyi lenne a dolgod,
hogy beszélgess vele egy kicsit, és marasztald egy-két órácskát. Inkább kettőt.
- Sam, értsd meg, mikor azt mondom, hogy nem tudom megtenni, amire kérsz.
- Kérlek, Cas. Tudom, hogy nem lesz egyszerű feladat, de én nagyon jó
barátomnak tartalak téged, és hiszem, hogy sosem hagynál cserben. Most, hogy
tudsz mindent, többet lehetnénk együtt Gabriellel, te pedig kihasználhatnád ezt
az időt arra, hogy jobban megismerd Deant. És egyébként meg is ígérted. – A Sam tekintetéből kilövellő célzásokat
Castiel nem vette fel, és pár perc kétségbeesett lamentálás után, mindent (de
különösen a Deanről szóló részletet) figyelembe véve egy lemondó,
világfájdalmas sóhajjal közölte döntését:
- Nem csinálunk belőle rendszert.
Sam vigyorgott, és megpaskolta Castiel vállát.
- Tudtam én, hogy mindig lehet rád számítani. – És Cas ekkor már tudta, hogy
semmi jóra nem számíthat.
Sam majdhogynem karon fogva cipelte be őt a neon cégér alá, és az angyal
elfintorodott, ahogy megérezte a kocsma füstös, alkoholszagú levegőjét.
Viszonylag sokan voltak ezen az estén, a pult felé masírozva pedig – amint
sikerült hanyagolnia a kiáltozást a biliárdasztal felől, és a pultos lány
felálló, rózsaszín haját – szinte azonnal észrevette az éppen whiskyt hörpintő
Deant. Ahogy közeledtek, Sam próbált egyre sápadtabbnak tűnni, és folyton a
hasát fogta.
- Jobban vagy már? – kérdezte Dean, hátra se pillantva.
- Öhm, igen, egy kicsit, de szerintem inkább visszamegyek a motelbe, szeretnék
lepihenni. Hoztam viszont erősítést. – Dean ekkor hátrafordult, és íves
szemöldökeit kérdően felvonta, miközben Castiel szemébe nézett; az angyal nem
tudta, hogyan képes még egyáltalán megállni a lábán.
- Hát te? Nem úgy volt, hogy a fontos mennyei dolgaid miatt távol leszel egy
ideig?
Sam nem bírta elrejteni a vigyorát, és átkarolta Castiel vállát.
- Így volt, csak hát Cas rettentően félénk, és csak nekem merte halkan
megsúgni, hogy szeretné végigkóstolni Lawrence összes fellelhető alkoholos
csodáját, lehetőleg ebben a bárban kezdve.
- Igazából csak meg akartam nézni, hogy vagytok – szúrta közbe félénken
Castiel. Dean szája szélén bizonytalan mosoly bujkált, és megpaskolta a
mellette lévő bárszéket.
- Gyere, ülj akkor le. Sam csak klimatizálódjon a motelszobában, elleszünk mi
nélküle is.
Castiel sóhajtott, és magában felkészült rá, hogy ez nem lesz egy könnyű menet.
De aztán maga is meglepődött, hogy Dean mennyire készségesen rendelte az
újabbnál újabb italokat (főleg magának), és egyébként is igen beszédes kedvében
volt – itt talán közrejátszott az is, hogy lehajtott már pár korsó sört,
mielőtt Cas tiszteletét tette a kocsmában. Az angyal persze többnyire
elmerengve bámult maga elé, és sűrűn igeneket hümmögött, mikor Dean mondott
valamit - többnyire vagy nőkről, vagy az Impaláról, vagy az italokról esett
szó, és mivel Cas egyik témához sem tudott igazán érdemlegesen hozzászólni,
jobbnak látta, ha csendben marad. Igyekezett elhessegetni magától a gondolatot,
hogy most vajon mit művelhet drága jó testvére Sammel, és bár ez utóbbit nem
ismerte még annyira, azzal tisztában volt, hogy Gabriel nem igazán szégyenlős.
-… szóval megpróbáltam beosonni hozzá. Az ajtót is simán feltörhettem volna, de
akkor valamiért sokkal jobb ötletnek tűnt a fáramászás… meg aztán nem volt
olyan messze az az ablak. És bemásztam, meg minden jól is alakult volna, ha
véletlenül nem a csaj szüleinek a szobájában kötök ki.
Castiel elhúzta a száját, és mint már ki tudja hanyadjára az este folyamán,
sóhajtott.
- Ühüm.
- Cas, figyelsz te rám egyáltalán?
Az angyal hirtelen felkapta a fejét.
- Hogyne figyelnék rád, éppen az ablakos történetet mesélted. Folytasd csak
nyugodtan.
Dean próbálta kifürkészni Castiel arckifejezéseit, de így becsiccsentve örült,
ha egyáltalán egyenesen tudott látni. Azt azért így is leszűrte, hogy az
angyala kicsit ideges –túlságosan is ideges.
- Ugye nektek nem kell megtartóztatnotok magatokat? - váltott témát hirtelen Dean, és csuklott
egyet. Castiel csak összevonta a szemöldökét. – Úgy értem, mint a papoknak,
hogy cölibátus, meg ilyesmik.
- Nem, ezek a törvények az emberekre vonatkoznak – válaszolta készségesen
Castiel. – Persze nálunk is vannak, akik példásan az aszkétizmust választják,
hiszen ez is egy mód arra, hogy Istent szolgáljuk. Azonban mi is csak
teremtmények vagyunk, és közöttünk is vannak mohók és paráznák.
Az utolsó mondatnál Dean válla ütemesen rázkódni kezdett, ahogy a férfi
ráhajolt a kocsmapultra, és Castiel csak pár pillanat múlva jött rá, hogy
nevet.
- Vettem észre, ezért is voltam kíváncsi. Gabriel legutóbb felsorakoztatta
előttem a Casa Erotica gyűjteményét, és mit mondjak, le voltam nyűgözve...
egész ritkaságok is megvannak neki, de nem akarta őket kölcsönadni. Mondjuk az
is igaz, hogy ha a helyében lennék, én is félte őrizném a kincseimet.
Castiel érezte, hogy pirulni kezd.
- Khmm, igen, nos, Gabrielbe nem szorult túl sok szemérem. – Az angyal hősiesen
küzdött bűnös gondolatai ellen, de mégis minduntalan eszébe jutott az az
átkozott motelszoba. Nagyon témát akart már váltani. – Egyébként ami az
italokat illeti, elismerem, ez a skót whisky nevezetű igazán kiv…
- Magányos vagy te is, ugye? – Dean aztán megint csak nevetett. – Ne válaszolj, én is tudom, hogy ezen a
rohadt bolygón mindenki kibaszottul magányos. Én is és Sam is, csak jól
titkoljuk. Itt és ott megmentünk pár lelket, és kiűzünk néhány démont, de
gyakorlatilag hajléktalanok vagyunk, és pókerből szedem össze a napi bevevőt,
meg kártyacsalásból. Bobbyn és rajtad kívül nagyjából senkink sincs.
Castiel habozott, mert Dean ez utóbbit olyan hangsúllyal mondta, mintha ő nem
lenne számára elég. Az angyal gyomra hirtelen görcsbe rándult, és érezte, hogy
a hideg futkos a hátán. De azért mégis meg akarta kérdezni, akkor is, ha nem
akarja hallani a teljesen nyilvánvaló választ.
- Szeretnél saját családot?
Dean lenézett a pohara aljára.
- Azt szeretném, hogy ne kelljen választanom köztetek és egy saját család
között.
- Minden bizonnyal nem fog megvigasztalni, de mi is mind egyedül vagyunk, és
csak a testvéreinkre számíthatunk. Meg persze apánkra. – Cas a kocsmapultot
bámulta üres szemekkel, és hirtelen mintha könnyebbnek érezné magát. A saját
nyomorát mesélte, és abban sokkal inkább otthon volt, sokkal inkább
biztonságban érezte magát, mint abban az idegen, földi világban, ahol furcsa
műsorok mennek éjjelenként a televízióban, és ahol kénytelen eltitkolni
testvére és Sam erkölcstelen viszonyát. Az érzékiség is új volt neki, és
félelmetes… Deantől is tartott néha, bár tudta, hogy a vadász sosem bántaná
meg. Összességében azonban jobban ragaszkodott hozzá, mintsem félelme felül
tudott volna kerekedni.
Dean pedig csak mosolygott, az alkoholtól bódultak minden derűjével, és
felemelte a poharát.
- Jó, hogy itt vagy, Cas.
Castiel arcára féloldalas mosoly kúszott.
×××
Az angyal azt hitte, a többi alkalom már könnyebben fog menni,
már ami a természetes viselkedést illeti. Eredetileg persze azt se tervezte –
mit tervezte, kifejezetten ágált ellene -, hogy lesz több alkalom, mert így is
sokkal többet tett mennyei testvéréért mint illene, és különben is, a páros
eddig is megvolt az elterelői hadművelet nélkül. Gabrieltől ugyan nem félt,
mert őt mindig is sokkal jobban foglalkoztatták az emberek, mint arkangyali
teendői, és mások is kedvelték, mert sokkal kevésbé volt eltelve magával, mint
három másik közvetlen testvére; Sam azonban a barátja volt, és amilyen könyörgő
szemeket tudott mereszteni, Castiel nem tudta megtagadni tőle a támogatást. Sam
megérdemli a boldogságot, még akkor is, ha az csak pillanatnyi – ő pedig addig
is kettesben lehetett Deannel, még ha nem is olyan minőségben történt ez, ahogy
mélyen kívánta.
Így hát Cas ezek után is hősiesen játszotta az elterelő szerepét, bár párszor
igen összeveszett Sammel és Gabriellel. Az még egy teljesen normális kívánság
volt, hogy Deant tartsa minél távolabb az éppen aktuális motelszobától, de az
is előfordult, hogy épp egy ilyen alkalommal egy bárban ücsörögtek, Dean pedig
haza akart vinni egy nőt, és Castiel csak hosszas magyarázkodás, habogás és
pirulás után tudta meggyőzni őt, hogy ha már egyszer időigényes elfoglaltságai
mellett időt szakít Deanre, az legalább foglalkozzon vele rendesen. Egy idő
után nem korlátozták magukat csak bárokra; Dean megmutatta neki mi az a mozi,
és egyszer egy vámpíros ügy kapcsán még egy cirkuszba is kaptak két
tiszteletjegyet, Sam pedig nagyon készségesen ajánlkozott, hogy menjenek csak
el ketten, ő el lesz otthon magában.
Egy alkalommal egy lepukkant, kisvárosi motelben szálltak
meg, Dean pedig megkérdezte Castielt, hogy mi lenne, ha az ügy végeztével
megnéznék azt az új horrorfilmet a moziban, amire Dean olyan régóta vár. Cas
beleegyezett, és nagy meglepetésére a film nem is bizonyult annyira rossznak;
hazaúton annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy egészen a motelig kísérte
Deant. Ez alkalommal eszébe sem jutott, hogy Sam és Gabriel esetleg ott
lehetnek, és hagyta, hogy Dean szélesre tárja előtte az ajtót. A szoba üres
volt, csak a fürdőszobából hallatszódott a zuhany csobogása, és még valami
nagyon halk és kivehetetlen beszédfoszlány. A következő pillanatban Sam lépett
ki a fürdőszoba ajtaján, derekára pedig hanyagul rácsavart egy törülközőt. Arca
piros volt, és a haja szét volt borzolva, hosszú tincsein apró cseppekben csillogott
a víz.
- Á, Dean, máris hazaértetek? – kérdezte, Castiel pedig látta rajta, hogy
nehezen veszi a levegőt. Nem akarta elképzelni, hogy mit műveltek Gabriellel a
zuhanyzóban, de öntudatlanul is megtette, és érezte, hogy ég az arca.
- Várjatok csak, mintha szárnysuhogást hallottam volna – húzta össze a
szemöldökét Dean, és benézett a fürdőszobába.
- Ember, lazíts egy kicsit – mosolygott Sam, hibátlan alakítással. – Túl sok
angyal vesz körül minket mostanában, ezért képzelődsz. Én nem hallottam semmit.
Castiel?
- Én sem.
Dean egy pillanatig elgondolkodott, de aztán hamar túllendült a dolgokon, és
bement a fürdőszobába. Hamarosan a vízcsobogást is hallani lehetett.
- Ha tudná, mi folyt abban a zuhanyzóban negyed órával ezelőtt, nem tartózkodna
benne olyan szívesen – jegezte meg Sam, de humorosnak szánt mondata nem úgy
hatott Casre, ahogy azt várta volna. Az angyal szinte őrjöngött.
- Mondd, Sam, miért nem tudjátok magatoknak megtartani a problémáitokat?! Miért
kell engem is beleavatni, hm? Abba belegondoltál, milyen kellemetlen, ha éppen
nem a fürdőszobában vagytok, és rátok nyitunk?
Sam egy darabig bűntudatosan, mélyen hallgatott. Aztán egyszer csak megjelent a
háta mögött Gabriel.
- Még egy olyan sokkot biztos nem élnél túl, tudjuk. Nagyon sajnálom, ha
haragszol, pedig pont most akartunk megkérni Sammel egy nagyon-nagyon picike
szívességre. Csak arról lenne szó, hogy holnap is vigyázhatnál kicsit arra,
hogy Dean ne tévedjen errefelé. Felőlem elviheted akárhová, például egy bárba,
vagy tőlem akár a szobában is maradhattok, csak az Impalától tartsd távol, oké?
Cas szemei kidülledtek.
- Mit akartok ti…?
- Az legyen a mi titkunk – kacsintott Gabriel. – De maradjunk annyiban, hogy ha
arra tévedtek, nem fogtok szépeket látni.
- Mondjátok, nektek teljesen elment az eszetek? Dean megöl titeket. Kizárt, hogy
ezt elvállaljam. Keressetek valaki mást. - Cas el akart menni, de akárhogy
koncentrált, nem történt semmi. Ehelyett mikor kinyitotta a szemét, kénytelen
volt elviselni a kajánul vigyorgó Gabriel látványát.
- Gabriel, engedj el.
- Ha szép szóval nem megy, elmondok Deannek mindent. Tudom, mennyire félsz
attól, hogy visszautasít… szinte érzem a rettegést azon a kopott
ballonkabátodon át, Columbo.
És most Castiel is érezte. Tagjai izzadtak, és a homloka is mintha jégből
lenne; a ruhák kényelmetlenül tapadtak rá, és iszonyodott, félt, rettegett, nem
mert Samre nézni. A titkát hangosan kimondták, és már nem lehetett úgy tenni,
mintha nem létezne.
- Honnan…. honnan tudod? – Castiel életében először érezte azt, hogy hányni
tudna. De tekintete vasból volt, nem mutathatott gyengeséget.
- Lehetetlen nem meghallani, mennyire ver a porhüvelyed szíve, mikor vele vagy.
– Gabe mosolygott. - Tehát akkor?
Castiel várt, maga elé bámult a semmibe. Aztán bólintott, és a következő
pillanatban hűlt helyét találták.
- Gabriel, ugye nem gondoltad ezt az utóbbi dolgot komolyan? – hüledezett Sam,
ahogy kedvese felé fordult. Az kisimított a hajából egy tincset.
- Ugyan – forgatta amaz a szemeit. – Dehogy gondoltam. Még ha meg is tenném, az
csak Castiel javára válna… de nem, nem tervezek kerítőt játszani.
×××
Másnap minden a terv szerint alakult, bár Dean kicsit
meglepődött, hogy Castiel két egymás utáni este is ráér –de Sammel egyébként is
maradni szándékoztak még másnapig a motelben. Miután Cas és Dean elmentek a motel
közvetlen szomszédságában található bárba, Sam azonnal felpattant a
motelágyról, és kiosont a hideg, csípős éjszakába. A parkoló közel volt, és -
ahogy várta - Gabe már ott rostokolt az Impala mellett.
- A francba, elfelejtettem a kocsi kulcsot – csapott a homlokára Sam, de aztán
Gabriel vigyorogva felmutatta az említett tárgyat.
- Látod, ennyi előnye van annak, ha angyal a partnered. Ingyen csoki és
feltűnés nélkül kilophatsz bárhonnan bármit.
Sam finom csókot lehelt Gabe ajkára, majd becsukta maguk mögött az ajtót. Bár
még kicsit hideg volt a kocsiban, ez egyiküket sem zavarta; Sam pár pillanaton
belül azon kapta magát, hogy a hátán fekszik, és kényelmesen belenyomja a fejét
a bőrülésbe. Gabriel nagyon szorosan, elképzelhetetlenül szorosan tartotta őt, és
Sam azon gondolkodott, hogy miért nem engedte korábban az angyalnak, hogy ő
legyen a domináns. Sam ajkait szinte tépte, és bár néha-néha lassított,
egyáltalán nem volt gyengéd vele, viszont arra is vigyázott, hogy ne okozzon
fájdalmat. Aztán mikor megunta a heves nyelvcsatát, kezei elkezdtek vándorolni
Sam pólója alá, ujjait követelőzően végigsimította a fiú izmain, ajkai pedig
egyre lejjebb siklottak. Sam behunyta a
szemét, és megpróbált csak Gabrielre koncentrálni, ahogy annak vékony ujjai hosszan
elidőztek a hasán.
- Ez mi? – Gabe olyan érzékien rajzolt köröcskéket Sam egyik sebe köré, hogy az
beleborzongott, és ahogy a vadász belenézett az angyal szemébe, tudta, hogy ő
is érzi már a nadrágon keresztül, milyen vágyakat is szabadított fel benne.
- Tegnap szereztem, csak egy kis karcolás – válaszolta Sam, ahogy mellig húzta
a pólóját, és lenézett a hatalmas kék-lila foltokra a hasán, valamint a
lehorzsolódott sebre. Gabe Sam térdén
ült, és az eddigi vágyakozó pillantások most szinte egy pillanat alatt
átalakultak gyengédséggé: körözött még egyet Sam hasán, mire az összes seb
eltűnt.
- Csodálatos vagy.
És Sam valóban úgy nézett rá, mint valakire, akit imádni kell. Sokáig maradtak
mozdulatlanul, egymás szemébe nézve, mert Gabriel egyszerűen nem mert
megmozdulni. Aztán a mosoly leolvadt az ajkáról, és egykedvűen felült.
- Mi a baj? – kérdezte Sam, ahogy Gabe arcát kezeibe fogta.
- Sam, én ezt így nem vagyok hajlandó tovább csinálni. Belefáradtam ebbe az
egész barátság extrákkal dologba. Ha nem szeretsz akkor mondd meg egyenesen a
szemembe, nem fogok megsértődni és ígérem, nem mondom el senkinek, mi volt
köztünk, csak engedj elmennem. Most vessünk véget ennek, amíg mindketten épek
vagyunk, és most, amíg képes vagyok rá.
- Eszemben sincs elhagyni téged – értetlenkedett Sam, szemöldökét ráncolva. –
Úgyhogy fejezd be ezt a hülyeséget.
- Nem szeretsz. – Gabriel mosolygott, mire Sam hátradőlt, és megeresztett egy
lemondó sóhajt.
- Tényleg ennyire fontos számodra, hogy mit érzek? Nézd, tarthatsz önzőnek, de
nem szeretnék még egy igazi párkapcsolatot.
Az ilyesmi egy vadásznak felesleges teher, és félek, neked se tenne jót.
Gabriel éppen szólásra nyitotta a száját, mikor Sam mobilja rezegni kezdett
annak zsebében.
- Mi történt, Cas? – Sam összehúzta a szemöldökét, és még Gabriel is hallotta a
vonal túlsó feléről testvére dühös, ámde kissé elmosódott mondatait. Úgy fél
perc után Sam is megunta a dolgot, és hamar elköszönt Castieltől.
- Idejönnek?
- Igen – felelte Sam, ahogy visszacsúsztatta a telefont a zsebébe. Lassan vette
a levegőt. – Azt nem tudom miért, de Dean vissza akar menni a motelszobába….
Cas azt mondta, menjek vissza én is. De nem fogok. Majd találok valami
kifogást, hogy hol voltam.
Gabe elvigyorodott, majd egyetlen rántással megfogta Sam vállát, és újra
lenyomta őt a bőrülésre.
- Úristen, te tényleg erős vagy –nyelt egyet Sam, pedig ő sem volt éppen
piszkafa. – Ezt vegyem úgy, hogy jegeljük az előbbi témát?
- Jegeljük? – Gabriel felnevetett, és egy mozdulattal lehúzta Sam nadrágján a
cipzárt. Kínzó lassúsággal végigfuttatta ujjait a vadász férfiasságán. – Nem,
gyönyörűségem, mert úgy megkínozlak most, hogy Alastair is könyörögni fog a
receptért. És tudni fogod, hogy mik a bűvös szavak.
×××
Castiel arcát kiverte a veríték, ahogy felfelé igyekeztek a
motel lépcsőjén. Hál istennek még a bárban sikerült kiosonnia a mosdóba, és
figyelmeztetnie az álompárost, hogy közeli látogatás várható. Igazából elég
késő volt már, és miután Dean szóváltásba keveredett a biliárdasztalnál
valakivel, nem volt kedve tovább maradni, és Castiel kissé bizonytalan
győzködése ellenére mindenképpen haza akart menni.
- Sam vajon hol lehet? – csodálkozott Dean, ahogy beértek a szobába, és
körülnézett.
- Hát… talán megéhezett. Ilyenkor is szoktatok enni, ugye?
Dean felvonta a szemöldökét, amikor benézett a fürdőszobába.
- Este, igen, de ilyenkor már egy normális étterem sincs nyitva, bolt meg
nincsen közel. Lehet, hogy elvitte az Impalát? Meg kellene nézni.
- Biztosan nem – vágta rá szinte egyből Cas, komoly arccal, de érezte, hogy
kezd pirulni. – Ugyan miért vitte volna el a kocsit? Nincs semmi értelme,
láttam enni, amikor eljöttem hozzád. És egyébként is, Sam felnőtt férfi, nem
szabad folyton nyomást gyakorolnod rá, és őrizgetni, mintha gyerek volna… az
Impala ott van a helyén, ahol hagytad, épen és sértetlenül. Senki nem nyúlt
hozzá, nem is kell leellenőrizni.
Dean csak sűrűn pislogott.
- Öhm… oké.
Dean várta, hogy Cas eltűnjön, ahogy amúgy is szokása volt, de az angyal csak
zavartan álldogált egy helyben, és tekintete ide-oda futkosott a szobában.
- Szeretnél még valamit mondani? – vonta fel a szemöldökét Dean, amint
levetette magát az ágyra, és elkezdte kifűzni a cipőjét.
- Nem, én…
- Megváltoztál az utóbbi időben.
Castiel leült mellé az ágyra.
- Csak szeretnélek jobban megismerni titeket, és az emberek világát. Ez olyan
nagy baj?
- Nem mondtam, hogy baj. – Dean felnézett rá, és oldalt megjelent egy kis mosoly
a száján. – Tudod, hogy a barátomnak tartalak, jöhetsz amikor csak kedved
tartja, én bánom a legkevésbé. Samet azért megkérdeztem pár napja, de neki
sincs vele problémája… viszont érdekes, hogy mikor érdeklődtem, nem akar-e
egyszer velünk jönni, azt mondta, hogy mi csak szórakozzunk jól, ő elvan
egyedül is.
Castiel ez egyszer örült, hogy fegyelmezni tudta arcizmait, és egy gúnyos képzelem-et sikerült elnyomnia magában. Abban
a pillanatban azonban, mikor Dean egy sóhajjal felállt az ágyról, tompán hasított
bele a szoba csendjébe egy duda hangja. A vadász pupillája szinte ezzel egy
időben hatalmasra tágult.
- Ez a…
- Dean, én nagyon nagyra értékelem a társaságod – pattant fel Castiel, majd
beállt az ajtó elé. Szikár, merev tekintete mintha puhább lett volna, különben
pattanásig feszült idegekkel. Annak sem volt tudatában, hogy mit beszél, és
torkában dobogó szívvel csak úgy lökte egymás után a szavakat, ahogy éppen
eszébe jutottak. – És azt is, hogy
mennyire türelmes vagy velem. Veled lenni az egyik legértékesebb időtöltés
számomra, és boldoggá tesz a tudat, hogy nem csak én érzek így.
- Örülök hogy ilyen beszédes kedvedben vagy, de félreállnál? Meg kell néznem,
mi folyik odalenn.
- Miért pont most? – Dean előre akart lépni, de Cas közvetlenül eltakarta a
kilincset. Dean már bosszús arcot vágott.
- Te is hallottad a dudát. Az édesem hangját ezer közül is felismerem, úgyhogy
engedj el.
- De hát annyi más autó van még a közelben, ezek közül bármelyik lehetett. Én
ugyan nem vagyok jártas ezekben a dolgokban, de eddigi tapasztalataim szerint
mindegyiknek hasonló a hangja.
- Cas, ne szórakozz velem.
Dean már egészen közel volt az angyalhoz, vállaik majdnem súrolták egymást.
Castiel maga is meglepődött, hogy nem húzódott el a szemkontaktus elől.
- Nem, Dean, nem megyek sehova. Azt akarom, hogy végre rám figyelj.
A férfi keresztbe tette a karját.
- Szeretnéd, hogy meghallgassalak? Rendben, ki vele. Ismerlek már annyira, hogy
tudjam, úgy sem mondasz ilyenkor semmi érdemlegeset, csak merev képpel bámulsz
rám, mint valami karót nyelt szent.
És minden úgy történt, ahogy Dean megjósolta. A vadász vonásai kissé
meglazultak.
- Erről beszélek. És most hadd menjek, mert ha a rád pocsékolt időben valami
baja történik a kicsimnek, esküsz…
De a mondatot Castiel beléfojtotta egy lágy csókkal. Bár egyáltalán nem állt
szándékában a dolog, mikor Dean kissé előredőlt hogy hozzáférjen a kilincshez,
nem tudott ellenállni a kísértésnek, és óvatosan, szinte gyermeki félelemmel
száját Dean ajkaira nyomta. Kínzóan lassú volt az elkövetkező pár másodperc, és
miközben az angyal finoman ízlelgette a férfi ajkait, annak forró leheletétől
érezte a hátán a libabőrt. Dean legalább annyira le volt döbbenve mint Cas, de
miután a másik finoman simogatni kezdte a nyakát, időlegesen visszanyerte lélekjelenlétét,
és ugyanolyan gyengéden visszacsókolt. Az egész csak rövid ideig tartott, és
Castiel alig élvezhette ki a csók viszonzásából fakadó, hirtelen felszökő
örömét, mert a még mindig kissé sokkos Dean elhúzódott tőle. Cas szégyenteljesen
leszegte a fejét.
- Ne haragudj, Dean, n-nem akartam…
annyira s-sajnálom, nem tudom, miért csináltam. Ne undorodj tőlem,
kérlek. Ugye nem undorodsz tőlem? Hiba volt akár csak gondolnom is ilyesmire.
- Hogy képzelhetsz olyasmit, hogy undorodok tőled? – kérdezte Dean halkan.
Megtalálta Castiel kezeit és saját dereka köré vonta őket. – Nagyon megleptél, az
biztos, de ez nem feltétlenül rossz dolog. Sőt. Teljesen nyilvánvaló, hogy
mindketten vonzódunk egymáshoz, ezt kár lenne letagadni. Igazából mindeddig
attól féltem, hogy én pusztán mint ember vagyok számodra érdekes, és hogy téged
nem érdekel a testiség. – Dean arca épphogy, de azért láthatóan kissé pirosabb
színezetet öltött. – És mivel számomra a szex szervesen hozzátartozik egy
kapcsolathoz, nem akartam, hogy kényelmetlenül érezd magad emiatt.
Castiel az utolsó mondatra látványosan elvörösödött.
- Megkérdezhettél volna.
- Most már mindegy. Mi a te mentséged?
- Féltem. – Castiel megdöbbent a saját őszinteségén, mert senkinek nem beszélt még
ilyen nyíltan az érzéseiről. – Biztos voltam benne hogy kinevetnél, vagy
gúnyolódni kezdenél, mint ahogy akkor szoktad, ha a testiség szóba kerül a
közelemben. És általában mindig csak a nőkről beszélsz, azt egyszer sem
említetted, hogy volt-e dolgod valaha is férfival... én pedig
szerencsétlenségemre pont egy férfitestet választottam járműnek.
- Azért ez nem annyira tragikus – suttogta bele Dean az angyal nyakába. A
kocsiról teljesen elfeledkezve kezei mindenfelé elkalandoztak, Cas pedig olyan
szorosan karolta át a nyakát, ahogy csak tudta. Dean nagyon finom volt vele;
arcát Castiel kulcscsontjába temetve lecsúsztatta róla a ballonkabátot, majd az
ingjét kezdte gombolni. Az angyal behunyta a szemét, mert nem hitte, hogy ép
ésszel fel tudja fogni, mi is történik vele valójában. Lélekjelenléte abszolút
hiányában Dean az ágyhoz vezette őt, majd megszabadította saját magát is az
ingjétől. Ekkor ajkaik újra megtalálták egymást, immár egy sokkal pulzálóbb,
szenvedélyesebb ütemben; Castielből apró kis nyögés szakadt fel, ahogy Dean
átkarolta őt, meztelen karjai szinte égették a bőrét. A vadász aztán
hátraengedte őt az ágyra, egy pillanatra sem válva el tőle, ujjai pedig
besiklottak Cas nadrágjába. Az angyal érezte, hogy saját arca ég, és ahogy a
plafonra nézett, átengedve magát az élvezeteknek, hirtelen magához tért.
Segített Deannek lehúzni magáról azt a makacs ruhadarabot, és a csók közben is
érezte, hogy a férfi szája mosolyra fakad. Már Dean nadrágját húzták térdig,
mikor az egyszer csak felnyögött, és kissé elhúzódott Castieltől.
- A francba, ne haragudj, de ez így nem fog menni. A kocsiban hagytam a
síkosítót.
Castiel pupillái kitágultak, ahogy megragadta Dean kezeit.
- És anélkül nem lehet?
- Ember, fájni fog.
- Nem érdekel, kibírom.
- Cas, nagyon fájni fog. – A férfi
lágy csókot nyomott Cas homlokára. – Azt pedig nem akarja egyikőnk sem, ugye?
Ne aggódj, két perc és itt vagyok.
- Dean, nagyon szépen kérlek, ne menj le a kocsihoz.
A vadász hitetlenkedve nevetett.
- Mégis mi a problémád újabban az Impalával? Mintha szándékos inzultusnak
tekintenéd, hogy vele is foglalkozok néhanapján. Olyan… furcsa vagy. - Castiel
mélyen hallgatott. – Szóval most akkor lemegyek, és ha visszajövök, folytatjuk
amit elkezdtünk, oké?
- Dean, kérlek, ne. Ne kényszeríts arra, hogy olyasmit mondjak el, amit… amit
nem kellene.
Dean összehúzta a szemöldökét.
- Ha már elkezdted, fejezd is be. Kíváncsian várom.
- De nem akarod hallani.
- Akkor annál jobb, minél hamarabb átesel rajta. Szóval?
Cas sóhajtott, és törökülésbe ült az ágyon.
- De ígérd meg, hogy nem fogsz őrült módjára kirohanni, és tönkretenni mindent.
- Castiel, mi a baj?
- Megígértem nekik, hogy nem mondom el neked, és Sam számít rám. Gabriel is
számít rám. Minden erőmmel igyekeztem segíteni őket, itt voltam mikor szükségük
volt rám, és most mégis engem fog mindenki hibáztatni…
- Várj csak, Sam és Gabriel? Mi van velük?
Ez Casnek egy tökéletes alkalom lett
volna a magyarázkodásra, csak éppen ekkor betoppant a semmiből Sam, a létező legmeghökkentebb
arccal, amit pár másodperc döbbent csend után végül is mind Castiel, mind Dean
megértett. Az alsónadrágos Cas látványa az idősebbik Winchester-fiú ágyában ugyanis nem volt egy mindennapi jelenség.
- Öhm, hát akkor én azt hiszem… - És Sam már fordult volna, mikor Castiel
remegő hangon utána szólt:
- Ne haragudj Sam, de én erre nem vagyok képes, nem tudok tovább hazudni Deannek.
Kérlek, engedd meg, hogy elmondjam.
Sam nagyot sóhajtott, és eddig önkéntelenül is ökölbe szorított kezei
fellazultak kissé. Casre nézett, majd a bátyjára.
- Nem, Castiel, én kérek bocsánatot. Gabriel és én tisztáztuk a dolgokat nemrég,
és egyébként is ideje, hogy Dean megtudja.
- Elnézést, de csak én nem értem mi a pokol folyik itt?! – kérdezte az
idősebbik vadász dühében, és mikor azt gondolta, ennél nagyobb meglepetéseket
már nem tartogathat a nap, Gabriel, a szokásos kaján vigyorával megjelent Sam
oldalán. – Még jobb. Szóval nagyra
értékelném, ha valaki venné a fáradtságot, és elmagyarázná, hogy mi az amit
látszólag mindenki tud rajtam kív…
- Úgy látom, nem csak én leszek Dean sógora, hanem ő is az enyém – mérte végig
Gabriel zavart, alsónadrágos öccsét.
- Gabe. Nem házasodunk.
- Miért nem? Ma már sok országban teljesen legális a dolog, régen ilyen nem
volt. Szeretek új dolgokat kipróbálni, kétezer éve pedig ez az egyetlen
normális újítás, amit a törvénykezésben bevezettek – vigyorgott az arkangyal,
Dean pedig elröhögte magát.
- Haha, nagyon viccesek vagytok. Komolyan kérdeztem.
- Én pedig komolyan válaszoltam. – Gabe összekulcsolta a tenyerét Sammel. –
Sosem voltam túl szentimentális, de most azt kell mondanom, Dean, hogy nincs
mit tenni: az öcsikéd jól behálózott engem. Nem hiszem, hogy hamar szabadulni
fogok.
A vadász várt egy kicsit, miközben látszott rajta, hogy csak úgy cikáznak a
fejében a különbözőbbnél különbözőbb gondolatok. Végül csak ennyit tudott
kipréselni:
- Hát… igaz, eléggé lesokkoltatok, de szerintem túl leszek rajta. Csak kérek
egy kis időt.
Sam összehúzta a szemöldökét.
- Ennyi?
- Miért, mit vártál? Nagy drámai jelenetet, ahol szétszakítalak életed
szerelmétől? – Dean fintorgott, ahogy a sunyi, alacsony angyalra nézett. Nem imponált
neki túlságosan az ötlet, de végső soron Gabriel nem is neki kell, hogy
tetszen. – Csak azon csodálkozom, hogy hogy kerültetek ti össze, és hogy
Castiel egyáltalán hogy tudta meg… Jézusom, Sammy, csak nem ezért kellett engem
pesztrálnia esténként?
- Sammy fiú helyében is had feleljek egy markáns igennel – válaszolta Gabriel,
mire Dean összehúzott szemöldökkel végigjártatta szemét a kis társaságon. Ahogy
a mérgesedő felismerés manifesztálódni kezdett az arcán, izzadó kezeit
megpróbálta a farmerjához súrolni, hátha jobb lesz.
- Szóval az előbb, amikor Castiel nem akarta, hogy kimenjek a kocsihoz…
- Dean, nyugodj meg.
- … megöllek titeket. Esküszöm, hogy… esküszöm… mondjátok, muszáj volt pont az
én autómban….?! - Dean vörösödő fejjel hebegett még egy darabig, majd lassan lenyugodott. Nagy
levegőket vett. – Jól van, meg fogok bocsátani előbb-utóbb. Biztosan. De az nem
a közel jövőben lesz, arra mérget vehettek.
Sam megkönnyebbülten megszorította Gabe kezét. Miután az arkangyal sikeresen az
őrületbe kergette az Impala hátsó ülésén, még a véletlenül megrúgott duda sem
tudta megakadályozni, hogy be ne ismerje érzelmeit a kissé trükkös, de mégis
jószívű Gabrielnek. Hihetetlenül gondtalanná tette őt a tudat, hogy nem hiába
tört meg.
×××
- Ugye, hogy kellett ez a vacak.
Cas vigyorogva bámult a vadász éjjeliszekrényén lévő műanyag flakonra. Dean
forró mellkasa egészen hozzásimult a takaró alatt, a lábaik pedig össze voltak
kulcsolódva. Az angyal csodálatosan el tudta foglalni magát azzal, hogy Dean
ujjaival babrált.
- Ez… mindig ilyen érzés?
- A szex? Nem. Nőkkel egészen más, de ezt te már sohasem fogod megtudni. – És mosolyogva
belecsókolt Cas nyakába, mire az nevetve még inkább összegömbölyödött magzati
pozícióba.
- Tudod mit? Nem bánom. Csak azt
sajnálom, hogy szegény Saméket kiszorítottuk innen.
- Na, őt csak ne féltsd. Gabriellel valószínűleg azóta a Seychelles-szigeteken
szeretkeznek a forró homokban, nincs szükségük egy poros kis motelszobára a semmi
közepén. - Hallgatott. – Cas, mi is el tudnánk menni a Seychelles-szigetekre?
Azt hallottam, nagyon jó koktéljaik vannak.
Az angyal szélesen elmosolyodott, és ha lehetett, még jobban belesüppedt a
vadász karjaiba.
- Most egyelőre csak aludj.
Szia!
VálaszTörlésNah csak ideértem, pedig azóta kétszer is végigolvastam, mert annyira lehetetlenül aranyosak. Asszem kezdem megérteni a páros lényegét, Gabriel meg amúgy is a szívemhez nőtt hirtelen, a Destiel nem kérdéses, szóval ezzel azt akarom mondani, hogy már a fülszöveggel megvettél, a töbi pedig, hát cvsak hab volt a tortán.
Szegény Castiel! Annyira aranyosan szenvedett azzal, hogy leplezze Saméket! Ja igen a karakterhűség is rendben volt, valahol volt egy helyesírási hiba, de ugye nem sértődsz meg ha nem keresem meg?
Úgy szeretnék még vaalmit mondani még róla, de a szeretem-tetszett-hülyebuzik-on kívül nem jut eszembe semmi :)
Ó és üdvözletem a visszatérésed felett!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Hát igen, a páros tényleg kérdéses, mert úgy kimondottam tényleg nincs köze egymáshoz Samnek és Gabrielnek... de hát ha már van Destielünk, szegény Sam ne maradjon egyedül. Örülök hogy a karakterhűség stimmelt, nekem igazából mindig azzal vannak gondjaim, hogy nem tudom eldönteni, mennyire sikerül jó elkapnom egy-egy karaktert, így teljes mértékben az olvasókra támaszkodok.
TörlésÉn köszönöm hogy hűséges olvasóm vagy és írsz is mindig kritikát *-*
Szia!
VálaszTörlésHát ez nagyon édes volt és imádtam. :D Néha olyan jókat derültem rajta, pedig nem vagyok egy Sam-Gabe shipper, de nagyon tetszett, ahogy te ábrázoltad őket, meg a story is vicces, édes, jópofa volt.:) Destiel pedig örök és imádtam őket. :) Szívesen olvasnék még tőled ilyeneket, mert nagyon jól hozod őket.:)
További sok sikert.:)
Üdv
Nienor
Úúú köszönöm *-* Hát igen, én meg mindkettőt shippelem és két legyet akartam ütni egy csapásra XD Tervezek még amúgy írni a fandomban (lehetőleg sokat, de majd még meglátjuk), remélem azok is tetszeni fognak majd :P
VálaszTörlésÉn nagyon nagyon várom őket:) Mint láthattad, örök Destieles vagyok :)
TörlésSziaa~ Én még új vagyok ebben a fandomban és ezt értsd úgy, hogy a negyedik évadig döcögősen jutottem el, de még így is élvezet volt olvasni ezt az egészet :3 Ráadásul rettentően fenomenális a fogalmazásod és borzasztóan jól írsz le egyes jeleneteket. Bevallom nem akartam elolvasni, merthát Gabrielt még annyira nem ismerem és nem szeretek alaptalanul olvasni, de egyértelműen megérte ez az egész :3 És leírhatatlanul édesek, na. Szóval köszönöm, hogy olvashattam :3
VálaszTörlésÓó azért nagyon javaslom hogy nézd tovább, nekem különösen az ötödik évad volt a kedvencem *-* Bár még én magam is csak a hetediknél járok. Egyébként már korábban akartam válaszolni, csak valamelyik reggel olvastam az üzeneted és annyira boldoggá tett, hogy forogtam egyet a kis székemben, és máris jól indult a napom... írni viszont elfejejtettem. Szóval én köszönöm, és örülök, hogy még így is - hogy nem vagy még annyira jártas a fandomban - tetszett^^
TörlésHát na. Még sosem olvastam igazi Sabrielt, nem hittem volna, hogy tetszeni fog, de bejött. ;) Én Destieles vagyok inkább, és mégis, örülök, hogy belevágtam a sztoridba!
VálaszTörlésA történet egyszerű, mégis nagyszerű. Néha sírtam a kacagásól, néha be kellett fognom minden lélegzőnyílásom, hogy a rengeteg inger okozta hiperventilláció miatti ájulást elkerülhessem. :D
Valamennyire ooc lett, de ez jó, így adta ki az egészet. Gabe nagyon szépen hozta a formáját; és az az első beszélgetés Sammel, a vadász bűntudatáról és érzéseiről, !Gabe érzéseiről!, hát az végleg odatapasztott a képernyőhöz. Annyira ott volt és megérintett az a bensőséges hangulat, hogy már akkor elolvadtam... Pedig előtte Sam egy-két megjegyzése ledöbbentett rendesen.
És ők ketten a szeretkezésben/szexben annyira huhhhwww.... hevesek és nemsemmiaztarohadtwow!, hogy az valami hihetetlen! :D Szívesen olvastam volna sokkal részletesebben is belőle!!! :D
Olyan szépen írtad le azt is, hogyan súlyosbodik ez az egész egyre jobban Cas-re... :D Szegény, de neki pont ez kellett.
"- Szeretnél még valamit mondani? – vonta fel a szemöldökét Dean" Ennél már Cas totális bukását érezhettük :D A lebukását. :D
És az amit a dudaszó után csinált... XD sírva vinnyogtam a kacagástól, miközben fulladoztam és még tovább olvasni is akartam... :D Nem vagy semmi, basszus! Le a kalappal, most totál kivagyok ettől az óriási adag érzelmi koktéltól, és csak nézek zavarodottan, idiótán vigyorogva, miközben próbálok valami értelmeset is írni neked.
(Sorry, már tegnap reggel óta fenn vagyok, éjszakás meló után még mindig nem feküdtem le, és ez olyan mellékhatásokkal jár, mint az alkoholbevitel :D )
Vissza minden - szóval! Azt a részt imádtam. Az ajtónál.... hát én meghaltam... ahh, ahogy Cas zavartan csak beszél és közben mennyire kétségbeesettül idegesen fél, Dean pedig ahhhwwwwww!
"- Nem, Dean, nem megyek sehova. Azt akarom, hogy végre rám figyelj. " Ezt a sorozatban is KI.KELLENE.MONDANIUK. Igen, így, nagybetűkkel, ezerszer aláhúzva, félkövéren, ezres betűmérettel, ötvenszer bekarikázva a centi széles, piros alkoholos filcemmel, a karikázás környékére pici szívecsékkel.
Amikor megcsókolta.... meghaltam újra, és a testem-lelkem egyszerre olvadt el.. És ahogy az angyal megijedve visszakozik, a rémület elkapott engem is. [Aztán meg a realizmus; ha Dean végül nemakarja, legfelebb SM/BD lesz belőle... 3:D ] És NE MÁR, hogy a rohadt sikosítón csúsznak el...! :O :D PONT akkor, mikor már OTT vannak és..... és én meg *neeeehhh* *háááteztnemhiszemeeel!* *neeeeeehhhbasszatoookkiveleeeeeeem* reakciókat éltem át...
De Cas akkor is cuki volt, mikor már kezdett borulni a vár. Annyira jól vezeted a párbeszédeket, hogy az vmi hihetetlen!
De a sok piros mellett kapsz egy feketét is. Ez az írás: "×××" a Destiel szeretkezéses jelenet helyett nem megfelelő, kérem a teljes eksönt! :D
És még: a "járgány" szó használata a porhüvelyre nekem! teljesen idegen volt és rosszul is éreztem tőle magam. Szinte vártam, hogy Gabe átváltozzon Optimus-szá... XD Nekem annyira furán hangzitt, mintha egy kocsiról beszélnének, pedig a porhüvelyek iszonyatos nagy respect-et érdemelnek és a szerepük óriási.
Ennyi voltam. :P Utólagos bocs a hibákért!
ÓÓ tényleg ez volt az első Sabrieled? *meghatódik* Örülök, hogy én avathattalak be eme csodálatos párosba téged :P Igen, a szexjeleneteket általában nem fejtem ki nagyon, pedig ha ficet olvasok angolul a PWP-hez is hozzá vagyok szokva, csak magyarul, ha leírom, olyan furcsán veszi ki magát... de ezen majd még dolgozni fogok, ígérem XD Egyébként nem kell nekem értelmeset írni, mikor megláttam a szövegmennyiséget így is madarat lehetett volna velem fogatni, szóval nem gáz :P Egyébként ha hiszed, ha nem, írás közben nekem is az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha a sorozatban is végre a sarkára állna Cas, és ilyen kereken kimondaná, hogy vágyik Dean figyelmére, de hát ez ugye nem rajtunk múlik ><
TörlésKét dolgot említenék meg, amin még kifeküdtem. az SM/BD, és ez a mondat: " És NE MÁR, hogy a rohadt sikosítón csúsznak el...! " Beletelt pár percen mire ezeken túllendültem, de nagyon köszönöm neked az élményt, máris jobbá tetted a napomat XDDD
Egyébként külön köszi, hogy negatívot is írtál^^ Az OOC-t feljegyeztem magamnak, a szexen majd javítani fogok, de a jármű dolgon nem fogunk összeveszni XD Nekem sokáig teljesen evidens volt, hogy a vessel=jármű (vagy legalábbis én így fordítottam magamnak, különben ötmillió jelentése van), aztán barátnőm mondta, hogy azt porhüvelynek fordították magyarra, és akkor rögtön úgy voltam vele, hogy ez túlságosan is finomkodó az felsőbbrendű angyalok részéről. Mármint ők nem tartják annyira nagyra az emberiséget, nem ismerősek az ő világukban, így nekem rendben volt, hogy holmi járműveknek tartják az embereket; amiben persze benne van a degradálás, de szerintem az angyaloknak ez nem tűnik fel. Abban igazad van, hogy, ha egyáltalán valaki, Gabriel jobban megtisztelné az embereket a porhüvely kifejezéssel, mert mint írtad, tényleg nagy respekt járt nekik és fontos a szerepük.
Tehát még egyszer megköszönöm a kilométernyi sorokat, tényleg :D
Szia!
VálaszTörlésMost bukkantam rá az oldalra és nagyon örülök neki. Nagyon tetszett ez a történet. Szívesen olvastam volna még. Irtó cuki volt, ahogy Cas falazott Saméknek. Aztán, ahogy összejött Dean és Cas. Végre! Köszi, hogy olvashattam :D
üdv:crucio
De aranyos vagy, én köszönöm, hogy írtál *-*
TörlésHeyyy! :D Na most hogy kapok levegőt, írok is 😂 Nekem is első Sabrielem volt, pedig amennyi slasht én olvasok..! XD Irtó aranyosak voltak és az elején azt vettem észre, hogy olvasom, de nem fogy, ami persze csak jó volt, de mindegy... Szóval rögtön egy hosszúúú, cukormázzal nyakon öntött Sabriel. :D Tökéletes kezdés. Szó, mint száz, imádtam ^^ Köszi, hogy olvashattam :(
VálaszTörlésÉs a végrére rontom el xD bocsi :D az egy mosoly akart lenni ^^"
TörlésSzia :D
TörlésKöszönöm szépen, nagyon örülök, hogy sikerült megszerettetnem veled a párost^^ Igen, sajnos (vagy nem sajnos) képtelen vagyok ennél rövidebb novellákat írni, de hát ez már csak az én bajom. Én köszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál is! Eszméletlen sokat jelent ez nekünk, fanficíróknak :)