2018. február 6., kedd

Napüdvözlet


Fandom: Pál utcai fiúk
Párosítás: Csónakos/Csele
Műfaj: modern AU
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: slash, modern AU, némi káromkodás 
Tartalom: Csónakost életében először sikerül elrángatni jógára, Andris azonban finoman szólva nincs túlságosan oda a sportágért. Még akkor sem, amikor kiderül, hogy egy extra jóképű, Csele Csaba nevű fiatalember a jógaoktató. Kész szerencse, hogy Nemecsek is a közelben van.
Megjegyzés: Első Cselnakos fanficem, de remélem, nem utolsó. Imádom ezeket a srácokat, remélem karakterügyileg is sikerült  összehoznom őket :)
Megjegyzés #2: bocsánatot kérek Nemecsek állandó és folyamatos szerepeltetéséért a fanficeimben, de imádom őt. És headcanonom, hogy imádja összeboronálni a barátait. 

- Nem hiszem el, hogy tényleg eljöttem.
Csónakos András unott mozdulattal dobta le sporttáskáját a terem egyik szimpatikus sarkába. Nemecsek intett neki, hogy kicsit halkabban beszéljen; körülöttük ugyanis izgatott lányok egy csoportja éppen a matracát igyekezett lerakni a földre, Andris harsány hangja pedig még nekik is rögtön feltűnt.
- Így vegyen neked az ember szülinapra ajándékot -méltatlankododott Ernő, majd sóhajtott egy hatalmasat; nyilván az elmúlt pár nap feszültségeit (meg Csónakos negativitását) szerette volna ezzel elengedi. Aztán fogta magát, és leült törökülésben a matracra. - Nem arról panaszkodsz mindig, hogy fáj a hátad? Meg hogy építeni kéne egy kis izmot?
- De jógával? - hüledezett a fiú. Aztán látta, hogy Ernő tekintete kicsit sértődötten villan meg, és visszafogta magát. - Oké, na, köszi az ajándékot. De akkor is, ez annyira buzis.
- Egy darab pasi nincs rajtunk kívül a csoportban. Mi buzis ezen?
- Pont az! - vágta rá Andris, de közben persze totál nem várta, hogy Ernő megértse az ő helyzetét. Oké, nagyon jó barátok voltak már gimi óta, de igazából Csónakos sokszor nem vágta, miért; hiszen annyi mindenben különböztek. Ernőnek, a szőke kis feminin arcú Ernőnek sosem volt degradáló, ha mosni vagy takarítani kellett, imádta a musicaleket, és mindenféle (arcra meg kézre való) kenceficéi sorban álltak a közös albérletük fürdőszobájában. András azonban szerette meghúzni a határvonalakat: férfias termetű, borostás, nagyszájú srác volt. Kemény. Határozott. Macsó.
Most azonban lenézett a babarószaszín trikóban feszítő Ernőre, és legszívesebben (nagyon férfiasan) sírva fakadt volna. Voltak azonban elég csinos csajok is a teremben, így inkább úgy döntött, megtartja magának a bánatát, és leül Ernő mellé, a másik matracra.
- Figyelj, a legjobb jógaoktatóhoz hoztalak a kerületben - biztatta őt Ernő. - Komolyan. Iszonyat jófej, türelmes, és sokat segít. Meg korunkbeli, és az sem elhanyagolható.
- Jó segge van?
- Hát - borult el a szőke arca -, az igazat megvallva eddig nem nézegettem. De… biztos.
Ebben a pillanatban egy nyúlánk, magas, sötét hajú srác lépett be a terembe. Egy pillanatig gondolkodott, hogy becsukja-e maga után az ajtót, de végül becsukta, majd a villanyt is felkapcsolta, és odasietett a terem közepén lévő üres matrachoz. Üde mosollyal ült le a térdeire; Andris még nagy döbbenete közepette sem tudta nem észrevenni, hogy a fiú arca mennyire szabályos, már-már lányosan szép.
- Sziasztok - mosolygott tovább. Sötétbarna szemei játékosan csillogtak; egy egészen picit selypített is. - A nevem Csele Csaba, és én leszek a jógaoktatótok az elkövetkezendő két hónapban. Az órák minden kedden délután öttől kezdődnek, és kérlek titeket, hogy legyetek pontosak, mert utánunk is van még egy esti csoport, és át kell adnunk a termet. Így első órán mindenképp szeretnék egy kicsit beszélni a jóga lényegéről és pozitív hatásairól, de először szerintem inkább mutatkozzunk be egymásnak.
Csele a tőle rögtön balra ülő Csónakosra nézett, aki (még mindig elképedve, hogy a jógaoktató férfi) hirtelen nem tudott szóhoz jutni.
- Csak annyit mondj, hogy ki vagy, és miért jöttél - próbált segíteni Csele, Csónakos meg nagy lazán vállat vont.
- Csónakos Andris vagyok, és azért jöttem, mert Ernő - itt jelentőségteljesen a szomszédjára nézett -, akivel haverok meg lakótársak vagyunk, elrángatott. Szerintem a jóga hülyeség.
Ernő arca paprikaszínű lett, néhány szőke lány a terem átellenes sarkában kuncogni kezdett, de Csele - úgy tűnt - nem sértődött meg. Sőt, még a mosoly sem olvadt le az arcáról.
- Hát, ez is egy vélemény.
- Én Nemecsek Ernő vagyok - köhintett egyet a szőke fiú, hogy lehetőleg mindenki rá figyeljen. Csúnyán nézett Andrisra. - És azért jöttem, mert már másfél éve Csabihoz járok jógázni, ő vált be a legjobban. Mindig is kicsit görbe voltam, meg tartásproblémáim is adódtak, de a jóga sokat javított rajta. Rengeteg előnye van, és egyáltalán nem hülyeség.
Csónakos elengedte a füle mellett a hallottakat. Az azért feltűnt neki, hogy a jógaoktató még mindig őt, Andrist bámulta, emiatt pedig megfagyott pár pillanatra a levegő; pedig elméletileg haladni kellett volna a sorral, hogy minél előbb végigérjenek a bemutatkozáson.
- Jó, akkor nem hülyeség - nézett bele bátran a srác Csele szemébe. - De nem nekem való, az biztos. Nem akarok senkit megsérteni, de ismerjük be, hogy a jóga olyan… laza sport, na. Könnyed kedd estékre megteszi, de semmi bonyolult vagy nehéz nincs benne.
Több lány furcsán összenézett, néhányan zavartan a hajukat babrálták, de még Csele is felvonta kissé a szemöldökét. Már nem mosolygott.
- Oké. - Nyilvánvaló volt, hogy elszámolt magában legalább háromig, de aztán mégiscsak nyugodt hangnemben folytatta.  - Elfogadom, hogy te így gondolod. Remélem, be tudom majd bizonyítani neked az elkövetkezendő pár hétben azt, hogy mennyire tévedsz.
- Sok szerencsét hozzá! - vágta rá egyből Andris, mire Csele nem tudta tovább palástolni az ellenszenvét, és megforgatta a szemét. Felsóhajtott, majd kihúzta magát - megpróbált újult erővel, barátságosan körbetekinteni a jelenlévőkön.
Aztán folytatták a bemutatkozást.

×××

Heteken keresztül folyt a néma csatározás. Csele természetesen megpróbált tekintettel lenni a többiekre - mármint azokra az emberekre, akik normálisan viszonyultak ehhez a sporthoz, viszont még sosem jógáztak. Így, szokás szerint az első néhány órán leginkább az ülő- és állópózokat gyakorolták, valamint a hasi légzés technikájának az elsajátítását. Ezek a gyakorlatok nem igényeltek különösebb állóképességet, Andris pedig - kapva az alkalmon, hogy kötekedhet - rendszeresen Ernőt szórakoztatta rendkívül humorosnak szánt megjegyzéseivel. (Ezeket persze direkt olyan hangerővel adta elő, hogy Csele is hallhassa). Egy idő után azonban áttértek a bonyolultabb ászanákra is, például az egyensúlyfejlesztő pózokra: ezek már kevésbé mentek simábban, de ez még mindig csak a kezdet volt. Négy-öt alkalom után elkezdték begyakorolni a hegytartást, Andris pedig egyre növekvő dühvel vette tudomásul, hogy kicseszett nehéz addig kitartani ezt az egész pózt, ameddig Csele szeretné - erőlködött és izzadt, de nem adta fel, még akkor sem, amikor látta, hogy Csaba mindenttudó, kissé gúnyos én-megmondtam mosollyal néz néha rá a szeme sarkából. Ugyanígy szenvedett a híd pózzal, az íjfeszítéssel, de a legeslegrosszabb a kobra volt. Andrisnak fogalma sem volt, hogyan kellene csinálni, és nem akarta kinevettetni magát ennyi lány előtt. Csaba ugyan többször bemutatta, hogyan kell a pózba bemenni és kijönni, de az a fiú annyira finom volt és ügyes, hogy Andris azon kapta magát: nem is figyel valójában az instrukciókra, mert Csele elegáns mozdulatai annyira lekötik, hogy képtelen mással foglalkozni. Hogyan képes ilyen könnyedén csinálni mindent? Mintha meg sem erőltetné magát, olyan természetes neki az egész. Csónakos persze bénázott, de próbálta megőrizni a méltóságát, és egy idő után nem gúnyolta többet a jógát. Csendben maradt.

- Na jó, ez mondjuk tényleg könnyű - törte meg ezt a csendet a srác az egyik alkalommal. Bár a térdén kellett volna, hogy üljön, inkább a törökülést választotta; egy hevedert szorított a háta mögött, két kezével kétfelé feszítette a kötelet. Csele (mint ahogy szokása volt) körbejárt gyakorlás közben, és kijavított egy-egy hibás pózt. Andrisnál ezt kicsit gyakrabban tette meg, mint a többieknél, meg a keze is gyakrabban időzött a srác egy-egy testrészén, de nyilván csak bosszantani akarta. Ez alkalommal szintén ott termett a háta mögött, és (amikor Csónakos már elemében érezte magát) jó erősen beletérdelt András hátába.
- Ezt most miért...? - szisszent fel a fiú, Csele meg hátulról odahajolt a füléhez.
- Egyenes legyen a hát, csak így van értelme a nyújtásnak. - Majd finoman nevetett; Andris gerincén borzongás futott végig erre a hangra. - Így már nem is olyan könnyű, ugye?
Csónakos éppen azon volt, hogy felháborodjon, Csabi azonban már sasszézott is át a következő delikvenshez. Még utoljára Csónakosra nézett azokkal a sötétbarna, csillogó szemekkel, amiket Andris úgy utált. (Persze éppen csak annyira, mint azt a hófehér bőrt meg a szép vonású arcot. A fekete fürtöket. A kecses derekat, meg a hegyállásban olyan esztétikusan felfelé meredő, formás feneket. Attól még, hogy Csónakos hetero, igenis észrevehet ilyen dolgokat. )
- Asszem begörcsölt a lábam - nyögte egy szerencsétlen hang mellette, Andris meg erre rájött, hogy Nemecsek a világon van. A kis szőke persze mindig minden foglalkozáson részt vett, és mindegyiken még Csónakosnál is jobban haldoklott, mert vagy a vádlija, vagy a karja, vagy a háta fájt. Andris figyelmét az utóbbi jónéhány alkalommal Csele (és különböző testrészeinek vizsgálata) sokkal jobban lekötötte persze - most kissé szánakozva meredt Ernőre, ahogy a srác négykézláb állva próbált erőt önteni végtagjaiba. Aztán feladta, és összeesett.
- Jól van, papuskám - nevetett Andris, ahogy barátságosan megpaskolta a fiú hátát. - Most már úgyis csak a hullapóz van hátra. Remekül csinálod.

Az óra végi relaxációs gyakorlat után Ernő azonban továbbra is fekve maradt. Csónakos fél kezével a vizes palackját csavarta le, másikkal a még mindig nyöszörgő Nemecseket próbálta felkaparni a földről.
- Ennyire fáj a lábad, papuskám? Ne viccelj már.
- Nem. - Ernő morgott egyet, és kiszakította magát Csónakos kezéből. Felült a matracon, majd körbenézett; Csabát a foglalkozás végeztével rendszerint megrohanták a lányok, és ez ezúttal sem volt másként. A jógaoktató hiába volt magas, alig látszott ki az izgatott, lófarkas, jóganacis csajok gyűrűjéből. - Hívjad már el randizni!
- Kit? - szörnyülködött Csónakos, majd a terem átellenes oldalában ülő, matracát tisztogató vörös hajú lányra pillantott. - A Lilit?
- Dehogy a Lilit! - Nemecseknek jól láthatóan nehezére esett, hogy halkan beszéljen, de azért megpróbálta. Megráncigálta kicsit Csónakos átizzadt, szürke pólóját. - A Csabát!
- Csabát?! Már miért hívnám el a Csabát? Hülyeségeket beszélsz. - Csónakos idegesen felnevetett, fél kezét meg a csípőjére tette. Kissé halkabbra vette a hangját. - Teljes mértékben hetero vagyok, ha nem tudnád.
- Ja, azért bámulod őt már hetek óta olyan kocsányon lógó szemekkel - forgatta a szemeit a szőke. Csele még mindig a lányokkal beszélt, de páran már eltűntek mellőle, így Andrisnak remek rálátása akadt Csaba finom kis mosolyára. Az oktató valamit nagyon magyarázott, közben pedig felemelte a kezét, és beletúrt dús, sötét tincseibe; Csónakosnak szinte fizikai fájdalmat okozott ez a pillanat. - Komolyan azt hitted, nem lehet észrevenni?!
Andris gondolkodott rajta, hogy behazudik valamit, de hát Ernő gyerekkora óta a legjobb barátja volt; megérdemli az őszinteséget.
- Azért nézek rá néha hosszabban, mert Csaba egy szép ember. Esztétikailag, mert amúgy no homo, érted. Faszomat, na  - bukott ki belőle. -  Olyan kecses, mint egy lány. De ez nem jelent semmit, mert tudom, hogy nem csaj, oké? Nem fogok gerjedni rá. Amúgy is, lehet hogy hetero.
- Csabi? - horkantott fel Ernő a kelleténél kicsit hangosabban. Pár lány röviden odanézett, majd úgy döntöttek, Csele mégis érdekesebb náluk. - Jógaoktató, Andris. Hogy az istenbe lenne már hetero?
Csónakos elképedt.
- Azt hittem, ez homofób szöveg. Meg undorító meleg sztereotípia.
- Én bi vagyok, ha én mondom akkor nem homofób. Csak tőled az. - Ernő a szemét forgatta. - Vagyis tőled se most már. Mindegy. Biztosan tudom, hogy a fiúkat szereti, mert pár hónapja könyvet cseréltünk, és mesélte, hogy nemrég szakított a pasijával. Úristen, állj már oda elé, mert rossz nézni, amit csináltok!
Csónakos jó pár másodpercig megsemmisülten hallgatott.
- Azt hiszi, hogy utálom.
- Dehogy hiszi! - Nemecsek most már mérgesen lökött egyet a fiún. - Mindjárt elmegy az utolsó lány is, hívd el valahova!
- Nem. Ez az utolsó szavam.
Nemecsek sóhajtott. Várt egy kicsit. Aztán amikor már nem maradt senki a teremben, csak ők hárman, vidáman Csele elé masírozott.
- Szia! - csiripelte. - Figyelj, nincs kedved Andrissal randizni menni? Nagyon tetszel neki, csak túlságosan heterónak hiszi magát ahhoz, hogy lépjen. Tudod, nem volt még pasija, de nagyon odaadó és szuper barát, még ha néha rendetlenséget is hagy maga után. Meg sosem viszi le a szemetet, ha kérem. De barkácsolni azt remekül tud, meg amúgy főzni is, csak azt titkolja… tényleg remek ember, jól járnál vele. Egy mozis randi például?

×××

- Komolyan érdekel. Mire gondoltál legelőször?
Csabi jóízűen felnevetett, aztán lenyalta azt a kis pisztáciafagyit az ajkai széléről. Így a negyedik randevú környékén már valamivel fesztelenebbek voltak egymással, mint korábban, de azért most sem volt felhőtlen a helyzet. Nemecsek önkéntes akciója után elmentek ugyan moziba, de Csónakos úgy érezte, Csaba valahogy nincs ott a pillanatban. Nincs ott teljes egészében vele. Ez az érzése azóta is megmaradt, még ha halványodott is némileg - mert hát azért beszélgettek mindenféle témáról, amiről randin szokás. Család, munka, hobbik, sorozatok; mégis valahogy felszínes maradt az egész. Andris úgy érezte, Csaba nem engedi be őt igazán, és ez a testbeszédén is látszott. Találkozáskor és búcsúzáskor mindig megölelték egymást, de azon kívül Csabi nem közeledett felé - igaz, Csónakos sem lépett. Elbeszélgettek, mint két jóbarát, és néha hosszan egymás szemébe néztek. Ilyenkor nem volt szükség szavakra, mert Andrist megnyugtatta a fiú sötét, biztonságot árasztó tekintete.
Mégis érdekelte őt, hogy mik zajlanak Csaba kissé zárkózott, elegáns mozdulatai mögött.
- Nem hittem el - felelte Csele, Csónakos pedig meglepődött a fiú nyílt tekintetén. Csabi inkább lenézett a kezében tartott fagyis tölcsérre. Egyértelműen zavarban volt; és milyen furcsa volt most így látni őt! A jógaórákon sütött belőle a magabiztosság.  - Mármint… persze, nem utáltalak soha. Néha felcseszted az agyam, de nem tudtalak utálni. Aztán amikor Ernő jött a randis dologgal... basszus, megfordult egy pillanatig a fejemben, hogy csak szivatni akartok. De aztán eszembe jutott, hogy Ernő sem hetero, csak megértené, hogy ilyesmivel nem jó viccelődni. Aztán meg arra gondoltam, hogy biztos nincs akkora mákom, hogy… hogy egy magadfajta srácnak éppen én tetszek meg.
- Magamfajta srác? - Csónakos végigpillantott magán, és őszintén meghökkent. Rendben, a hatarozottság szexi, ezt tudta, és a csajoknak rendszeresen előadta, hogy mekkora egy szexisten; de közben azért tudta, hogy ez nincs így. - Hú. Milyen srác vagyok, mesélj már? Havi száztizet keresek asztalosként, hétvégenként a nagymamámnál csövezek hogy a hitel mellett legyen mit ennem, de persze így is van rajtam legalább tíz kiló plusz.
- Mintha az ilyesmi számítana… - dünnyögte a srác. Felnézett Csónakosra. - Ne haragudj amúgy, nem akarom sajnáltatni magam, vagy ilyesmi. De az exem, akivel már jó fél éve szakítottam, teljesen kikészített, és hát… neki köszönhetően én is elhittem magamról, hogy szar vagyok, és nem lehet szeretni. Ráadásul te annyira heterónak néztél ki, fel sem merült bennem, hogy bepróbálkozzak.
Csónakos képtelen volt erre válaszolni, így percekig hallgatott. Csele is. Aztán, mivel a Városliget egy elég eldugott, dús fákkal szegélyezett ösvénye mentén ültek egy padon, Csele vette a bátorságot, és közelebb húzódott a fiúhoz. Csónakos kissé megrezzent, amint a srác megfogta a kezét.
- Azt hittem, utálsz. Engem is, meg a jógát is.
- Nem utáltalak! - vágta rá Csónakos szinte azonnal. - Sosem. A jóga tényleg idegesített eleinte, de aztán megszoktam, néha még élveztem is. Főleg, hogy ott voltál, és kedvemre bámulhattalak.
Csabi szívszorító mosollyal nézett András szemébe.
- De te sosem voltál még fiúval.
- És? Zavar?
- Az zavar, ha csak kísérletezni akarsz - bökte ki végül Csele. Csónakos sejtette, hogy nagyon régóta nyomhatja már a fiú szívét ez a probléma. - Huszonöt vagy, én meg huszonhat. Nem tudom, Andris, hogy te mit vársz az élettől. Gondolom, pezsgést, izgalmat, meg nagy bulikat. És nincs is ezzel baj, az ember fedezze fel önmagát. Csak tudod… én tényleg szeretnélek téged. Nagyon. - A fiú mélyen elpirult. - Már most is szeretlek, azt hiszem. Viszont nem tudom, hogy viselném el, ha te egyszer csak közölnéd, hogy bocs, de mégsem szeretem a fiúkat, nem kellesz. Akkor legyen most vége, még mielőtt komolyabbra fordulna a dolog. Még mielőtt teljesen beleélem magam abba, hogy mi ketten…többek is lehetünk.
Andris maga felé fordította Cselét.
- Csókolj meg.
- Mi? - döbbent le Csaba.
- Meg akarjuk tudni, hogy tényleg beindítanak-e a fiúk, nem? - türelmetlenkedett András. Körülnézett. - Itt nem figyel senki, kettesben vagyunk. Smároljunk egyet, akkor majd talán jobban el tudom mondani, mit érzek. 

Csabi már nyitotta a  száját, hogy tiltakozzon, aztán mégis becsukta. Mélyet sóhajtott. Finom csontozatú, puha kezével megérintette Csónakos arcát, és lassan, egészen lassan közeledett felé. Mindkét fiú szeme az utolsó pillanatig nyitva volt, mert Csele látni akarta Andris reakcióit; még akkor is, amikor az ajkaira nyomta az övét. Csónakos meg tökéletesen képtelen volt akárcsak egyetlen pillanatot is elmulasztani, amikor Csabi elkápráztató szemeibe nézhetett. Egy idő után azonban mégis lehunyta a szemét, példáját pedig Csele is követte. Csele hosszú, kínzóan hosszú másodpercekig csak finoman kóstolgatta a másik fiú ajkát, miközben ujjaival annak borostás arcát simogatta - másik szabadon maradt kezét meg felhozta Andris széles vállára. Andris egy ideig nem viszonozta a csókot, hiszen szokatlan volt neki, hogy mikor Csele felé nyúl, csak vékony csípőt és (meglepően kidolgozott) izmokat talál; pár pillanatig meg is ijedt, hogy ennyi az egész, de aztán kezdett elmúlni az újdonság varázsa. Csabi hevesebb tempóra váltott, Csónakos meg ölelésébe fogta a fiút, aztán el se engedte percekig. Egymásba merülve, csak egymásra figyelve csókolóztak, Csónakos pedig aztán a  nyelvével is utat tört magának, amit Csabi boldogan üdvözölt. Lágyan simult a másik srác mellkasához, akárcsak egy lány - Csónakos meg, amikor végre lihegve szétváltak, nem győzte csodálni a fiút. Ilyen közelről elképesztően szexik voltak azok a szoborszerű vonások, az a vékony kar és a hosszú, kecses ujjak, szexi volt még az álla, az orra, a tekintete is.

- Szép vagy - mondta Csónakos, pedig egyáltalán nem állt szándékában ezt elárulni. Csele édesen nevetett, Andris meg finoman végigfuttatta a hüvelykujját azokon a piros ajkakon, amiket az előbb olyan szenvedéllyel csókolt. - Baszki. Mekkora hülye volt az exed! Ki az a balfasz, aki téged önszántából elengedne?
- Akkor… rendben van? - bukott ki Cseléből. - Minden?
Csónakos felsóhajtott. Megpuszilta Csele kezét.
- Hát nem ígérem, hogy első alkalommal nem fogok bénázni. De azt hiszem, abszolút menni fog a szex is. Legalábbis ne legyen Csónakos András a nevem, ha nem teszek meg minden tőlem telhetőt, hogy megoldjuk.

×××

Csónakos arra ébredt, hogy üres mellette a lepedő; mégis, még jónéhány percig képtelen volt felkelni az ágyból. Előző nap egy megkésett rendelés miatt este nyolcig dolgozott a műhelyben, az utolsó fél órában pedig már nagyjából csillagokat látott a fáradtságtól, hiszen az elmúlt három napja hasonló intenzitással telt. Pénteken szerencsére szabadnapos volt, így azt tervezte, hogy legalább tízig az ágyban durmol - Csaba meg majd csinál magának valami reggelit, lassan úgyis többet van Andris lakásában, mint Andris maga. 
Reggel fél hétkor viszont kipattant a szeme, aztán morgott egyet, amikor eszébe jutott, hogy előző este alig vacsorázott. (Miután hazaért, egy mézes kenyeret kent meg éppen magának, mikor a vigyorgó Csabi becsöngetett hozzá, és minden előzetes bejelentés nélkül a nyakába vetette magát. Talán felesleges is emlegetni, de a lényeg: az este hátralévő részében nem az evéssel voltak elfoglalva.) Csónakos tehát kidörzsölte az álmot a szeméből, majd úgy, ahogy volt - egy szál fekete melegítőben - kibattyogott a konyhába némi harapnivalóért.
Az amerikai konyhás nappali küszöbén aztán megtorpant. Közvetlenül a reggelizőpult mögött, a dívány mellett két jógamatrac volt kiterítve, és mindkettőn egy-egy fiú hasalt, lefeszített lábbal és két tenyérrel a matracon.
- … most feltérdelünk, jobb lábat előre, a fejedet feszítsd kicsit hátra, és nézz egyenesen. Ujjbegyek érintik csak a talajt. Ugyanezt a bal lábbal is.  - Ernő engedelmeskedett az utasításnak, fél szemével azonban Cselét leste. Csabi lehunyt szemmel, szinte szent áhítattal végezte az összes mozdulatot. - Aztán felállunk. Nagy levegőt, nyújtóztasd meg a hátad, vidd a fejed fölé a kezeket. Fel, aztán le. És még kétszer.
Az utolsó ismétlés közben Ernő már észrevette az ajtófélfának dőlt Csónakost, Csabi azonban még mindig behunyva tartotta a szemét, és pár másodpercig alapállásban állt, összeérintett tenyerekkel. Majd kinyitotta a szemét. Nagyot sóhajtott.
- Miért mosolyogsz, Andris?
- Csak úgy - vallotta be a srác. - Kicsit meglepődtem, bevallom.
- Ez a reggeli Napüdvözlet gyakorlat, csak tíz perc az egész - magyarázta Ernő készségesen, ahogy letörölte a homlokát egy törülközővel. Ragyogó szemmel nézett Cselére. - Vagy két hete én is totál véletlenül jöttem ki a konyhába ilyen korán, és láttam, hogy Csabi ezt csinálja. Megkértem, hogy tanítson meg, szóval…
- … szóval azóta mindig együtt jógáztok, amikor Csabi itt alszik - summázta Csónakos. Az igazat megvallva féltékeny is lehetett volna, de valójában inkább szórakoztatónak találta a szituációt: Ernő annyira odavolt a jógáért, meg úgy felnézett Cselére (és hát ki tudná őt ezért hibáztatni), hogy Andrásnak nem volt szíve kötekedni. - Oké, nem gáz.
Nemecsek ezután töltött magának egy pohár vizet, majd hamar eltűnt a szobájába - nyilván elkezdett készülődni, hiszen az ovi nyolckor nyitott, neki meg már háromnegyedkor ott kellett szobrozni a nevelőiben.

- Tényleg nem baj?
Csónakos odalépett Csele mellé, majd segített neki összerakni a narancsfacsaró gépet. Csabi minden reggelt egy pohár frissen szűrt narancslével kezdett, és erről Csónakosnál sem volt hajlandó lemondani. Most kissé bűntudatosan nézett barátjára, miközben a narancsokat vágta ketté egy nagyobb késsel.
- Mi? - röhögött Csónakos. - Hogy Ernővel minden reggel jógáztok egyet? Mitől lenne baj? Inkább örülök, hogy kicsit felvidítod. Biztos mesélte, de az utóbbi időben nincs igazán szerencséje a randizásban, meg a munkahelyén is cseszegetik. Jót tesz neki egy kis társaság.
- Igen, csak hát mi… izé… - Csele elvörösödött. - Szóval itt alszom nálad elég gyakran, és neki ez biztos elég szar lehet. Már hogy egyedül van, meg minden.
Csónakos olyan hirtelen nevetett fel, hogy Csele kissé megrezzent.
- Kemény fából faragták az Ernőt, miatta igazán ne aggódj. Tényleg. - Itt végre sikerült összeszerelnie a szerkezetet, és Andris áttette a karját Csele derekára.  Finoman belecsókolt a fiú puha nyakába. - Engem az sokkal jobban érdekel, hogy mikor mész ma haza a munkából. Délelőtt elvileg tizenegyig vagy, jól emlékszem?
- Annak a két csoportomnak már vége van, jövő héten indulnak a következők. Szóval… nincs semmilyen programom délelőtt.
Csónakos elvigyorodott. Aztán a kenyértartóhoz ment, és kivett belőle két nagy szelet melegszendvicsnek valót.
- Ez azt jelenti, hogy reggeli után visszabújhatunk az ágyba? Egy kis filmezés?
- “Filmezés” - forgatta a szemét Csele. - El tudom képzelni, hogy azt jobban szeretnéd. Amikor tiszta retek az egész konyha, és éppen van egy szabad délelőttöd, teljesen alap, hogy “filmezni” szeretnél. Pedig még segítenék is.
Csónakos lebiggyesztette az ajkait.
- Te vezettél be a fiú-fiú szex rejtelmeibe, úgyhogy magadra vess. Amúgy meg minek segítenél takarítani? Nem vagy a párom, vagy ilyesmi.
- Ez igaz - dünnyögte Csaba.
- Figyelj. Ha vállalod, hogy az leszel, akkor segíthetsz. - Csónakos kiskutyaszemeket meresztett Cselére, aki viszont teljesen ledöbbent, még a gyümölcsfacsarásban is megállt egy pillanatra.  - Mi az? Úgyis hivatalos lenne előbb-utóbb. És akkor már kihasználom, hogy van egy ilyen ügyes pasim, aki ügyel a konyhám tisztaságára.
Csele olyan sokáig volt néma, hogy Csónakos már megijedt, hogy ez alkalommal túlzásba vitte a viccelődést. (Pedig a szándékai ezúttal tényleg komolyak voltak.) Csele arcvonásai aztán ellágyultak, és Csónakos azt vette észre, hogy vékony kezek kulcsolódnak a derekára. Csele leheletfinom csókot nyomott Andris ajkainak a szélére.
- Minden vállalok.
- Még nem mostam fogat - hangzott a kifogás, Csele meg felvonta a szemöldökét.
- Inkább padlót söpörnél?
Csónakos fél pillanatra elgondolkodott.
- Kizárt. Vannak amúgy ilyen jógás szexpózok is, nem? - incselkedett, ahogy magához húzta hevesen a másikat. Aztán ajkaival finoman megérintette Csele fülcimpáját, és suttogni kezdett. - Próbáltad már?
A másik csak kuncogott.
- Biztos, hogy menne az neked? Már a kobrában is haldokoltál.
- Meg fogok sértődni - jelezte előre Csónakos, mire Csele játékosan megsimogatta őt. - És amúgy is úgy gondoltam, hogy ezúttal te állsz be valamilyen szexi pózba, én meg csak kiélvezem az előnyeit. Mondjuk hegytartásban simán megraknálak, úgy olyan szépen látszik a kerek segged. Tökre kívánatos.
Csele tettetett utálattal felnézett a plafonra.
- Voltál te hetero egyáltalán valamikor? Vagy csak bekamuztad?
Csónakos vállat vont. Szomorú pillantást vetett a mikró mellé kikészített kenyérre, de úgy döntött, a melegszendvics nem rohan el. Még szorosabban vonta magához Cselét, és mélyen a szemébe nézett.
- Őszintén? Nem tudom. Nem is érdekel. - Aztán vágyakozón lenézett a fiú ajkaira. - Van kedved jógázni egyet?

2 komment:

  1. Szia-szia, és jaj, nagyon szerettem olvasni :D Ernő egy cukorborsó, ahogy kerít, Csónakos meg az a tipikus nagyszájú lúzer, amit imádok benne, Csele meg szimplán mindenhol és mindenkor egy szupermodell, tök mindegy, hogy mivel foglalkozik amúgy. És szeretnék találkozni az exével, el kellene beszélgetnünk arról, hogy viselkedett a fiammal... :/ Oké, napok óta szeretnék írni ide valamit, de semmi értelmes nem jut eszembe amúgy, és így építő sem igazán tudok lenni, de köszönöm az élményt, és remélem, lesz még hasonló máskor is, addig is, sok sikert és olvasót kívánok~ :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :D Hű, köszi hogy írtál, meg örülök hogy tetszett a történet :) Nemecseket abszolút csak így tudom elképzelni, hiszen ő mindig csak úgy meghúzódik a háttérben, így könnyebben is ki tud figyelni dolgokat másokról. És így van, Csele mindig és mindenkor szupermodell, szerintem ezért nem is olyan nehéz elképzelni jógaoktatónak. Az exes dologgal egyetértek, mert nekem is nagy kedvencem Csabi, és nem is szeretem nagyon bántani :( De így legalább Andris megvigasztalta. Amúgy szeretnék majd még velük más sztorikat is írni, azokra is sok szeretettel visszavárlak :)

      Törlés

 
Design by Casandra Krammer