2018. április 8., vasárnap

Igenis, miniszterelnök úr

Fandom: Pál utcai fiúk
Párosítás: Boka/Áts
Műfaj: politikus!AU
Korhatár: 18+
Figyelmeztetés: slash, illetve néhány cifrább kifejezés
Tartalom:
Boka János, mint friss miniszterelnök, igen tapasztalatlan. Mikor az egyik miniszter körül korrupciós botrány készül kitörni, Boka válaszút elé kerül; szerencsére azonban nem egyedül kell szembenéznie a rá váró megpróbáltatásokkal. 
Megjegyzés: BokÁts politikus AU, ahogy eredetileg ígértem: Áts Feri a karbantartó, illetve Boka a miniszterelnök. Nem terveztem, hogy ennek az írása idáig elhúzódik, de egy héttel ezelőtt már úgy voltam vele, hogy akkor már legyünk alkalomhoz illőek, és a választás napján fogom feltenni ezt a fanficet :)
Megjegyzés #2: A címet az azonos nevet viselő színdarab ihlette. Ha van rá lehetőségetek, menjetek el megnézni, mert szerintem remek kikapcsolódás, és nem mellesleg nagyon tanulságos is.
Megjegyzés #3: A videó, amit Boka nézett, itt érhető el. 



Boka letette a harmadik csésze kávéját az asztalra. A homlokát ráncolta, és - a nap folyamán már ki tudja, hanyadjára - kétkedve, kissé talán ferdén nézett Csónakos Andrásra. 
- Korrupció - ismételte lassan, ezzel mintegy visszhangozva a férfi előző szavait. Még mindig képtelen volt elhinni, és égett az arca a szégyentől. Geréb miniszter úr helyett is, aki nyilván teljesen nyugodtan üldögélt otthon a rózsahegyi villájában, két kézzel szórva a pénzt hol divatos autókra, hol minél értékesebb ingatlanokra. Esetenként talán lányokra is, de azzal legalább nem kérkedett mindenkinek az országgyűlési szünetekben, félig elszívott cigarettával a kezében.  - Korrupció. Hihetetlen.
- Nem hihetetlen - dühödött fel Csónakos, ahogy rátette a kezét a Bokának előbb átnyújtott dossziéra. - Itt van benne minden, feketén-fehéren. Igaz, ez még csak az én vázlatom, a hivatalos bizonyíték megszerzése folyamatban van, de akkor is. Tizenöt millió, János! Ez az ember megőrült. Megmondtam, hogy nem szabad visszavennünk, ugye? Aki egyszer átigazolt az ellenzékhez…
- Megérdemelt még egy esélyt.
- Csak annyira, amennyire a tizennyolc éves unokahúga megérdemelte egy ötszáz embert foglalkoztató koreai mobilfejlesztő vezérigazgatói tisztségét. De védd csak tovább - emelte fel védekezőn a kezeit Csónakos. - Elvégre az egyik legjobb barátod. Nyilván egyáltalán nem érdekel, hogy komoly állampénzeket költött el magáncélra, és szintén állampénzekből fuvaroztatja a szaros seggét limuzinnal. És azt se vedd figyelembe, hogy hetek óta szivatja Nemecseket azzal a hülye rágós poénnal.
Boka most már tényleg mérges lett, és - hogy erejét demonstrálja - összehúzta magán az öltönyét. 
- A miniszterelnök-helyettes úrnak mindig olyan remek ötletei vannak… mégis kit nevezzek ki belügyminiszternek, ha Gerébet leváltatom? És mégis milyen képet mutatna az a kormányról, ha ilyen rövid idővel a beiktatás után új minisztert neveznénk ki?
- Őszinte legyek? Halvány lila gőzöm nincs. De valamit tennünk kell, Dezső nem úszhatja meg - hangsúlyozta Csónakos komolyan. - Ezúttal nem. 
Boka csak leroskadt az íróasztalához. Kinézett az ablakon, és bár az idő gyönyörű volt, tiszta és meleg, ő nem látta a kinti világot. Szüntelen röpködtek a fejében a képek: Geréb Dezső a bíróságon, az újságok címlapjain, a tévék képernyőjén, izgatott és botrányra lecsapni kész újságírók hada között… aztán Dezső elzárva, megnyúzottan, de mosolyogva. Úgyis csak mosolyogna az egészen; mit kapna ugyan ezért, egy évet, két évet? Talán fel is függesztenék a büntetést. Súlyos pénzek tűntek el, igaz, de hát a belügyminiszterről volt szó. Ki hallott már olyat, hogy egy belügyminiszternek baja essen? 
Bokának egyszer csak kiszáradt a torka. (Csónakos pedig olyan fürkészve bámulta őt, hogy János nagyon remélte, nem látszik rajta a zavara. Még ennyi év után sem tudta száműzni az agyából azokat a túlfűtött estéket Geréb egyetemi albérletében, fényévekkel ezelőtt. Hiszen az a fiú olyan remek szerető volt; tudott lenni gyengéd is és erőszakos is, mikor mi kellett. János sok férfival kipróbálta azóta, de egyik sem volt olyan, mint Dezső.) 
- Szóval, remélem jön valaki megcsinálni az iratszekrény ajtaját - dörmögte Boka, mintegy mellékesen, egyértelműen terelve a témát. Leült az íróasztal mögé, ahonnan komolyan nézett fel egykori iskolatársára. - Napok óta nem tudom kinyitni, és már nagyon zavar.
Csónakos inkább csak megforgatta a szemét.
- Komolyan ez a legnagyobb probléma jelenleg? - Felhorkantott. Aztán felkapta a Boka által már korábban előkészített, jókora csomag aláírandó dokumentumot az asztalról. - Na jó, erre én most nem érek rá. Szaladok Barabáshoz, majd aláírva visszahozom őket délután.
- És küldj egy karbantartót!
- Küldök egy karbantartót. - András összeráncolta a homlokát. - De ez nem az Ernő feladata lenne? Ő a lótifuti.
- Nem lótifuti, hanem miniszterelnöki tanácsos. 
Csónakos felröhögött. 
- Lótifuti, ha én mondom. - Aztán elindult kifelé. 


×××



Boka még órákon keresztül üldögélt csendben a dolgozószobájában. Meg volt nyitva előtte a laptop, és nagyon erősen megpróbált a munkájára koncentrálni, de képtelen volt. Ennyi erővel otthon is maradhatott volna - de ő persze túl lelkes volt még ehhez. (Alig három hónapja iktatták be miniszterelnökként, és csak úgy buzgott benne a tettvágy. Az egész pártjával együtt már a kampány alatt is éjt nappallá téve dolgozott, nagyjából csak aludni járt haza. Nem voltak persze eleinte mások, mint egy csapat egykori osztálytárs, akik még mindig képesek hinni egy ideális világban; de ahogy egyre több, politikából kiábrándult fiatal csatlakozott hozzájuk, néhány év alatt országos hírnévre tettek szert. Aztán nemcsak Magyarországot, de őket is valóságos sokként érte a hír, hogy megnyerték a választást. Hihetetlen volt. Boka néha még mindig azt hitte, hogy csak álmodik.) 
Mindenesetre hiába nyitotta ki az ablakot friss levegő reményében, a feje képtelen volt kitisztulni. Unottan váltogatta a különféle excel táblázatokat a gépén, az email fiókját már meg sem akarta nyitni - helyette inkább gondolt egyet, és felment a youtube-ra. Most az egyszer. Mert ő egyébként munkaidőben dolgozni szokott. János ajkára azonban legalább az a - Ernő által ma reggel elküldött - videó mosolyt csalt, amelyben egy színes cicákból álló rezesbanda vonult el a képernyő előtt, és kellemesen dallamos zenét játszott. Pár perc alatt teljesen kiment a fejéből Geréb Dezső, viszont pont abban a pillanatban, amikor János fentebb csavarta a hangerőt, kinyílt az iroda ajtaja. 
Másodpercekig néma csönd. Csak a macskák játszottak a háttérben.

- Ööö… - A jóvágású, magas idegen pislogott párat. Boka bambán bámult rá vissza az íróasztal mögül, és talán sosem érezte még ennyire, hogy köddé akar válni. Gyorsan kikapcsolta a videót. - Jó napot? 
- Jó napot. - Boka kihúzta magát a székében, és igyekezett minél komolyabb arcot vágni. Még hátra is dőlt, ahogy alaposan megvizsgálta a férfit: a harmincas évei elején lehetett, akárcsak ő, és lehetetlen volt nem észrevenni, hogy mennyire jóképű; még a borosta, és a kissé szakadt vörös ing ellenére is. Egyik kezében jókora szerszámosládát tartott. - Jöttem megszerelni az iratszekrényt. 
- Tessék csak, nyugodtan.
Az idegen ruganyos léptekkel felé sietett.
- Áts Ferenc - nyújtotta a kezét Bokának.
- Üdvözlöm, Boka János.
- Tudom - vigyorgott Áts, ettől meg Bokának megint égett az arca. Nyilvánvaló, hogy tudja. - Ki ne ismerné magát? 
Boka ámultan feledkezett bele Áts tekintetébe. (Hogy lehet valami ilyen sötét és ilyen szép egyszerre?) Pár másodperc múlva a karbantartó köhintett. Boka kihúzta magát, aztán a kérdéses szekrényre mutatott.
- Ezt kellene megjavítani. 
- Lássuk csak. - Áts letérdelt, majd a ládáját letéve alaposan szemügyre vette a berendezést. Megnézte alulról, felülről, aztán elkezdett válogatni a szerszámok között. Többel is megpróbálkozott, mire végre megtalálta a megfelelőt; Jánosnak közben fogalma sem volt, mit kezdjen magával, így leült az asztalához, és belemélyedt a korábban megnyitott excel-táblázatokba. 

Mikor Feri nagy sokára felnézett, próbált komolyan a képernyőre meredni, mintha valami fontos dolga lenne. (Pedig hát végig a fess karbantartó fenekét figyelte a szeme sarkából.)
- Amúgy nem magára szavaztam. Nem bántásból. 
Boka ajkai mosolyra húzódtak.
- Nem sértődtem meg, nyugodjon meg. Megkérdezhetem, hogy… 
-... hogy mi a bajom magukkal? - horkant fel Feri. Aztán vállat vont, és újra dolgozni kezdett a fogóval. - Semmi. Őszintén. Vagyis pont ez a bajom, hogy semmi bajom. 
- Nagyon komoly érv.
Feri hitetlenkedve felvonta a szemöldökét.
- A pártja túl tökéletes, érti? Sehol egy kis sikkasztás, egy kis hazudozás, egy botrány...Ilyen nincs. A politikusok mindig csak a maguk malmára hajtják a vizet, hiába szónokolnak magasztos eszmékről… a céljuk ugyanaz. Pénz, pénz és pénz. És én ezt teljesen megértem. - A zár hangosan kattant egyet, Feri pedig elégedetten csukta be a szekrényt. - Én is szeretem a pénzt, pedig csak egy kibaszott szakmunkásképzőbe jártam, nem elitegyetemre. Tudja, mi a különbség köztem és a politikusok között? Hogy én legalább őszinte vagyok, és elmondom, hogy eszembe sem jutna elromlott vécéajtókat szerelni meg gardróbokban ragadt prostikat megmenteni, ha nem fizetnének meg érte rendesen. 
- Mi nem a pénzért csináljuk - vágta rá rögtön János, kissé talán túl vehemensen is. Átsból kitört a nevetés.
- Ja. - Felállt, majd gyorsan összekapta a ládáját is. 
Boka elvörösödött.
- Maga azt mondja, hogy hazudok?
- Á, dehogy. Én elhiszem, hogy a miniszterelnök úr most még így gondolja. Az elején mind így gondolják. - Felsóhajtott. - A zár készen van, csak egy kicsit kellett megolajozni. De ne csapkodja a jövőben összevissza, ha kérhetem. Régi már.
János azonban még mindig nem tudott elrugaszkodni az előző témától.
- Én kitartok az elveim mellett!
- Az elvek szépek - bólogatott Áts, ahogy odalépett Boka íróasztalához. Egyenesen a miniszterelnök szemébe nézett, olyan felsőbbrendűséggel, hogy a másik férfi megdöbbent. - Kicsit iskolásfiúsak, de szépek. Egy országot viszont nem lehet elvekkel irányítani, csak akarattal és erős kézzel. Nem szabad tudniuk, hogy a miniszterelnök hezitál, hogy kétkedik… maga felnézne egy olyan szülőre, aki egyik nap megengedi az édességet, a másik nap meg nem? Következetlenségre vall, elnök úr.  
- Szerintem az vall következetlenségre, hogy így mer beszélni velem - jelentette ki szárazon Boka. Az rendben van, hogy az Áts egy jó kiállású, határozott szavú férfi, és mellékesen hihetetlenül vonzó is… na de hogy megmondja neki, mit hogyan csináljon? Azt azért nem. - Majd ha önt megválasszák ennek az országnak az élére, akkor osztogathatja a kéretlen tanácsait, rendben?
A férfi egykedvűen megvonta a vállát.
- Hát akkor már örökre csendben maradok. 
- Miért?
- Olyan “mocskos buzikat” - idézte a levegőbe Áts -, szóval olyanokat, mint én, viszonylag ritkán választanak meg magyar miniszterelnöknek. De ha valami változott az utóbbi hónapokban, ami évtizedek alatt sem tudott, csak szóljon nyugodtan.
A döbbent Boka arckifejezésére ügyet sem vetve megfordult, majd elment. 


×××



A miniszterelnöki irodában az a furcsa eset történt meg, hogy - titokzatos módon - hónapokon keresztül mindig elromlott valami. Vagy egy zár (ez elég gyakran), esetleg beragadt az ablak, kikapcsolt a fűtés, összetört az akvárium, nem jött víz a mosdó csapjából… egyszer még egy konnektor is kicsúszott valahogy a falból, ennek megjavításakor pedig Áts Feri (mert János már Ferinek hívta őt magában, még ha hangosan nem is)  gyanakvó szemeket meresztett Bokára. Szólni azonban nem szólt semmit. Leginkább csak köszönéskor és elbúcsúzáskor beszélgettek, János pedig nem akarta forszírozni a dolgot. Még akkor sem, mikor már tudta Átsról, hogy a férfiakhoz vonzódik - vagy legalábbis az a múltkori megjegyzés arra engedett következtetni. Boka már azt is bemagyarázta csomószor magának, hogy félreértette a hallottakat, esetleg Feri csak viccelt. Hiába kutakodott ugyanis utána az interneten, egyedül annyit talált, hogy a karbantartó (elméletileg) egyedülálló. Aztán amúgy sem lenne semmi értelme, morfondírozott gyakran magában a miniszterelnök. Még a végén beleszeretek, és akkor oda a karrierem. Hát hogyan állhatnék ki mindenki elé, hogy meleg vagyok, és van egy párom? A melegházasságos népszavazást se tudjuk egyelőre kiírni, hiába ígértük, mert képtelenség átnyomni a parlamenten… a felmérések szerint talán éppen annyi támogató szavazat jönne, hogy még feléjük billenjen a mérleg. Talán. Nem, erre az ország még nem áll készen. Aztán a hasonló eszmefuttatásai során néha ránézett a neki háttal dolgozó Átsra. A torkában gombóc nőtt. Na jó, de néhány éjszaka esetleg… hátha benne lenne… nem az én stílusom, de olyan régóta vagyok már egyedül. Néha olyan szemeket mereszt rám, hogy azt hiszem, neki is tetszem. Na de… az is lehet, hogy csak beképzelem. 


Mindenesetre Boka sokáig őrlődött, és végül arra jutott, hogy bölcsebb hagyni az egészet. Ezután már viszonylag kevésszer hívta Ferit az irodájába. Például arról is napokig hallgatott, hogy a radiátor (megint) elromlott. Nemecsek ezt persze egy idő után észrevette, és habozás nélkül leszólt Átsnak - így esett tehát, hogy egy alkalommal János a fél délelőttjét Feri társaságában töltötte. 
- Igazán szólhatott volna hamarabb is - jegyezte meg szemrehányóan Feri. Ekkora már sikeresen szétszerelte a radiátort, és éppen az eltömődött csöveket igyekezett kitisztítani. - Műanyag vödröt állít a radiátor alá, ahelyett, hogy szólna. Még ha nem is kedvel engem túlzottan, azért el kell ismernie, hogy értek a munkámhoz. 
- Honnan veszi, hogy nem kedvelem? - nézett fel Boka meglepődve az iratai közül. Áts megforgatta a szemeit, de szólni azonban már nem tudott, mert a következő pillanatban hangos kopogás szakította félbe a beszélgetésüket. Miután János megadta az engedélyt a belépésre, egy meglehetősen zilált és lihegő Geréb Dezső rontott be a miniszterelnöki irodába.

- Bassza meg! - kiáltotta, ahogy levágott egy adag papírt Boka íróasztalára. Láthatóan ügyet sem vetett a karbantartó jelenlétére; mintha az ott sem lett volna. - Honnan vannak meg Csónakosnak ezek?! 
Boka gyorsan a dokumentum felé hajolt. Felemelte a szemöldökét.
- A... a bankból, úgy tűnik. Pedig hát ezek az állampapírok…
- Senkinek nincs rajtam kívül felhatalmazása arra, hogy ezeket kikérje! - dörrent fel Geréb, miközben idegesen a hajába túrt. Boka nyugalomra intette, de közben azért kicsit feszülten pillantgatott Feri felé.
- Jól van. - Dezső vállára tette a kezét, és egyenesen a férfi szemébe nézett. Nem látott benne mást, csak csalódottságot, és valami mélységes, mélységes félelmet. Kicsit sajnálta, hogy ők ketten idáig jutottak. - Amint Áts úr elmegy, megbeszélhetjük a dolgot, rendben? Mindenesetre hidd el, hogy Csónakost csak az igazságérzete vezérli. Nem akar neked rosszat. 
- Tönkretesz - sziszegte Geréb. - Azért küldte el ezt ma reggel az irodámba, hogy közölje, tud mindent. Ezek a papírok nem kerülhetnek nyilvánosságra, ugye tudod? Segítened kell, le kell állítanod őt minél hamarabb! Már… már ha érdekellek egyáltalán ennyire. Ugye nem akarsz rosszat nekem, János? 
János nem bírta tovább állni a szemkontaktust; félt, hogy a végén elgyengül. Geréb felé közeledő kezét is lerázta magáról.
- Dezső - lehelte a férfi finoman, és nagyon igyekezett, hogy a hangja stabil és határozott maradjon. Miniszterelnökhöz illő. - Ne. Mindketten tudjuk… tudjuk, hogy Andrásnak igaza van. 
- De te le tudnád beszélni őt! Rád hallgat.
- Miért próbálnám lebeszélni? - bukott ki Jánosból. - Mikor megalapítottuk ezt a pártot, megbeszéltük, hogy mi mindig az igazság oldalán fogunk állni, emlékszel? És nem hagyjuk, hogy a pénz meg a hatalom kikezdje a szövetségünket, a barátságunkat. Hidd el, hogy ez nekem is rettentően nehéz, és sokat gondolkodtam erről az elmúlt pár hónapban… de hát ha Andris megszerezte a bizonyítékot, nem tarthatom őt vissza. Sajnálom, Dezső.
Geréb sokáig hallgatott, és értetlen arccal bámult Bokára. Mintha fel sem fogta volna hirtelen az elhangzottakat. Aztán idővel kisimult az arca.
- Jó. Reméltem, hogy erre nem fog sor kerülni, de ha itt tartunk, itt tartunk. - Itt hatalmas levegőt vett, és még eggyel közelebb lépett Jánoshoz. - Ha nem veszed rá Csónakost, hogy tüntesse el a szerződéseket és a bankszámlakivonatokat, kitálalok rólad. Elmondom, hogy meleg vagy, és hogy éveken keresztül viszonyunk volt. Azt is elmondom, hogy nyilván nekem sosem volt közöm a politikához, de a te kormányodban bárkiből miniszter lehet, aki alkalomadtán leszop téged a pártgyűlések utáni bulin.
Boka arca vörösben égett a szégyentől.
- Ez nem igaz!
- Nem teljesen - vallotta be Geréb olyan hangsúllyal, mint egy gyerek, akit füllentésen kaptak. - De hát azért van benne valami, valld be. 
- Senki sem fogja elhinni - köpte Boka. - Ha kijön a botrány, mindenki tudni fogja, hogy korrupt vagy és hazug. Azt fogják gondolni, hogy csak uszítani akarsz ellenünk. Ellenem.
Geréb helyeslően bólogatott.
- Valószínű, éppen ezért készültem bizonyítékkal. - Boka meghökkenésére Geréb szomorúan ciccegni kezdett. - Lesújt, hogy már el is felejtetted. 2011 áprilisának közepén voltunk, és ha jól emlékszem, egy meglehetősen sötét, esős nap volt. Unatkoztunk. Csináltunk videót is, ami az akkori mobilokhoz képest elég jó minőségű… de ha az nem lesz elég meggyőző, képek is vannak. Több tucat. - Geréb mohó tekintettel mérte fel Bokát tetőtől talpig. - Nagyon szexi voltál abban a harisnyatartóban… de még inkább nélküle.
Boka beharapta az ajkait, de csak a padlót bámulta. Mivel nagyon sokáig nem szólalt meg, Geréb elégedetten felsóhajtott, és még utoljára körbenézett a szobában; talán a sóbálvánnyá meredt Áts Feri jelenléte sem zavarta, annyira elemében érezte magát ettől a hirtelen diadaltól. 


Miután kiment, súlyos csönd telepedett az irodára. János az asztalnak támaszkodott, mert félt, hogy rosszul lesz; úgy érezte, forog körülötte a szoba.
- És én még azt hittem, hogy karbantartónak lenni unalmas. 
Ferivel összenéztek.
- Megkérhetném… - kezdte Boka vörösen -... megkérhetném, hogy ez az egész maradjon köztünk? Elnézést kérek, Geréb sosem a diszkréciójáról volt híres.
Áts Feri képes volt halványan elmosolyodni. Aztán elfordult, és letérdelt, hogy szépen, módszeresen visszapakolja a szerszámait a ládába.
- Maga meg min mosolyog?
- Úgy tudtam, hogy van valami vaj a füle mögött. - Boka ezt inkább válaszra sem méltatta. - Amúgy persze, hallgatok én, mint a sír. Amúgy sem lenne okom ítélkezni, én sem vagyok jobb. De maga azért most nagy szarban van, tudja?
Boka fújt egyet, és keresztbefonta maga előtt a karjait.
- Nem kell emlékeztetni rá, köszönöm. - A tenyerébe temette az arcát. - Jobb lett volna, ha inkább elmegyek töritanárnak. Mert amúgy tanári diplomám van. A probléma az volt, hogy én tényleg tenni akartam ezért az országért… mint kiderült, erre teljesen alkalmatlan vagyok. Még maga is jobb miniszterelnök lenne, mint én.
Áts elszörnyedve állt fel.
- Én?! 
- Maga hát. Amilyen tanácsokat adott a múltkor, és ahogy beszélt… ön egy határozott, erős egyéniség. Vezéregyéniség. Én csak jókor voltam jó helyen.
Feri gúnyosan nevetett.
- Hogyne. - Odalépett közvetlen az asztal mellé, rendkívül közel Jánoshoz. Boka igyekezett kerülni a tekintetét. - Én, mint miniszterelnök. Ma azzal a szándékkal jöttem ebbe az irodába, hogy közöljem, felmondok… de valahogy mégsem tudtam megtenni. Én, Áts Feri. Én, aki mindig is annyira büszke voltam a bátorságomra, a tartásomra, az eszemre...
- Fel akart mondani?! De hát miért? Nem fizetünk talán eleget? Mert ha…
- Nem, nem fizetnek eleget! - vágta rá Áts szinte azonnal. Aztán, mintha saját magára is dühös lenne, leszegte a fejét. - Ahhoz nem, hogy ezt… ezt tovább elviseljem.
- Nem értem.

Áts sokat sejtetően végigmérte a miniszterelnököt. Ült még egy kis habozás ugyan a tekintetében, de János látta rajta (és érezte a körülöttük vibráló levegőből) hogy ezúttal nincs menekvés. Utólag nem tudta volna megmondani, hogy ő vagy Feri támadott először; amint a következő pillanatban feleszmélt, már az irodai székben ült, Áts Feri súlya pedig kellemes teherként nehezedett lábaira. Feri szüntelen csak csókolta az ajkát, erőszakosan és kiéhezetten, és olyan hevesen, mintha még levegőt sem akarna venni. Boka legalább ilyen szenvedélyesen viszonozta amit kapott, karjait pedig szorosan átfonta Feri nyaka körül, hogy az véletlenül se tudjon elmenekülni. Áts azonban, úgy tűnt, egyáltalán nem tervez ilyet. Lovaglóülésben helyezkedett el János combjain, és erősen összeszorította a lábait a férfi körül - nyilván tudta, hogy ezzel egyenesen annak férfiasságát veszi célba, de úgy tűnt, nem sok szégyenérzet szorult belé. Boka azért elvörösödött, amikor az egyre keményedő férfi - ruhástól - elkezdett lassan, de mégis erősen mozogni az ölében. János érezte, hogy a vágy kezdi elborítani az agyát, és legszívesebben ott helyben megfosztotta volna Ferit a ruhájától. Látni akarta meztelenül, kiterülve egy ágyon, ahogy kéjesen és felduzzadt ajkakkal nyög alatta; látni akarta a meztelen karját, csípőjét, izmos combjait, érezni akarta azokat a combokat a dereka körül. Ahogy egy test lesznek, együtt mozognak, együtt lélegeznek. 
Igen, ezt akarom.
Ám amikor Feri keze a slicce felé nyúlt, Boka határozottan lefogta őt.
- Itt ne. - Boka könyörögni akart, de az a nyögés, ami felszaladt belőle, tele volt az előbbi ölelkezés élvezetével és bujaságával. Feri elhúzódott, de ennek ellenére még mindig Jánoson ült, és lábának szorítása is csak erősödött. - Bárki bejöhet. 
Áts rosszallva a fejét csóválta.
- Ejnye, hát ha a lehetőséget sem kapom meg, hogy lesz így belőlem miniszter?
- Lehetőséget?
Áts halkan nevetett, majd újra lehajolt Jánoshoz. Apró, érzéki, finom csókokkal lepte el Boka arcát, miközben két kezével annak érzékeny nyakát simogatta.
- Geréb mondta az előbb - suttogta -, hogy aki leszop téged, abból miniszter lehet. Szerintem ez nem fair velem szemben, tudod? Legalább egy esélyt adhatnál. Biztos vagyok legalább olyan ügyes, mint a belügyminiszter úr. 
Bokának az előbb teljesen kiment a fejéből volt osztálytársa, de most Feri visszarángatta őt a valóságba. 
- Ja igen. A Geréb. Hazudozik összevissza, egy szavát se hidd el.
- Miért? - csodálkozott Áts. - Nem szopott le a pártgyűlések után, ahogy mondta?
Boka piros arccal oldalra nézett.
- Csak egyszer. 
Áts vigyorgott.  Felemelte Boka egyik kezét, és megpuszilta.
- Na, hát én többször is megtenném. Ahányszor csak akarod… már ha akarod. 
Boka bizonytalanul nézett bele a férfi szemébe. Megpróbálta kicsit eltolni magától, de csak odáig jutott a mozdulatban, hogy megfogja Feri kezét. 
- Nézd, Feri…nem tudom, mit akarsz tőlem, de nekem ez az egész…
- Nem muszáj, hogy több is legyen, mint szex. Semmi sem muszáj. Mármint… - Itt Áts keserűen felnevetett. - Te vagy a kibaszott miniszterelnök. Nyilván sokkal jobb lenne, ha mindketten elfelejtenénk egymást… én felmondanék, ahogy terveztem, te meg csinálnád, amit eddig is. Egyikünk sem sérülne, és megoldódna minden problémánk. 
- Ezt akarod?
Feri hezitálás nélkül megrázta a fejét.
- Te ezt akarod? 
Boka a padlót bámulta. Kissé zavaró tényező volt, hogy Feri továbbra is ott ült rajta; nem igazán tudott így tisztán gondolkodni, de Átsnak talán éppen ez volt a célja. Boka is megrázta végül a fejét. 
- Jó. - Áts újra megcsókolta őt. Keményen nyomta ajkait Bokáéra, szorosan hozzásimult a férfihoz, és még a hajába is bele-beletúrt a mozdulatok közben. Aztán gyorsan (túl gyorsan) újra elhúzódott. - Holnap estéhez mit szólsz? Elmegyek hozzád. Nekem elég pletykás szomszédaim vannak, és nem hinném, hogy össze akarsz futni velük. 
Boka még mindig kicsit kába volt.
- Igazad van, legyen akkor nálam. Este kilenc?
- Inkább tíz, akkor már senki nincs a parkolóban. - Áts lekászálódott Bokáról, és miután megigazította magán a ruhát, elindult, hogy felkapja a szerszámos ládáját. Még távozóban rákacsintott Jánosra.
- Úgy készüljön, drága uram, hogy utánam három napig nem fog tudni ülni. Gondoltam, szólok, ha esetleg meggondolná magát.
Áts nagy meglepetésére Boka elmosolyodott. Válasz viszont nem érkezett. 


×××



- Hát… nem gondoltam volna, hogy ilyen kis határozott tudsz lenni az ágyban.
Boka alattomos mosollyal csúsztatta Feri éjjeliszekrényére a reggelit tartalmazó tálcát: friss rántottát sütött, amit pirospaprikával és pirítóssal tálalt, ahogy az édesanyjától tanulta gyerekkorában. János nem igazán tudott sütni-főzni, de ez volt az egyik kedvenc étele; ő maga is jóízűen látott neki, ahogy feltornyozta a franciaágy párnáját, és leült a matracra törökülésben. Bal kezével evett, jobb kezével a tévé távirányítóját kapcsolgatta.
- Sok mindent nem tudsz rólam.
Áts kidörzsölte a szeméből az álmot, de eszébe sem volt kibújni a takarók közül. Embriópózba csavarodva figyelte, ahogy János falatozik, és fél szemével a tévét bámulja.
- Nyilván, de azért megleptél. Mármint… olyan visszafogottnak tűnsz, meg nem is coming outoltál még nyilvánosan. Azt hittem, olyanfajta pasi vagy, aki…
- Aki összeszorított szemmel szétteszi a lábát, és úgy fekszik, mint egy darab fa?
- Nem bántásból. Az irodádban is eléggé… szégyenlős voltál.
János felnevetett.
- Igen, mert a munkahelyemen próbáltál rám mászni. Az ilyesmi nekem tabu. - Elgondolkodott. - Mindig is szerettem felül lenni. Szeretem, hogy irányíthatok, hogy a másik ki van szolgáltatva annak, amit csinálok vele. Ez most elég hülyén hangzott, ne gondolj perverznek, vagy ilyesmi… de én tényleg így vagyok ezzel. A szexben ki tudom élni azt, amitől a való életben félek. - Itt eszébe jutott valami, és kissé lesütötte a szemét. Lenyelte a rántotta utolsó részét is. - Dezső volt az egyetlen, akinél élveztem alul lenni. Ő… hihetetlen volt. Tényleg. 
Feri az utolsó mondat hatására rögtön felült az ágyban. 
- Szereted őt? - Boka sokáig nem szólt semmit, csak az üres tányérját bámulta. - Csak mert ha igen, nem érdemli meg. Gusztustalan kis féreg, és ha kormányfő létemre valaki így beszélne velem, úgy rúgnám seggbe, hogy a lába nem érné a földet. 
- Csónakos még nem küldte el sehova a leleplező iratokat. Félek, hogy megteszi. Attól még jobban félek, hogy beszéljek vele erről.
- Nem tudja? - döbbent le Áts. Boka a fejét rázta.
- Senki nem tudja, csak Geréb és én. Igaz, a kormányom nagy része a volt iskolatársaim közül került ki, de érettségi után több mint egy évtizedig nem is találkoztunk, legfeljebb futólag. Fogalmuk sincs arról, hogy a férfiakat szeretem, és nem akarok csalódást okozni nekik. Meg persze az országnak sem.
Boka ekkorra már Feri karjai között volt, amaz pedig szorosan tartotta őt ölelésében. 
- Meg kell, hogy értsék - suttogta Áts Boka kócos fürtjeibe. János érezte, hogy a hátán borzongás fut végig. Csak egy alsónadrág volt rajta, de azt is soknak érezte Áts meztelenségéhez képest. - Az, hogy milyen vezető vagy, nem függ a szexuális orientációdtól. Nettó hülyeség, ha valaki ezt állítja. 
- De ha Geréb kiszivárogtatja a képeket  - fakadt ki a férfi, egyenesen Feri szemébe nézve -, ha kikerül az a videó, az hatalmas szégyen, nem érted?! Örökre elásom magam vele. Le kell mondanom, nincs más út.  
- Kivéve, ha van. - Feri átmászott az ágy másik végére, és előráncigálta farmerzsebéből a mobilját. Rövid ideig a kontaktok között keresgélt, majd feltárcsázott egy számot. Hosszú ideig csak kicsengett. - Szevasz, hogy vagy? Én jól, jól, köszi. Figyelj, lenne neked egy melóm. Jól fizet, megígérem.


×××



A terv elég egyszerű volt, de Áts váltig állította, hogy nem kell aggódni. Ez a Pásztor nevű férfi állítólag nagyon értett a dolgához, számtalan kétes ügyletet lebonyolított már öccse segítségével. Boka kérdésére, hogy honnan ismerik egymást, Áts nem válaszolt, de azt hamar közölte, hogy a Pásztor nagyon profi, és nincs olyan ember, akit ne tudna megvenni kilóra. Különösen, ha egy fess, fiatal belügyminiszterről van szó. 
- Meleg egyáltalán? - bukott ki Jánosból a kérdés.
- Pásztor? - Áts jóízűen felnevetett. - Nem, dehogy. A nőket szereti. Vagyis elvileg a nőket, de a pénzt sokkal-sokkal jobban. A nyolcvanéves, szottyadt öreganyádat is elcsábítja, ha elég bankót nyomsz a markába.
- Akkor elvileg meg tudja szerezni a képeket meg a videót.
- Ha a faszkalap ágyáig el tud jutni, nyert ügyünk van - bólintott Áts. - Az öccse profi jelszófeltörésben, általában összedolgoznak. Ha Pásztor hozzáfér Geréb laptopjához, már csak meg kell találnia a kérdéses dokumentumokat, és végleg megsemmisíteni őket.  
- És ha van tartalék? Mondjuk pendrive-on? 
- Megoldják - csitította őt finoman Feri. Boka nagyot sóhajtott, de azért kicsit mosolygott is. - Mi az?
- Azon gondolkodtam, hogy hihetetlen, mennyire… laza vagy. - Felnevetett. - Csak úgy felhívod egy haverod, és közlöd vele, hogy szia, figyelj, régen láttalak, esetleg nincs kedved elcsábítani a belügyminisztert? Ő meg simán rábólint.
Itt már Áts is nevetett.
- Hát igen, ez sokat elmond az ismeretségi körömről. 


×××


Az akcióra kiválasztott estén János képtelen volt lenyugodni. Feri hiába próbálkozott néhány vigasztaló frázissal telefonon, a konszenzus az lett, hogy meg kell látogatnia Bokát. Amit Áts személy szerint nem bánt - különösen, hogy ezúttal János is sokkal engedékenyebb volt a lepedők közt. Kétségbeesett, odaadó tekintete egy percre sem engedte el Ferit, kezeivel és lábaival is úgy kapaszkodott a meztelen férfiba, mint valami furcsán élő, puha, lélegző mentőcsónakba. Most örült, hogy ő lehet alul: hangosan felnyögött, mikor Feri belécsúsztatta síkosítótól nedves ujjait, és szaggatottan lélegzett, amint azok elkezdtek finoman, aztán egyre határozottabban mozogni benne. Áts kissé lehajolt, hogy jobban hozzáférhessen Bokához, ez utóbbi pedig önkéntelenül is kicsit fentebb tolta magát a matracon, és az eddiginél is jobban szétfeszítette a lábát. Aztán lehunyta a szemét, és arra gondolt, hogy Áts most biztos nagyon elemében érezheti magát: hiszen itt fekszik előtte az ország első embere kiterülve, teljesen védtelenül. Már nem érdekelte ekkor sem Pásztor, sem Geréb, sem Csónakos, sem senki más; idegességét teljes egészében felváltotta az izgatott vágyakozás, főleg akkor, amikor lenézett, és meglátta a másik férfi igencsak merev, előváladéktól csillogó péniszét.

- Nem… nem kell ennyire, elég lesz - lihegte, ahogy lenézett a saját lába közé. Feri ujjai még mindig benne matattak, de tekintete furcsán meredt rá.
- Ha nem tágítalak ki eléggé, fájni fog.
- Tudom. De most éppen jó, nem baj, ha kicsit fáj majd. Sőt. 
Áts csodálkozva pislogott, de végül vállat vont. Gyors, nyugtatónak szánt csókot váltott Bokával.
- Ennyire ideges vagy?
- Csak nem akarok gondolni rá. - Boka beharapta az ajkait. - Hogy mit csinál most, és hogyan… hogyan alakul a tervünk.
- Kis szerencsével ugyanazt csinálja, mint mi. De én sem szeretnék róla beszélni. - Áts kihúzta ujjait Bokából, és újra lehajolt hozzá, de ezúttal azért, hogy az arcát, nyakát, torkát borítsa be egyre sűrűsödő csókjaival. -  Tudom, hogy a múltkor azt mondtam, nem bánom, akármi is lesz köztünk… akkor hazudtam. Bevallom. Azt akarom, hogy engem szeress úgy, mint őt. Hogy rám gondolj úgy, ahogy rá szoktál. 
- Feri…
- Ssh… ne félj. - Feri mondta ezt Jánosnak, de János érezte, hogy igazából Feri az, aki fél. Áts ennek ellenére keményen, gyorsan hatolt Jánosba, és bár hallotta a másik apró szisszenését, folytatta a mozdulatot egészen addig, amíg úgy nem érezte, hogy teljesen körülöleli őt János forrósága és rugalmassága. A férfi fülébe suttogott. - Tudom, hogy időbe telik elfelejteni. Tudom. Nem könnyű. De egyszer képes leszel rá, és akkor én ott leszek. - Áts erőt vett magát, és mozogni kezdett. Először csak finoman, figyelmes mozdulatokkal, aztán egyre ütemesebb, feszesebb tempóban. Boka arcán tompa fájdalom tükröződött, mire Feri lassított kicsit. - Biztos…?
- Biztos. - Boka lehunyt szemmel is mosolygott. - Olyan jó vagy, Feri. 

És többet már nem tudtak beszélni. Boka agya teljesen kiüresedett a rég nem tapasztalt szenzációtól, hogy Feri keménysége ott mozog benne kitartóan és fáradhatatlanul; Feri agyában pedig még mindig János előbb elhangzott mondata visszhangzott. Olyan jó vagy, Feri. Áts tehát kiadta magából minden felgyülemlett dühét, csalódottságát, kiábrándultságát, és végre csak élvezte, hogy Bokával lehet. Élvezte, ahogy János arcát kisimítja a közelgő orgazmus, és azt is gyönyörködve nézte, ahogy az alatta lévő férfi megremeg, belekapaszkodik mindkét kezével a lepedőbe, és ajkát édes, kielégült nyögés hagyja el. A fehér váladék már ott csillogott a hasán, és ez a látvány Ferit is átlendítette a csúcsponton; hangosan, boldogan terült rá Jánosra alig pár perc múlva.
Sokáig csak szuszogtak egymáson.
- Nem kell, hogy várj rám - suttogta Boka. Kezével Feri hátát kezdte simogatni, lágyan és teli szeretettel. - Jaj, Feri. Már nem szeretem Dezsőt. Legalábbis nem úgy, ahogy… ahogy régen. Nem remegek, ha látom, nem kap el a féltékenység, ha mással van. Csak az érzéseim emléke még mindig itt van, és néha azt gondolom, hogy nagyon fáj. Hogy nem érhetek hozzá, hogy nem csókolhatom meg. De ha te azt mondod, itt leszel velem…
- Itt leszek.
- És bevállalnád azt, ami velem együtt jár? - Áts legördült róla, János pedig hitetlenkedve meredt rá. - Hogy közszereplő vagyok, hogy mindenki rólam beszél, hogy ekkora felelősséget hordok a vállamon? 
- Kicsit sokat képzelsz magadról, nem? - Boka csúnyán nézett rá, de Feri csak vigyorgott. - Jó, igazad van, nyilván nem egyszerű a helyzet. Persze alig pár hónapja ismerjük egymást, gondolom, egyelőre még nem lenne értelme, hogy felvállalj. Viszont… ha igazán komolyra fordulnának a dolgok, azt hiszem, meg tudnék birkózni a dologgal.
- A média darabokra szedne minket.
Áts vállat vont.
- Állok elébe. Legalább lesz egy vállalható profilképem facebookon.


×××



- Nem hiszem el. Hogy várakoztathat meg eddig?!
Áts - Bokához hasonlóan - kissé nyugtalanul toporgott a miniszterelnöki iroda mosdójának ajtajában. János is csak tett-vett egész délelőtt, fogadta a fontos ügyekkel érkező Lesziket meg Barabást, de igazából egyikre sem tudott rendesen figyelni. Átsot már tízkor berendelte magához, mivel “elromlott a mosdó ablaka” - igazából persze türelmetlenül várták Pásztortól a hívást, hogy vajon hogyan sikerült a tegnap esti akció.
- Talán még nála van - próbálkozott Feri. - Lehet, Gerébnek nagyon bejött a srác, és marasztalta reggelig.
- Dezső nem az a fajta - horkant fel a másik, ahogy idegesen a nyakkendőjét igazgatta. - Nem szereti az… az érzelgősséget, még én is csak ritkán aludtam vele, pedig hát mi barátok is voltunk.
- Akkor sem hinném, hogy bármi baj van. Azt beszéltük Ádámmal, hogy tizenegyig vissza kell szólnia, de még csak fél tizenkettő múlt, ez egyáltalán nem olyan nagy késés, talán…
Ebben a percben azonban megszólalt Boka asztalán a hivatali telefon. János mélyről jövő sóhajjal vette fel a kagylót - igazán nem érdekelte most sem az olajárak növekedése, sem a pártjuk által kidolgozott menzareform; kötelességtudó ember lévén azonban nem bújhatott ki a feladatok alól. Bátran köszönt tehát a telefonba. 


- Neked is szép napot, János. - Geréb hangja hidegen csengett a vonal mögül. János szinte teljesen lefagyott. - Csak azért hívlak, mert szerettem volna közölni, hogy ennél azért többre tartottalak. Azt hitted, egy csinos fiúval mindent el tudsz intézni? Azt hitted, hogy majd teljesen elvesztem az eszem? 
Boka összenézett Ferivel a telefon felett, de nem beszélhettek semmit, hiszen Geréb is hallotta volna. Boka szárazon nyelt egyet, majd kihangosította a készüléket.
- Nem tudom, miről beszélsz.
Dezső nyilvánvalóan mosolygott. Volt a hangjában azért némi önirónia is. 
- Persze, persze, te aztán nem tudsz semmit. Értem én. Egyébként egészen rendben volt ez a Miklós fiú, bár biztosan nem így hívják igaziból… olyan odaadó volt, és úgy tud szopni, hogy azt tanítani kellene. Nyilván profit béreltetek fel, ezt így utólag már látom. De hát a profikkal is előfordul, hogy a kiszemelt célpont hamarabb jön vissza a zuhanyzásból, és hát… zseni volt a gyerek, én mondom. Próbálta menteni a menthetőt, én meg hiába gyanakodtam, úgy voltam, hogy ha már te fizetsz neki, nekem is lehet egy jó estém. Másnap reggel azért felhívtam néhány emberem… szegény nagyot nézett, mikor az ágyamból egyenesen egy elhagyatott útszélre vitték, és jó alaposan elagyabugyálták. Amúgy megmarad, ne aggódj. Egy ideig még fog egy kis vért köpni, de elmúlik. 
- Mekkora egy szadista pöcs vagy! - köpte a szavakat Áts, Geréb pedig hallhatóan meghökkent a túlsó oldalon.
- Nocsak, hallgatóságunk is van? Csak nem az a vörösinges karbantartó fiú, aki mindig ott sertepertél körülötted? Megvolt már, Boka?
- Na idefigyelj - emelte fel a hangját János. Az egész arca, és a füle is vörösben úszott. - Nem érdekel, hogy osztálytársak voltunk, nem érdekel, hogy a barátom vagy, és az sem érdekel, hogy szerelmes voltam beléd valamikor. - Itt Feri nyugalmat árasztó szemeibe nézett. - Te egy undorító, kétszínű, hazug ember vagy, Dezső, és hiba volt, hogy visszafogadtalak a pártba. Nem érdemled meg a bizalmam, nem érdemled meg a törődésem, és végképp nem érdemled meg a posztod. Még ma beszélni fogok a köztársasági elnökkel, meg az egész kabinettel, és el fogom érni, hogy leváltassalak a belügyminiszteri tisztségről. Jobb, ha elkezded szedni a sátorfád.
Geréb másodpercekig nem szólalt meg. 
- Jó. - Harsányan kacagott. - Ez már úgysem változtat semmin, egyébként is le akartam mondani. Ma este, pontban nyolckor. Legyen bekapcsolva a tévéd… ilyen pikáns képeket is ritkán adnak le a közszolgálati adón. 
A férfi ezzel levágta a telefont, Boka pedig sűrűn pislogva meredt a néma készülékre. Feri sem tudott megszólalni jóideig; csak álltak egymás mellett, a semmibe bámulva.


Boka aztán elkezdett újra tárcsázni.
- Várj, János, esetleg…? - Feri a férfi válla után kapott, de az elhúzódott tőle. 
- Hidd el, hogy tudom, mit csinálok. - Boka arca lázas volt és dacos, az előbbi beszélgetés mintha teljesen átváltoztatta volna: nyoma sem volt rajta annak a bizonytalanságnak és kétségnek, ami kormányzása legelső hónapjait egyértelműen jellemezte. - Már napokkal ezelőtt kitaláltam, és nem fogsz tudni eltántorítani tőle.
- Figyelj, csak hallgass meg, ha esetleg azt terveznéd, hogy…
- … neked is szia, Csele, fontos ügyben hívtalak. - köszörülte a torkát János, ahogy egyenesen a kagylóba beszélt. Kicsit el is fordult Feritől, hogy az véletlenül se szólhasson bele a beszélgetésbe. - Kérlek, megtennéd, hogy továbbítasz egy nyílt levelet valamelyik közszolgálati csatornának? Szeretném, ha a hat órás hírekben leközölnék. 
Csele Csaba a vonal túlsó felén ledöbbent.
- De Boka, ez nem így működik! Ha szeretnél valami fontos ügyben nyilatkozni, előbb le kell egyeztetni azt a sajtóirodával, és mint szóvivőd...
- Most az egyszer nem kérem a véleményeteket - emelte fel a hangját a férfi. - Ne haragudj, Csabi, de ez most kivételes alkalom, és életbevágóan fontos. Muszáj ezt a levelet eljuttatnom az emberekhez még este nyolc előtt, különben hatalmas botrány fog kitörni. Pontban hatkor le fogják adni a nyilatkozatomat a közszolgálati adókon, illetve felteszik a közösségi oldalaimra is. Ez az egyetlen megoldás. Tartozom ennyi őszinteséggel az országomnak, azoknak az embereknek, akik megválasztottak. 
- Botrány?!De mi… hogyan? 
János megnyomott egy gombot a mobilján. 
- Az emailjeid közt van - felelte kiszáradt torokkal. Amint beharapta az ajkát, Feri megfogta a szabadon maradt kezét. Már nem akadékoskodott, biztatóan nyugtatta tekintetét Bokáéban. - Reméljük, nem ez a legrosszabb döntés, amit valaha meghoztam.


×××


Feri és János puha plédbe bugyolálva ültek az ágyon, szorosan egymás mellett. A takaró alatt János Feri kezét fogta, akinek a feje viszont minduntalan le-lebukott Boka vállára. A miniszterelnök most éppen úgy nézett ki, mint bármelyik egyszerű ember egy átlagos csütörtök délután: egy pohár finom vörösbor mellett a szerelmével nézte a tévét. Kevesen mondták volna meg, hogy János egyáltalán ideges, pedig az volt; igaz, már csak halványan pislákolt benne a délutáni zaklatottság, a megalázottság, a szégyen érzése. Feri kezét fogva annyival könnyebb volt minden.
- Nem fogják leadni. Már éjfél is elmúlt - suttogta Áts a fiatalabb férfi vállának sima bőrébe. 
- Hátha.
- Szerintem Geréb is szeretett azért valamikor. - Boka nem válaszolt, így Feri nyugodtan folytatta. - Jó, tényleg egy szadista pöcs, de legalább volt benne annyi, hogy a mai események után nem rúg beléd még egyet. Szerintem eltüntette a fotókat. 
Boka bólintott. Kissé felhangosította a készüléket; a híradóban újra az ő nyílt levelét tárgyalták. A több oldalas, Kedves választópolgárok! megszólítású dokumentum szövege nagy betűkkel futott végig a képernyőn.

”... tehát végül azt kell mondjam, nem haragszom Geréb Dezsőre. Csak azt történt vele, mint minden nagyravágyó, álmodozó, naiv fiúval: kiábrándult az álmokból. Elöntötte őt a hatalommámor, kikezdte gondolatait a pénz, megbolondította őt a felelősség hatalmas súlya. Én nem szégyellem, hogy ezt az embert valamikor nagyon szerettem, mert szeretni nem bűn. A szexuális orientációmról máskülönben hallgattam volna, féltem volna feltárni azt egy egész ország előtt; de mivel Geréb miniszter úr nyíltan megfenyegetett engem néhány napja, nem tudtam meghúzódni többet. Azt akartam, hogy tőlem, a miniszterelnöküktől értesüljenek elsőként a hírről: meleg vagyok, és nem szégyellem magam emiatt. Nincs mit szégyellnem, úgy érzem. 21. századi politikus vagyok, aki a mában él, és szüntelen azon dolgozik, hogy egy jobb, élhetőbb Magyarországot teremtsen. Önök bizalmat szavaztak nekem és a pártomnak a legutóbbi választáson, és elhitték, hogy mi képesek vagyunk egy fejlett, civilizált, elfogadó országot létrehozni. Hittek az értékeinkben, a programunkban, az eszmeiségünkben. Kérem, nagyon kérem Önöket: ezt soha ne felejtsék el. Az én személyes preferenciáim háttérbe szorulnak, és háttérbe is kell, hogy szoruljanak, amennyiben jó vezető kívánok lenni. Homoszexualitásom engem semmiben nem akadályoz, nem korlátoz, a kitűzött céljainkért pedig továbbra is ugyanúgy küzdeni fogunk. Tisztában vagyok azzal, hogy ezen levelem nagy botrányt fog kiváltani, esetlegesen a lemondásom is maga után vonhatja. Az én lelkiismeretem viszont most már tiszta, és ugyanilyen tiszta lelkiismerettel lépek le a porondról, ha feltétlen szükséges. Ennek ellenére én bízom abban, hogy az az ország, amely a Grund pártot - köztük engem - megválasztotta, képes meghaladni egyéni előítéleteit, és félre tudja tenni esetleges ellenszenvét a nem heteroszexuális beállítottságú emberekkel szemben. Hiszem, hogy Önök képesek megérteni engem, hogy képesek együttérezni, és elfogadni azt, hogy nyíltan vállalom a nemi hovatartozásom. Köszönöm a megértésüket, a jóságukat és a bizalmukat. Köszönöm az elfogadásukat. Megígérem, hogy nem fogok vele visszaélni.

Üdvözlettel:
Boka János, Magyarország miniszterelnöke”


Feri megpuszilta Boka tarkóját.
- Asszem, remek first lady leszek. 
Boka nevetett.
- Azért várjuk meg a holnapot, jó? Csónakosék szét fognak szedni, aztán ezer meg ezer interjúmeghívást kapok majd a legkülönbözőbb médiafelületekről. Szerinted meg fogom állni a helyem?
- Ha te nem, akkor kicsoda?
Erre koccintaniuk kellett.



4 komment:

  1. Ez nagyon jó lett, imádom! Bárcsak ez lenne a valóság :') Elég furcsa volt a karaktereket ilyen felnőttnek elképzelni, de örülök, hogy ilyen is lett, nem csak mindig gimisek. Nagyon tetszik az alapötlet :D Kicsit azt sajnálom, hogy Gerébbel van megint a konfliktus, mert amúgy őket nagyon shippelem Bokával. De összességében csudi lett nagyon *-* (meg a horoszkópos meg jógás ficek is, mindent olvasok, ami felkerül, csak nehéz rávenni magam a kommentelésre) - Fanni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen, és hát egyetértek, Boka szuper miniszterelnök lenne :D Nekem is furcsa volt kicsit, én is mindig gyerekeknek láttam őket vagy max egyetemistának - de hát azért miniszterelnök nem nagyon lesz egy huszonévesből, meg mire eljut valaki, azért az rengeteg munka. Szóval úgy voltam vele, hogy akkor legyenek korai harmincasok, az még azért egy egész fiatal életkor a politikusoknál, de hihető is. Gerébet picit én is sajnáltam benne, bevallom, mert én nagyon szeretem az ő karakterét - de hát végül is a történet végére bebizonyosodott, hogy nem gonosz ő, legfeljebb a szája nagy néha. Olvasóként egyébként én is viszonylag ritkán kommentelek, pedig tudom, mennyire király ha visszajelzést kap az ember; szóval megértelek, és nagyon-nagyon örülök, hogy mégis írtál. (És hogy a többi történetem is tetszik :)

      Törlés
  2. Szia!
    Nagyon élveztem ezt a ficet, szép volt a felépítése. Ilyen körülmények között még el is tudnám képzelni, hogy egy ilyen magas rangú személy közelébe férkőzik egy karbantartó.
    Egyetlen megjegyzésem lenne: tizenöt millió a kormány szemében elég kis összeg. Mármint... annyi pénzért a Rózsadombon levegőt nem lehet kapni, nem hogy egy villát karban tartani! Értem, hogy a Grund most kezdte, és még nem volt ideje többet összepolkázni, de ha sikkasztásról van szó, akkor ott általában már milliárdokat röptetnek.
    Köszönöm az olvasásélményt, további sok sikert! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen a véleményed, örülök, hogy így tetszett :D Egyébként teljesen igazad van. Tizenöt millió mondjuk szerintem egy viszonylag kezdő pártnak (akik nem milliomos csemeték) azért sok pénz, főleg ha amúgy eddig nem volt hasonló botrány. De tény, hogy általában milliárdokról van szó; valahogy ez nekem annyira nem tűnt fel, ezzel az apró részlettel nem foglalkoztak. Köszi azért, hogy szóltál, és azt is köszi, hogy írtál :D

      Törlés

 
Design by Casandra Krammer