Sziasztok, ez ma már a harmadik poszt az oldalon, rekorder vagyok :D
Nos a szabályok a következők:
Előételként köszönd meg a kihívást annak, akitől kaptad! (Szóval csak az alapvető illem, remélem, ezt amúgy is mindenki magától megcsinálná)
Főételként kérdéseket szolgálunk fel, amikre a történetetek egy kiragadott részletével kell válaszolnotok! A részletek ne legyenek túl hosszúak, hiszen csak kóstolókról van szó, akinek ennyi alapján megtetszik a történet, az reméljük, úgyis el fogja olvasni ;)
Ennyi nyálcsorgató fogás után pedig mi mást lehetne a desszertként felszolgálni, mint hogy másoktól is kérünk kóstolót? Hívjatok ki ti is annyi írópalántát, amennyivel degeszre tömhetitek magatokat!
Ennyi finom kaja után pedig nehogy rosszul legyetek, felszolgálhatsz frissítőként +1 kérdést is, amilyen részlet téged érdekel azoktól, akiknek majd továbbküldöd a kihívást!
Tehát akkor vágjunk is neki :D
1. fogás: Mit jelent a történeted címe? Mutass be egy részletet, ami felfedi az olvasó számára, mire utal a cím!
Na és rögtön itt gondban vagyok :) A történet címe ugye Ain't nobody loves me better, ami amúgy egy elég ismert popdal, pár éve nagy sláger volt. Általában nagyon tudatosan választok címet, sokszor előre ki sem találom (pl. novellák esetében), csak utólag igyekszem kisilabizálni, hogy milyen fontos momentumok/szimbólumok voltak a történetben. Ez egy rossz szokás, amin igyekszem változtatni, mert így azért elég nehéz. Ennél a történetnél igazából valamiért nem gondolkoztam komolyabban a címen, mert akkoriban pont ezt a dalt hallgattam, és nagyon tetszett hogy a nobody milyen jó kis szójáték lehetne (utalva ugye az Odüsszeiában elhíresült Senkise-jelenetre a küklopsszal), na meg persze a fő párosom dinamikája is valahogy illett ehhez a lágy hangzású dalhoz. Diomédész és Odüsszeusz annyira kedves páros számomra, hiszen a nehezítő körülmények ellenére (tanár és diák kapcsolat, korkülönbség stb.) is hihetetlenül figyelnek egymásra.
"Diomédész egy darabig némán bámult a tükörtojást sütő, kötényes, időnként kávét kortyolgató tanárára. Odüsszeusznak ez már a második csésze volt, de úgy tűnt, meg sem kottyan neki.
- Jaj, el is felejtettem – kapott a fejéhez a tanár egy idő múlva. A serpenyőtől arrébb lépve kinyitotta a hűtőt. – Kérsz tejet a kávéhoz?
- Köszönöm, de tudod, nem ihatok tejet, csak…
- Csak laktózmenteset. – Láertiádész éppen ilyet helyezett elé az asztalra. Elmosolyodott. – Még valamelyik korrepetáláson mondtad, hogy laktózérzékeny vagy. Azt hitted, elfelejtettem?
Diomédész elhűlve bámulta a tejes dobozt. Nagyon ízlett neki a kávé így is, de őszintén meghatotta, hogy a férfi ilyen apróságokra is emlékezett vele kapcsolatban – így öntött kicsit a tejből a csészéjébe.
- Köszönöm."
2. fogás: Miről is szól a történet? Ragadj ki egy rövid részletet, amiből az olvasó megismerheti a fő konfliktust!
"- Ő ott Hektor. – A lány megint olyan furcsán méregette őt, mintha ki akarná olvasni minden titkát az arcából. – Hektor Priamidész. Az igazgató fia. Az ő brancsába tartoznak azok, akik kollégisták.
A fiú sűrűn pislogott.
- Máris kevésbé szimpatikus. És ki az a másik? A szőke.
A lány követte Diomédész tekintetét, majd megforgatta a szemét.
- Akhilleusz Péleidész, az aranyifjú. Nem néznéd ki belőle, de nagyon erős, és a kelleténél hamarabb felkapja a vizet, szóval ne nagyon kötözködj vele tesin. Meg úgy egyébként se. És ha már itt tartunk, Patroklosszal se kötözködj, mert az olyan, mintha vele kötözködnél."
A sztori alapkoncepciója az, hogy az Iliászból szerettem volna egy modern AU-t írni, lehetőleg olyat, amiben szinte minden szereplő benne van. A történet váza nagyjából ugyanaz mint az eredeti eposzban: két ellenségeskedő félről van benne szó, akik között háború dúl. Az eposzban ez nyilván a trójai háború, illetve a két fél az akhájok és trójaiak. Az én regényemben mindez modern köntösben található meg: az akhájok és a trójaiak egy gimis osztály, akik a versengésüket a focis rivalizálásban élik ki. Természetesen akkor is elolvashatod a történetet ha egyáltalán nem vagy tisztában az eredetivel, minden alaposan el van magyarázva, az eposz ismerete nélkül is remekül olvasható.
Másik fontos változtatás, hogy az én főszereplőm nem Akhilleusz, hanem Diomédész, egy szintén fontos akháj hős. Róla általában kevés szó esik irodalomórákon, bár külön fejezetet kap az Iliászban (Diomédész vitézkedése címmel), sőt, az ókori Görögországban egyes helyeken istenként tisztelték. (Komolyan.) Ő az eredeti történetben Odüsszeusz legjobb barátja és bajtársa, akivel számtalan dolgot véghez visznek együtt. (Többnyire illegálisakat, pl. lopnak, gyilkolnak stb.) Általában ilyenkor Odüsszeusz az ész, Diomédész pedig az erő. (Hahh, micsoda ship.)
A két csapat rivalizálása mellett a történetem Odüsszeusz és Diomédész szerelmi sztorija is, amit nagyban nehezít, hogy Odüsszeusz egy földrajztanár, míg Diomédész a diákja.
3. fogás: Ki a főhős? Válassz egy rövid részletet, ami jól bemutatja, milyen is ő!
A főhősöm, mint említettem, Diomédész Tüdeidész (A vezetékneve amúgy az apukája nevéből jön, akit Tüdeusznak hívnak. A legtöbb karakter vezetékneve, jó ógörög szokás szerint az apukája nevéből ered, ezt érdemes megjegyezni ha olvasod a történetet.) És akkor egy kis idézet arról, hogy milyen is ő szerintem a modern korban:
"- A választható órák listáját már megkapta?
Diomédész beharapta az ajkát, és azon gondolkodott, hogy hova lett az a Judas Priest szám, amit pár napja feltöltött a telefonjára. Szőrén-szálán eltűnt volna? Nem létezik. Pedig biztosan felrakta.
- Azt hiszem. Fogalmam sincs.
Priamosz nagyon igyekezett magára nyugalmat erőltetni, és ezt a fiú is látta rajta. Mindig is gyűlölte a görcsösséget és a megfelelési kényszert, az pedig ebből az emberből szinte sütött. Diomédész így képzeletben újabb pontot rótt fel a miért nem szimpatikus ez a diri sem listájára. És kétszer aláhúzta pirossal.
- Mintha úgy tájékoztatott volna engem az édesanyja, hogy katona szeretne lenni.
A fiú felnevetett.
- Igazán? Meglep, hogy tud róla. Mármint az anyám. Többnyire csak azzal van elfoglalva, hogy a lehető legtökéletesebb süteményeket süsse, és a barátnőivel kifecsegje más barátnői magánéletét. Undorító, ha engem kérdez.
Priamosz felvonta a szemöldökét, és rövid hezitálás után úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a pimasz megjegyzést.
- Csupán arra akartam utalni, hogy a katonaságnál nem tűrik a rendbontást. Úgy tűnik, sokat kell még tanulnia."
Alapjában véve egy tipikus, extrovertált 17-18 éves srácról van szó, aki nem igazán szeret tanulni, helyette inkább bulizik és csajozik. Nyíltan vállalja egyébként biszexualitását, bár fiúval még nem igazán akadt dolga; már addig, amíg Odüsszeusz, a világlátott, jóképű földrajztanár meg nem érkezik az életébe. Nagyon rossz kapcsolata van a szüleivel, főleg édesapjával; előszeretettel panaszkodik erről mindenkinek, de valójában csak nagyon vágyik a visszaigazolásra, a szeretetre. Valójában kenyérre lehet kenni, és igazán szerethető figura, főleg, ha kitárulkozik valakinek. Ja, és a legjobb barátja Helené, a világ legszebb lánya. Nem semmi élete van, na.
4. fogás: Hol játszódik a történet? Ha több helyen is, mutasd be a leírások közül azt, amelyik a te kedvenc helyszínedet mutatja be!
Az eredeti görög helyszínt én átraktam Amerikába, nyilván nem ok nélkül: egyrészt nekem is könnyebb volt így, hiszen nem sok infót találtam a neten a jelenlegi görög közoktatási rendszerről. Már részleteiben. Így gondoltam, csavarok egyet a sztorin, és Diomédész (meg a családja és a barátai) többedik generációs bevándorlók tulajdonképpen. A történetben a nagyszülei költöztek Amerikába, Diomédész viszont inkább amerikainak érzi magát, nem is tud görögül - ez pedig egyébként állandó témaforrás a történet során. Éppen emiatt keresi még az identitását, és fogalma sincs, melyik nemzethez is tartozik igazán.
"Helené türelmetlenül forgatta a szemét.
- Nem úgy értettem, hogy ronda vagy. Csak egyszerűen… te nem vagy lány. Nálatok az ilyesmi másképp megy… gondolom általában nem zúdulnak rád tömegében csajok, hogy feküdj le velük. Legalábbis nem úgy megy, hogy füttyentgetnek az utcán, meg beszólogatnak, ha rövid ruhát veszel fel… - Helené itt zavarában elpirult, és kisimított egy kilógó tincset a hajából. – Ezért hordok az utóbbi időben mindig hosszú nadrágot, lehetőleg farmert. De nem tudom, tavasszal mi lesz, nem lehetek akkor is hosszúban… Floridában nem. És sajnos így is bőven akad, aki rám akar mászni, még a suliból is. Tudják, hogy van barátom, de mégis próbálkoznak, te érted ezt? Nem normálisak. "
A történet szűkebb helyszíne egyébként Florida, ez meg is van nevezve több fejezetben. A város, ahol a szereplők élnek, viszont nincs; ennek ellenére a konkrét minta számomra Tarpon Springs, ahol - egész USA területén belül - a legnagyobb a görög bevándorlók száma. Ehhez mérten próbáltam alakítani a többi karakter lakhelyét is, Briszéisz például a szomszédos Palm Harborban él.
5. fogás: Ragadj ki egy olyan részletet, ami egy olyan tárgyat/motívumot mutat be, aminek a történet folytatásában nagy jelentősége lesz!
"- Miért? – nyögte ki hirtelen a srác, tudva, hogy még pár másodpercig képtelen lesz ennél kidolgozottabb mondatalkotásra. Odüsszeusszal csókolózni olyan intenzív élmény volt, olyan hihetetlen, hogy az agya még mindig nem tudta feldolgozni, hogy vége.
Odüsszeusz, ha hasonlóan is gondolta, mégis elborzadt.
- Mi az, hogy miért? – hitetlenkedett. – Hány nyilvánvaló okot kellene felsoroljak, hogy megértsd?
- Csak a legfontosabbakat szeretném hallani, ha már ennyire hülye vagyok, hogy nem értek semmit – forgatta a szemét Diomédész, pedig látta a másikon, hogy nem tetszik neki ez a szemtelenség. Odüsszeusz, hogy nyomatékosítsa, mennyire nem óhajtja folytatni az előbbi tevékenységüket, visszafordult az asztal felé.
- Mert… - Felsóhajtott. – Éretlen vagy még ehhez, és kész. Ennyi nem elég? Neked a kortársaiddal kellene foglalkoznod, nem egy lassan középkorú férfival. Komolyan, Diomédész. Nekem otthon feleségem van, talán ezt nem mondtam még. Penelopé okos és gyönyörű nő, miért cserélném le éppen egy kisfiúra?"
Penelopé. Talán felesleges hangsúlyoznom, de a tény, hogy Odüsszeusz házas, és otthon, Görögországban várja a felesége, elég baljóslatú tény.
6. fogás: Mutass egy részletet, ami sejteti, mi az, amit a történeted fő mondanivalójának szántál!
Nos ez majd a befejező fejezetek körül lesz csak, szóval idézettel nem tudok szolgálni egyelőre. Mindenesetre az biztos, hogy szeretném leszögezni: Odüsszeusz és Diomédész kapcsolatát ebben a formában, hogy tanár-diák szerelemről van szó, abszolút nem tartom ideálisnak, sőt. Nyilván rengeteg kérdést felvet a dolog és nagyon problémás, még akkor is, ha a fiú elmúlt 18, mikor először komolyabb dolgok történtek kettőjük között. Ettől függetlenül a szerelmük (szerintem) igazi, és ezt semmi nem írhatja felül. Én nem akartam komoly mondanivalóval ellátni a történetet, szerintem mindenki levonja a tanulságot, ahogy akarja. Az biztos, hogy én csak két emberről szerettem volna írni, akik bár egymáshoz valóak, a lehető leglehetetlenebb szituációban jöttek össze.
7. fogás: Oszd meg velünk a te kedvenc részed a regényedből!
Ahh micsoda kérés, ez nehéz lesz. Talán a kedvenc részem az volt, mikor Diomédész és Odüsszeusz betörtek Meneláoszhoz kilopni a dolgozat megoldókulcsait, aztán (csak mert miért ne alapon) együtt vacsoráztak.
"- Szarvasgombás tagliatellét csinál?
- Igen – lepődött meg Odüsszeusz. Ahogy végzett a lábas tisztára mosásával, a srác felé fordult. – Szereted?
- Imádom – vallotta be a srác. – Mármint a szarvasgombát, mindenféle változatban. Még a szüleim se szeretik, hiába drága, azt mondják, fura dolgokat eszek.
A jól láthatóan megenyhült Láertiádész szélesen elmosolyodott – mosolyában pedig ezúttal nyoma sem volt gúnynak.
- Én sem ismerek senkit, akinek ez a kedvence. Szingapúrban, egy borbárban kóstoltam először szarvasgombát, szerintem alig pár évvel lehettem idősebb nálad… és a szerelem azóta is tart. – A férfi itt elhallgatott. Diomédész azon kapta magát, hogy várakozásteljesen néz a tanárára; mert hát mégiscsak kemény meccset játszott a délután. És nagyon elfáradt. És nagyon éhes. – Szeretnéd esetleg megkóstolni?
Diomédész felemelt szemöldökkel nézett a mosogatóba.
- Nem azt – forgatta a szemét Odüsszeusz. – Csinálok másikat. Ha már úgyis görög órát tartok neked, igazán belefér egy vacsora.
- Tényleg, tanár úr? – heccelte a srác. – Nem lenne etikusabb megtartani a szokásos tanár-diák távolságot? Mi lesz így az erkölcseimmel?
Odüsszeusz hirtelen, erősen felnevetett.
- Tekintve, hogy alig fél órával korábban a segítségemmel törtél be az egyik kollégám lakásába, azt hiszem, hanyagolhatjuk a szokásos tanár-diák dolgokat.
Diomédész újfent elvigyorodott. Határozottan szórakoztatóbban alakul az estéje, mint ahogy azt korábban elképzelte."
+ 1 frissítő, Morótól: Ki/mi inspirált téged arra, hogy elkezdd az írást?
Jóég, szerintem konkrét személy nem volt, legfeljebb az a tény, hogy nagyon szerettem olvasni, akkoriban még főleg gyerekkönyveket. 12-13 évesen kezdtem írni, mert nagyon szerettem a Merengőn olvasgatni, és akkor valamiért a bekattanásom volt a Tom Denem/Hermione páros, ebből viszont nem nagyon volt akkoriban magyarul fanfic. Én meg gondoltam írok egyet, ebből lett a Mutato nomine de te fabula narratur. Kábé így kezdődött, aztán nemsokára felfedeztem a slasht is, és nem volt megállás.
Desszertként szeretném meghívni:
valamint @Orsit, akinek biztos megvan valahol a blogja de hirtelen nem találom.
Az én + 1 kérdésem felétek: Mit csinálsz, ha éppen írsz egy történetet, és elakadsz benne? Mi segít átlendülni az írói blokkon?
0 komment:
Megjegyzés küldése